Keleti Frank Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Frank Birodalom a Verduni és a Meerssen-i szerződés után. A Keleti Frank Királyság a térképen piros színű.

A Keleti Frank Királyság Német Lajos királysága volt a Verduni szerződés után. Egyike volt a felbomló Frank Birodalom három utódállamának, a Középső Frank Királyság és a Nyugati Frank Királyság mellett. Ez a képződmény a Német-római Birodalom és a mai Németország előképe a korai középkorban. Úgy is ismert, mint Francia Orientalis. Felemelkedése egybeesik a Szász-ház és a Szálifrank-dinasztia felemelkedésével. Fennállása 843-tól I. Madarász Henrik 919-es megkoronázásáig tartott. Ezt követte a Német-római Császárság I. Nagy Ottó 962-es megkoronázásával.

A Kelet Frank Királyság négy hercegségre oszlott: Svábföld (Alemannia), Frankföld, Szászföld és Bajorország. (Ami magában foglalta Morvaországot és Karintiát.) II. Lothár 869-es halálával megszerezte Lotaringia keleti felét is.

Ez a felosztás folytatódott 1268-ig a Hohenstauf-dinasztia kihalásáig.

A 10. századtól a Keleti Frank Királyság úgy vált ismerté mint regnum Teutonicum („Teuton Királyság” vagy „Német Királyság”), de aztán eljött a Habsburgok kora.

Előd:
Frank Birodalom
(843962) Utód:
Német Királyság

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]