Német parasztháború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német parasztháború
Karte bauernkrieg3.jpg
A német parasztháború elterjedési területe.
Dátum 15241525
Helyszín Német-római Birodalom
Eredmény a paraszfelkelést leverik, a vezetőket kivégzik
Casus belli a német parasztok több jogot követeltek maguknak, továbbá a reformáció tanai is hozzájárultak a felkelés kirobbanásához
Harcoló felek
paraszti hadak német nemesség
Sváb Liga
Parancsnokok
Thomas Müntzer
Hans Müller von Bulgenbach
Wendel Hipler
Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf
Haderő
300 000 fő nincs adat
Veszteségek
100 000 fő nincs adat

A német parasztháború vagy nagy német parasztfelkelés (németül Deutscher Bauernkrieg) egy nagy kiterjedésű parasztfelkelés volt 1524 és 1525 között, amely a Német-római Birodalom sok tartományára kiterjedt, elsősorban a birodalom déli részén. A felkelés elbukott, ami elsősorban a parasztsereg szedett-vedett fegyverzetének és katonailag képzetlen vezetőinek köszönhető. Hasonlóan az 1493-1517 közötti Bundschuh mozgalomhoz és a Huszita háborúkhoz, ehhez a felkeléshez is részben gazdasági, részben vallási okok vezettek. A német parasztháború volt a legnagyobb kiterjedésű felkelés a Francia forradalom 1789-es kitöréséig.

A felkelés a Német-római Birodalom délnyugati részén kezdődött több, egymástól különálló megmozdulással, majd fokozatosan továbbterjedt a birodalom középső és keleti részére, továbbá a mai Ausztria és Svájc területére is. A felkelők azonban számos leküzdhetetlen akadályba ütköztek. A mozgalmat a központi irányítás teljes hiánya jellemezte, ami lehetetlenné tette a parancsok összehangolását. Ezenkívül nem rendelkeztek tüzérséggel és lovassággal, a parasztok legtöbbjének pedig egyáltalán nem volt katonai tapasztalata. A harctéren gyakran kényszerültek visszavonulni vagy menekülni, amely során az üldözők sokakat lemészároltak. Ezzel szemben a birodalmi csapatok fegyelmezett, tapasztalt és jól felszerelt katonákból álltak, akiket képzett parancsnokok vezettek, továbbá megfelelő anyagi háttérrel és ellátmányozással rendelkeztek.

A háború természetéről, okairól és következményeiről a történészek eltérő véleményen vannak.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. században a Német-római Birodalom egy sok szempontból széttagolt állam volt. Területe kisebb választófejedelemségekből, hercegségekből és szabad városokból állt. Ezeket az 1517-ben Wittenbergből kiinduló reformáció által életre hívott felekezeti megoszlás tovább tagolt. A felkelés idején V. Károly viselte a császári címet (1519-től), aki egyben spanyol király is volt. A tartományok, hercegségek élén főnemesi családok álltak, akik számos egyházi hivatalt is viseltek. Ez a tény is hozzájárult az egyház elvilágiasodásához. A német egyház ráadásul gazdaságilag függetlenedett a Szentszéktől.

Reformáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció vezéralakja, Luther Márton nem állt egyik fél pártjára sem. Elítélte a parasztok ellen elkövetett igazságtalanságokat és a parasztok erőszakos reakcióját is. Luther támogatta a gazdaság központosítását és a városiasodást is. Ezzel elidegenítette magától a kisnemesek nagy részét, de megerősítette pozícióját a városi polgárság körében. Szerinte az ember életének értelme a munka: a parasztok dolga a földművelés, a nemeseké és az uralkodó osztályé pedig a béke fenntartása. Luthernek ezért is el kellett ítélni a háborút, hiszen a felkelés megtörte a békét. Bírálta azonban a nemesség könyörtelen bánásmódját a felkelőkkel szemben. Luthert a felkelésről formált véleményéért gyakran kritizálták.Luther minden alkalmat megragadott, hogy fellépjen Müntzer Tamás tanításai ellen. Így született meg a Wider die Mordischen und Reubischen Rotten der Bawren (A gyilkoló és rabló parasztok hordái ellen) című cikke. Itt szó szerint ezt írja:

„Man soll sie zerschmeißen, würgen, stechen, heimlich und öffentlich, wer da kann, wie man einen tollen Hund erschlagen muss!”

– "Az embereknek kötelességük összetörni, megfojtani, leszúrni őket titokban és nyíltan, mint ahogy agyon kell verni a veszett kutyát!"

A befolyásos reformátor, Müntzer Tamás a felkelők mellé állt és támogatta a parasztok követeléseit. Bár Müntzer alapvetően vallási vezető volt, különösen nagy érdeklődét mutatott a szociális problémák iránt. Tanaira leginkább a parasztság mutatott fogékonyságot. A háború előrehaladtával a vallási kérdések háttérbe szorultak. A háború alatt Müntzer tartományról tartományra utazott és bátorította a parasztokat. Szászországban ő lett a felkelők vezére.

Társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. században a birodalomra a növekvő társadalmi ellentétek voltak jellemzőek: főleg nemesek és parasztok, valamint főnemesek és köznemesek között.

A fejedelmek és a főnemesség hatalmuk központosítására törekedtek és igyekeztek függetleníteni magukat a császári hatalomtól. Ebben segítségükre volt a német egyház is. Az arisztokrácia érdekében állt továbbá a köznemesség gyengítése is, amit birtokaik elvételével próbáltak elérni. Ekkor robbant ki 1522-ben a lovagok lázadása a Rajna-vidéken, amit egy év alatt levertek. A fellázadó kisnemesek ellen összefogtak a katolikus és a protestáns fejedelmek.

A középkor végére a köznemesek által képviselt lovagi harcmodor elavult, hiszen a gyalogság és a puskapor szerepének növekedése háttérbe szorította őket. Fényűző életmódjuk miatt sokan eladósodtak, birtokaikat elvesztették.

A középkori városfejlődésnek köszönhetően a Német-római Birodalomban erős városi polgárság alakult ki. A leggazdagabb polgári réteg, a patríciusok adómentességet élveztek és ők viselték a hivatalokat. Jövedelemszerzés céljából gyakran szedtek díjat az utak, hidak vagy kapuk használatáért. Mivel tevékenységüknek senki sem vetett gátat, ezért ez a szűk, de igen vagyonos csoport hamar megerősödött.

A városi lakosság nagy részét a megerősödő iparosok és kiskereskedők adták. Ők több beleszólást követeltek a város ügyeibe, oly módon, hogy ők is küldhessenek képviselőket a városi tanácsba. Továbbá meg akarták szüntetni az egyház adómentességét.

A városok társadalmának legalsóbb rétegét a városi szegények adták. Ők elsősorban szökött jobbágyok, koldusok, elszegényedett iparosok vagy kereskedők voltak. Általában nem rendelkeztek tulajdonnal.

A parasztság - elsősorban a reformáció új tanainak köszönhetően - több jogot követelt magának, mint amennyi eddig volt nekik: szabad vallásgyakorlást, szabad plébánosválasztást, a jobbágyság intézményének megszüntetését, az erdők, rétek és vizek szabad használatát.[1]

Sváb Liga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf

A Sváb Liga a fejedelmek, főnemesek, egyházi vezetők és szabad városok közötti szövetség volt, amelyet 1488-ban alapítottak egy korábbi, 22 várost tömörítő szövetség felújításával. Alapító tagja volt 22 város, püspökök, lovagok és több fejedelem is. Rendszeresen tartottak találkozókat, és egy 12 000 gyalogosból és 1200 lovasból álló állandó zsoldossereget tartottak fenn. A szövetség központja a parasztháború idején Ulm városában volt. A liga csapatait a háborúban Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf vezette.

A felkelés kitörése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felkelés menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a German Peasants' War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Deutscher Bauernkrieg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.