Pestis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Yersinia pestis, a pestis baktériuma

A pestis (más néven dögvész) egy halálos kimenetelű, a Yersinia pestis nevű baktérium által okozott betegség. Kórokozója főként a patkánybolháról kerülhet át emberre, de a kór cseppfertőzéssel is terjed. Miután a bőr oxigenfelvételében zavar keletkezik, a bőr gyakran sötétkék színt kap (innen ered a „fekete halál” kifejezés).

[szerkesztés] Fő formái

bubópestis (mirigypestis) -> szeptikaemiás pestis
tüdőpestis

Pestis megjelenítése a művészetben

[szerkesztés] A fertőzés lefolyása

A bubópestis akkor alakul ki, ha a beteget fertőzött bolha csípi meg. Általában az inguinális nyirokcsomók jellegzetes elváltozásával, megnagyobbodásával (bubó) jár. Ezen nyirokcsomókból a véráramba kerülve szeptikémiát okoz.

Amikor egy egészséges bolha megcsíp egy fertőzött patkányt, akkor a Yersinia pestis egy bizonyos alvadásgátló enzime működésbe lép, így a bolha garatjában baktériumokat tartalmazó véralvadék képződik, amely elzárja a garat lumenét, így a bolha képtelen lesz a továbbiakban táplálkozni. Azokat az élőlényeket, amelyekkel kapcsolatba kerül, továbbra is megcsípi, de éhségét nem tudja csillapítani, és a thrombusból letöredező kis darabokkal a kórokozók bejutnak a megcsípett élőlény vérkeringésébe.A baktérium a szervezet antigénprezentáló sejtjeiben szaporodik,és pusztítja azokat,így téve tönkre az immunrendszert.

A tüdőpestist a cseppfertőzés útján a szervezetbe jutó baktérium okozza, tehát emberről emberre terjed.

A pestis a WHO-nak bejelentendő betegség.

[szerkesztés] Pestisjárványok a történelemben

Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután egy kb. 535-ben globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak.^[1] Ekkor, például Konstantinápoly 500 000 lakójából kb. 100 000 maradt életben.

„Der Doktor Schnabel von Rom” – Doktor csőr Rómából (Paul Fürst gravírozása). A csőr egy korabeli maszk volt, melybe fűszereket, gyógynövényeket helyeztek. Úgy gondolták, ez megvéd a fekete haláltól.

A járvány a 14. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a 17. században is pusztítottak. Az európai lakosság egyharmada pusztult el ez idő alatt. A legnagyobb európai pestisjárvány 1347–1353 között zajlott, miután 1346-ban a genovaiak Krím-félszigeten található Kaffa erődjébe az ostromló kipcsákok – egyfajta biológiai fegyverként – katapultjaikkal számos pestises hullát lőttek be. A Kaffából elmenekülő hajókon a pestis eljutott Konstantinápolyba majd Velencébe, Messinába, Genovába és Marseillebe, és onnan terjedt az európai kontinens belsejébe, illetve a tuniszi kikötő révén Észak-Afrikába.

A pestis elterjedésének oka az volt, hogy a főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek. Így a patkányok az emberek otthonába is beköltöztek, és megfertőzték az ott élőket. Nagyon sok ember lett áldozata a fekete halálnak. A pestis mindkét fajtája testi tünetekkel jár. A tüdőpestis esetében a tüdőt támadja meg a kór, a másik, a bubópestisnél pedig a testen észleltek kiütéseket. Az orvostudomány abban az időben fejletlen volt, így a pestis ellen a nem sok hatékonysággal bíró természetes gyógymódokat (füstölés, gyógyfüvek, kenőcsök stb.), illetve az egyház által javasolt böjtölést és bűnbánatot alkalmazták.