Bolhák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bolhák
Xenopsylla cheopsis pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Xenopsylla cheopsis pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropod)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Bolhák (Siphonaptera)
Latreille, 1825
Alrendágak
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bolhák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bolhák témájú kategóriát.

a bolhák lárvái a legyek nyűveire hasonlítanak
Macskabolha

A bolhák (Siphonaptera) a rovarok (Insecta) osztályába tartozó rend.

Madarakon és emlősökön élősködő rovarok. A világon mintegy 2000 faj ismert, ebből a Magyarországon 1992-ig[1] 82 fajt írtak le.

Testfelépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bolhák 1–4 mm nagyságú sötétbarna, szárnyatlan rovarok. Testük oldalról lapított, fejük kicsi, szájszerveik szúrásra és vérszívásra módosultak. Szívókájukat a felső állkapocs és a felső ajak alkotja, az alsó állkapocs (maxilla) pedig késszerű és a bőr átvágására szolgál. A hátsó pár lábuk erőteljes ugróláb, a testmérethez képest hatalmas ugrásokat tesz lehetővé.

Lárváik lábatlanok, rágó szájszerveik vannak, a legyek nyűveire emlékeztetnek, de testük sörtézett.

Táplálkozásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett állatok vérrel táplálkoznak.

A lárvák nem szívnak vért, hanem a gazdaállat fészkében, odújában élnek és szerves törmelékkel táplálkoznak. Több fajnál is ismert, hogy a szaporodási időszakban a kifejlett bolhák rendkívüli vérmennyiséget szívnak, és emésztetlen, alvadt vért ürítenek, a lárvák ezt fogyasztják.

A bolhafajok egy része csak vérszíváskor keresi fel a gazdaállatot, és gyakran annak fészkében, odújában élnek.

Egyedfejlődésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények elsősorban a gazdaállat fészkében, odújában (olykor lakásban, a padló repedéseibe, porba vagy szemétbe) rakják le petéiket. A gazdaállatok testére rakott peték is rövid időn belül ide hullanak. A peték tojásdad alakúak, szürkésfehérek, kb. 0,5 mm nagyságúak. A lárvák 2-12 nap múlva kelnek ki, 9-15 nap alatt, két vedlés után kokont szőnek maguk köré és bábozódnak. A bábállapot mintegy 4-14 napig, de olykor akár több hónapig is tarthat. Három-négy évig is életben maradhatnak, jól bírják az éhezést, bár ha tehetik, naponta szívnak vért.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak

Ceratophyllomorpha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ceratophyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Hystrichopsyllomorpha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hystrichopsyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsaládok és családok tartoznak:

Pygiopsyllomorpha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pygiopsyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Pulicomorpha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pulicomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Emberbolha (Pulex irritans), Robert Hooke korabeli rajza

Jelentős fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha (Pulex irritans) vöröses vagy sötétbarna, csaknem fekete színű és 0,2–0,4 cm hosszú. Fejének oldaláról hiányzik a többi bolhára jellemző, kemény kitines fogakból álló „fésű”, szeme aránylag nagy, lábai pedig erősen sörtézettek. Bábja tojás alakú, kezdetben fehér, majd sötét színű. Sertésen és emberen egyaránt élősködik.

A kutyabolha (Ctenocephalides canis) és a macskabolha (Ctenocephalides felis) fejének és előtorának oldalán tüskévé módosult sörtékből álló „fésű” segíti a szőrzetben való mozgást. Életmódjuk hasonló az előbbihez. Az utóbbi faj hazánkban gyakrabban fordul elő embereken, mint az emberbolha.

Terjesztett betegségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pestis megjelenítése a művészetben

A keleti patkánybolha (Xenopsylla cheopis) a bubópestis terjesztésével olykor az emberi történelmet is befolyásolta. A pestis ma is jelentős veszély például Közép-Ázsiában.

A kutyabolha és a macskabolha az emberen is képes vért szívni, és ezáltal különböző fertőző betegségeket terjesztenek. Nyáluk allergiás reakciót válthat ki. A kutya- és a macskabolha köztesgazdája egyes galandférgeknek, melyek az embert is veszélyeztethetik. Terjeszti továbbá a „macskakarmolásos betegség” kórokozóját.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kohaut R 1903. Magyarország bolhái (Állattani Közl. II., 25-46. lap, III tábla)
  • Papp L 1996. Zootaxonómia – egységes jegyzet. Állatorvostudományi Egyetem, Budapest.
  • Rothschild NC 1898. Contribution to the knowledge of Siphonoptera (Novit. Zoolog., V.)
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]