Emberbolha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Emberbolha
Pulex irritans.Emberbolha.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropod)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Bolhák (Siphonaptera)
Alrendág: Pulicomorpha
Öregcsalád: Pulicoidea
Család: Pulicidae
Nem: Pulex
Faj: P. irritans
Tudományos név
Pulex irritans
L., 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Emberbolha témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Emberbolha témájú kategóriát.

Az emberbolha (Pulex irritans) a rovarok (Insecta) osztályának a bolhák (Siphonaptera) rendjéhez, ezen belül a Pulicidae családjához tartozó faj. Nevével ellentétben széles spektrumú parazita.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha világszerte előfordul. A civilizált államokban az emberbolha már ritka. A meleg éghajlatú országokban helyenként még igen gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha hímje 2-2,5, míg a nőstény 2,5-3,5 milliméter hosszú [1], szárnyatlan rovar. Teste oldalról erősen lapított, szájszervei szúrásra és szívásra alkalmasak. A harmadik lábpár ugráshoz alkalmazkodott, de nem a comb, hanem a csípő fejlődött igen erőssé. A lábak két karomban végződnek, ezekkel kapaszkodik meg a gazdaállat szőrében.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha az emberi településeket kedveli. A lárvák elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak, a bolhák vért szívnak.

Élettartamuk: 2 hónap - 1 év.[1]

Az emberbolha 35 centiméter távolra és 20 centiméter magasra képes ugrani, tehát százszor akkora távolságra, mint a saját testhosszúsága. Ezzel a macskabolha után, az állatvilág - saját testméretéhez képest - legnagyobbat ugró tagja. A nagyobb testű ugrólábas rovarokkal ellentétben, egymás után többet is tud ugrani.[1]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény legfeljebb 400 petét rak. A lárvák kicsik, kukacszerűek, lábatlanok; repedésekben, padlórésekben, tapéták alatt és más hasonló rejtekhelyeken fejlődnek. Kedvező feltételek esetén (meleg és száraz környezet) évente több nemzedék is megjelenik.

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  1. ^ a b c d Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Tericum, Budapest (2005), ISBN 9638453605