Emberbolha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Emberbolha
Az emberbolha felnagyított modellje
Az emberbolha felnagyított modellje
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropod)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Bolhák (Siphonaptera)
Alrendág: Pulicomorpha
Öregcsalád: Pulicoidea
Család: Pulicidae
Nem: Pulex
Faj: P. irritans
Tudományos név
Pulex irritans
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Emberbolha témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Emberbolha témájú kategóriát.

Az emberbolha (Pulex irritans) a rovarok (Insecta) osztályának a bolhák (Siphonaptera) rendjébe, ezen belül a Pulicidae családjába tartozó faj. Nevével ellentétben széles spektrumú parazita.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha világszerte előfordul. A civilizált államokban az emberbolha már ritka. A meleg éghajlatú országokban helyenként még igen gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha hímje 2-2,5, míg a nőstény 2,5-3,5 milliméter hosszú [1], szárnyatlan rovar. Teste oldalról erősen lapított, szájszervei szúrásra és szívásra alkalmasak. A harmadik lábpár ugráshoz alkalmazkodott, de nem a comb, hanem a csípő fejlődött igen erőssé. A lábak két karomban végződnek, ezekkel kapaszkodik meg a gazdaállat szőrében.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberbolha az emberi településeket kedveli. A lárvák elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak, a bolhák vért szívnak.

Élettartama: 2 hónap - 1 év.[1]

Az emberbolha 35 centiméter távolra és 20 centiméter magasra képes ugrani, tehát százszor akkora távolságra, mint a saját testhosszúsága. Ezzel a macskabolha (Ctenocephalides felis) után, az állatvilág - saját testméretéhez képest - legnagyobbat ugró tagja. A nagyobb testű ugrólábas rovarokkal ellentétben, egymás után többet is tud ugrani.[1]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény legfeljebb 400 petét rak. A lárvák kicsik, kukacszerűek, lábatlanok; repedésekben, padlórésekben, tapéták alatt és más hasonló rejtekhelyeken fejlődnek. Kedvező feltételek esetén (meleg és száraz környezet) évente több nemzedék is megjelenik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Tericum, Budapest (2005), ISBN 9638453605

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.  
  • Macfarlane, R.P.; Maddison, P.A.; Andrew, I.G.; Berry, J.A.; Johns, P.M.; Hoare, R.J.B.; Larivière, M.-C.; Greenslade, P.; Henderson, R.C.; Smithers, C.N.; Palma, R.L.; Ward, J.B.; Pilgrim, R.L.C.; Towns, D.R.; McLellan, I.; Teulon, D.A.J.; Hitchings, T.R.; Eastop, V.F.; Martin, N.A.; Fletcher, M.J.; Stufkens, M.A.W.; Dale, P.J.; Burckhardt, D.; Buckley, T.R.; Trewick, S.A. 2010: Phylum Arthropoda subphylum Hexapoda: Protura, springtails, Diplura, and insects. Pp. 233-467 in: Gordon, D.P. (ed.) 2010: New Zealand inventory of biodiversity. Volume 2. Kingdom Animalia. Chaetognatha, Ecdysozoa, ichnofossils. Canterbury University Press, Christchurch, New Zealand.