Indokína

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indokína 1886-ban

Indokína, más néven az Indokínai-félsziget egy délkelet-ázsiai régió, amely Kínától délre és Indiától délkeletre található. Az elnevezés a dán Konrad Malte-Brun térképésztől származik.

Indokína országai:

Indokína keleti sávjának országait, Laoszt, Kambodzsát és Vietnamot korábban a Francia-Indokína elnevezés jelölte. Szűkebb értelemben olykor csak ezt a három országot értik Indokína alatt.

Indokína nyugati sávjának, vagyis Mianmar és a Maláj-félsziget területének együttes neve Hátsó-India.

Francia-Indokína története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia-Indokína 1887 óta francia gyarmat volt. Ebben az évben keletkezett az Indokínai Unió, mely magában foglalta Kambodzsát (1884 óta francia gyarmat), Annámot (1884 óta protektorátus volt), Tonkint (szintén 1884 óta protektorátus) és Kokinkínát (1867 óta volt gyarmat). Az Unióhoz 1893-ban csatlakozott Laosz, amely szintén francia protektorátus volt. Az Uniót föderális alapon szervezték meg, központja Hanoiban volt, és egy kormányzó vezette. Kokinkínát Saigon fővárossal közvetlenül Franciaország alá rendelték. A francia oktatási rendszert vezették be, valamint nyitottak egy francia egyetemet is Hanoiban. A gyarmatosítással szembeni ellenállás gócpontjai Annam és Tonkin voltak, ahol egy sereg nacionalista mozgalom keletkezett az 1920-as években. A Nghe Tinh lázadás (1930-31) Vietnam középső részén mégis ezektől függetlenül bontakozódott ki. Ez egy parasztlázadás volt, amit kegyetlenül vertek le, körülbelül 10 ezren haltak meg és 50 ezer embert deportáltak.

1940 szeptemberében a japánok katonai és gazdasági koncessziókat kaptak a Vichy-kormányzattól, ez magában foglalta repülőterek és kikötők szabad használatát is. Ennek eredményeképpen a japán katonaság vált az 1943 óta a vietminh által vezetett nacionalista mozgalmak fő célpontjává, bár a japánok formálisan sosem szállták meg a területet. 1945. március 9-én Matsumoto, a japán nagykövet ultimátumot adott Decroux kormányzónak, amire az utóbbi nem reagált. A következő napon 750 francia katonát börtönöztek be, akik közül 400-an meghaltak. Kambodzsa, Laosz és Vietnam kikiáltották függetlenségüket. Augusztus 19-én Ho Si Minh csapatai bevonultak Hanoiba, és arra kényszerítették Bảo Đại császárt, hogy lemondjon. 1946. március 6-án Franciaország elismerte Vietnam, Kambodzsa és Laosz autonómiáját, amelyet az Indokínai Föderáción belül élvezhettek, amely a Francia Unió tagja volt. Az indokínai háború után Franciaország végül elfogadta Kambodzsa és Laosz teljes függetlenségét, és teljesen visszavonult Vietnamból is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. Oxford University Press, 2004