Laosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

ສາທາລະນະລັດປະຊາທິປະໄຕ ປະຊາຊົນລາວ
Sathalanalat Paxathipatai Paxaxon Lao
Lao Népi Demokratikus Köztársaság

zászló címer
Nemzeti mottó: ສັນຕິພາບ ເອກະລາດ ປະຊາທິປະໄຕ ເອກະພາບ ວັດທະນາຖາວອນ Béke, Függetlenség, Demokrácia, Egység és Virágzás
Himnusz: Pheng Xat Lao
Főváros	Vientián é. sz. 17° 58′ 0’’, k. h. 102° 36′ 0’’17.9666666667, 102.6
Államforma	kommunista állam (népi demokratikus köztársaság)
- Elnök	Choummaly Sayasone
- Miniszterelnök	Bouasone Bouphavanh
Hivatalos nyelv	lao
Függetlenség	Franciaországtól
- kikiáltása	1949. július 19.
- elismerése	1954.
Terület
- Összes	236 800 km² (80.)
- Víz (%)	2
Népesség
- 2005. július évi becslés	5 924 000  (103.)
- 1995 évi népszámlálás	4 574 848
- Népsűrűség	25 fő/km²
GDP	2005
- Összes	12,547 milliárd dollár (129.)
- Egy főre jutó	2124 dollár
HDI (2004)	0,553 (133.) – közepes
Pénznem	[[Kip]] (LAK)
Időzóna	(UTC+7)
- Nyári időszámítás	(UTC+8)
Internet TLD	.la
Nemzetközi gépkocsijel	LAO
Hívószám	+856

Laosz egy tengerektől elzárt, szocialista köztársaság Délkelet-Ázsiában. Északnyugatról Mianmar és Kína, keletről Vietnam, délről Kambodzsa, nyugatról pedig Thaiföld határolja.

Az ország hosszú függetlenséggel és megszállásokkal egyaránt tarkított történelme után 1949-ben vált teljesen függetlenné. Húszévnyi polgárháború után a kommunisták vették át a hatalmat.

Az 1980-as évek közepétől az ország fokozatosan elkezdett nyitni a piacgazdaság felé, és ezért 2006-ban már 7,2%-os növekedést produkált, bár gazdasága még mindig fejletlen.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Éghajlat 1.3 Vízrajz 1.4 Növény- és állatvilág 1.5 Környezetvédelem 2 Történelem 2.1 A kezdetektől a francia gyarmatosításig 2.2 Francia gyarmati uralom alatt 2.3 A független Laoszi Királyság 2.4 1975-től napjainkig 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Művészetek 7.4 Hagyományok 7.5 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepnapok 11 Lásd még 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Felszínének nagyobb részét hegységek borítják, például az Annamitte-lánchegység, ami a Vietnammal közös határt alkotja. A hegység egyben választóvonalat húz a kínai, illetve az indiai befolyásultságú kultúrák közé is. A felszín másik részét a folyóvölgyek alkotják. Az északi országrész nagyrészt hegyes, keskeny folyóvölgyekkel és meredek hegyoldalakkal. Egyedül Vientianéban és Xiangkhoang tartományban találhatók alföldek ezen a részen. Délen már jóval több síkvidék található. A Savannakhet és Champasak tartománybeli nagy alföldek alkalmasak a rizstermesztésre és az állattartásra is. A legdélebbi tartományok többsége szintén hegyes vidék. Laosz legmagasabb pontja a Phou Bia ami 2817 méter magas, a legalacsonyabb pedig a Mekong völgyében található.

[szerkesztés] Éghajlat

Az ország a trópusi monszun éghajlati övbe tartozik. Három évszak alakult ki:

• esős évszak májustól októberig
• hideg, száraz évszak novembertől februárig
• meleg, száraz márciusban és áprilisban

A monszun általában ugyanakkor, májusban érkezik, de vannak időbeli szélsőségek. Területileg sem egyenletes eloszlású a csapadék mennyisége. Az eddigi legmagasabb éves csapadékérték 3700 mm volt a Boloven-fennsíkon, Champasak tartományban. Vientián 1700, Savannakhet 1440, Luang Prabang pedig 1360 mm csapadékot kap egy évben átlagosan.

A hőmérséklet is hasonlóan szeszélyes lehet. A meleg, száraz évszak idején 40 °C is lehet a Mekong-völgyben, de januárban 5 °C-ra is lehűlhet a levegő a hegyekben.

[szerkesztés] Vízrajz

Laosz leghosszabb és legfontosabb folyója a Mekong. 1754 km hosszan a thai–laoszi határ is a folyó mentén húzódik. Laosz területén teljes egészében hajózható, ám a tengerrel való összeköttetést a Dong vízesés megakadályozza. Ezenkívül jelentős még a Nam Ou folyó is. A folyóknak a közlekedésben, az élelmezésben illetve a vízenergia-termelésben van jelentős szerepe. Ez utóbbi energiaforrás az ország szükségletének fontos részét képezi.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

Az országban több különleges, ritka élőlény található. A fő növényzetet az esőerdők képezik, melynek fáit a helyi lakosok házépítésre szokták használni. Az állatvilág több ritka, veszélyeztetett vagy csak erre a vidékre jellemző fajjal rendelkezik. Ilyenek az indonéziai tigris, az ázsiai elefánt, az óriás gaur. Néhány kihaltnak hitt állatot is itt fedeztek fel újra, például az Annamite nyulat a szaolát és a laoszi sziklapatkányt is.

[szerkesztés] Környezetvédelem

A legkomolyabb környezetvédelmi probélmák az erdőirtás, a talajerózió, az aszály vagy az árvizek a monszun szeszélyessége miatt. Az erdők megóvása miatt hozták létre a Nemzeti Természetvédelmi Területeket, melyekből jelenleg 20 darab van, és 29000 km²-nyi területet fednek le. Ezenkívül tervbe vették még további 11-nek a létrehozását.

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] A kezdetektől a francia gyarmatosításig

Laosz területére a lao törzsek időszámításunk első századaiban érkeztek. Az ekkor itt élt törzsek a kha, mao és jao törzsek khmer uralom alatt voltak. Az első ismert államot 757-ben alapították, de az ekkor alakult fejedelemségek más birodalmak, például a Khmer birodalom birtokában voltak. 1353-ban Fa Ngum megalakította Lan Szang (Lan Xang, magyarul „a millió elefánt”) királyságát. Utódai, különösen Photisarath a buddhizmust az ország uralkodó vallásává tették. A belső viszályok által gyengített országot Sziám és Vietnam támadásai veszélyeztették. Szuligna Vongsza királynak 1637 és 1694 között ismét sikerült egységbe kovácsolnia birodalmát. 1707-ben három részre osztották a királyságot:

• északon létrejött Luang Prabang királyság
• középen Vientián királyság
• délen Champassak királyság

Ezek a területek 1778-ban vazallusi függésbe kerültek Sziámmal szemben. 1828-ban Vientián királyság fellázadt a függés ellen, ezt Sziám leverte és elfoglalta. 1883-ban Luang Prabang-ot is elfoglalta, Champassak pedig vietnami uralom alá került. 1893-ban francia védnökséget kapott, és Laosz Francia Indokína tagja lett.

[szerkesztés] Francia gyarmati uralom alatt

A gyarmatosítás után a franciák az országot ütközőállamként kezelték a francia és a brit érdekszférák között. A főváros nevét Vieng Chan-ról Vientián-ra változtatták. Építkezéseik ellenére az infrastruktúra továbbra is elmaradott volt. Gyakran voltak lázadások az elnyomó hatalommal szemben. A II. világháború alatt a japánok foglalták el, majd kivonulásuk után a hazafiak kikiáltották Laosz függetlenségét. Ám 1946-ban francia csapatok érkeztek, és visszafoglalták az országot, korlátozott autonómiát biztosítva. Az Indokínai Kommunista Párton belül megalakult a Pathet Lao mozgalom, mely Laosz függetlenségéért harcolt. Ezt 1949-ben kiáltottak ki, de csak 1954-ben, a genfi konferencián ismerték el Laoszi Királyság néven.

[szerkesztés] A független Laoszi Királyság

A függetlenség elnyerése után továbbra is maradtak francia csapatok, de ezután már a Laoszi Királyi Hadsereg támogatására. Őket később amerikai katonák váltották fel, hogy segítsék a a hadsereg harcát a Pathet Lao ellen. A szomszédos Vietnam belső viszonyai hatására Laosz is belesodródott Második Indokínai Háborúba. Polgárháborús állapot alakult ki. Az Észak-Vietnami Hadsereg elfoglalta Laosz keleti részét és jelentős támogatást nyújtott a Pathet Lao-nak. Az USA bombázta az ország területén áthaladó Ho-Chi-Minh Ösvényt és az észak-vietnami bázisokat. 1968-ban az Észak-Vietnami Hadsereg nagy támadást indított a Királyi Hadsereg ellen. Az egyre inkább hátrált, míg végül 1975. december 2-án legyőzték a őket, és foglyul ejtették Savang Vatthana királyt, aki később valószínűleg egy laoszi átnevelő táborban halt meg a királyi család legtöbb tagjával együtt. Haláluk körülményei, a pontos dátum, sőt még az év is ismeretlen (a találgatások 1978 és 1982 közé teszik).

[szerkesztés] 1975-től napjainkig

A hatalomváltás után az ország nevét Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságra változtatták. Vietnammal szerződéseket kötöttek arról, hogy az országban vietnami katonák állomásozhatnak, és tanácsadók is érkeztek. Szintén kommunista szomszédja hatására a 70-es évek végén Laosz megszakította a kereskedelmi kapcsolatokat Kínával. A 80-as években lazult a Vietnammal való kapcsolat, és a kormányzat lépéseket tett az ellenőrzött piacgazdaság felé. Ennek hatására az USA 1995-ben 20 évnyi embargó után kereskedelmi kapcsolatokat létesített az országgal, illetve 1997-ben fölvették az országot az ASEAN-ba. Ezen lépések ellenére szorosak a politikai és gazdasági kapcsolatok Vietnammal.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

Laosz

Laosz politikája

Köztársasági elnök Choummaly Sayasone Miniszterelnök Bouasone Bouphavanh Nemzetgyűlés Pártok Laoszi Népi Forradalmi Párt Választások Közigazgatás Jogrendszer Emberi jogok Külpolitika

Lásd még: Politikai portál

Az egyetlen legális párt a Laoszi Népi Forradalmi Párt (LPRP). A kormányzati politikát a párt 11 tagú központi vezetősége és az 55 tagú Központi Bizottság irányítja. Az állam feje az elnök, akit a parlament választ ötéves időszakra. A miniszterelnököt az elnök jelöli ki és a parlament hagyja jóvá. Az ország 1991-ben kapott új alkotmányt. A Nemzetgyűlés ekkor még 85 tagú volt. 1997-ben már 99, míg a 2006-os választások után az egykamarás parlamentnek már 115 tagja volt.

A jelenlegi elnököt, Choummaly Sayasone-t és a mostani miniszterelnököt, Bouasone Bouphavanh-t egyaránt 2006-ban választották meg.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Laosz közigazgatási beosztása a következő:

16 tartomány (kang)

Attapeu (1) Bokeo (2) Bolikhamxai (3) Champasak (4)

Houphan (5) Khammouan (6) Loung Namtha (7) Louangphabang (8)

Oudomxai (9) Phongsali (10) Salavan (11) Savannakhet (12)

Vientián (13) Xaignabouli (14) Xekong (15) Xiangkhoang (16)

1 prefektúra (kumpang nakon)

• Vientián (17)

1 különleges övezet (ketpisade)

• Xaisomboun (18)

Ezek területe körzetekre (muang) oszlik.

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Laosz lakóinak 69%-a a lao népcsoportba tartozik. Az alacsonyabb területeken élnek és politikailag és kulturálisan is ők a legfontosabbal. A többi alacsony területeken élő néppel együtt ők alkotják a Lao Loum-ot, az "alföldi laosziakat". A hegyi törzsek, például a yao, tai dumm, dao, shan alkotják a Lao Soung-ot, a "felföldi laosziakat". A déli hegyekben a mon-khmer nyelvcsaládba tartozó népek élnek. A vietnamiak és a kínaiak a városokban élnek, de többségük a függetlenség elnyerése után elköltözött.

A hivatalos nyelv, a lao (pasaa Lao) a tai nyelvcsaládba tartozik. Nagyon hasonló az isan nyelvhez, melyet Thaiföld északi részén beszélnek. A lao nyelvűek a lakosság körülbelül 52%-át alkotják, 15% más, a tai-kadai nyelvcsaládhoz tartozó nyelveket beszél, míg a maradék 33% törzsi nyelveken kommunikál. A gyarmati időszakban meghonosodott francia és a vietnami nyelv még ma is fontos, bár elsősorban az idősebbek használják. Az angol egyre nagyobb szerepet kap, főleg az üzlet és a turizmus miatt, de kormányzati szinten is, mivel Laosz tagja az ASEAN-nak, amelynek munkanyelve angol.

A lakosság több mint 60%-nak, főleg az alföldi laosziaknak a théraváda buddhizmus a vallása, mely Buddha legrégebbi tanításain alapszik. A hegyvidéki törzseknél a legáltalánosabb az animizmus. A muzulmán hit elsősorban a mianmari határ közelében terjedt el, de a fővárosban is van néhány hívője. A keresztény vallás néhány kisebb törzsnél ,illetve a a fontosabb városokban van jelen.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

A korábbi központi irányítású gazdaságot 1986-ban kezdték decentralizálni és magántőkét beengedni az országba. Ennek eredményeként 1988 és 2004 között 6%-os növekedést produkált a gazdaság, leszámítva az 1997-es ázsiai gazdasági válságot. A legtöbb befektetés a nagyobb városokba érkezik, főleg a gazdagabb délkelet-ázsiai országokból, például Thaiföldről. A legfontosabb kereskedelmi partnerei az ASEAN-tagországok, illetve Kína, Németország, Japán.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ágazat. Ma is a GDP közel 50%-át adja, és a foglalkoztatottak 80%-a itt dolgozik. A földek 80%-án rizst termesztenek. 1999-ben jelentős siker volt, hogy az ország nem szorult importra rizsből, sőt, még exportra is jutott. Ezenkívül jelentős még a krumpli, zöldségfélék, kávé és tea termesztése. Az álllattenyésztés nem annyira számottevő, főleg sertést és szarvasmarhát tartanak.

[szerkesztés] Ipar

Az ipar nem számottevő, az ólombányászat és a mezőgazdasági termékek feldolgozása jelentős, illetve az energiaexport is, mert az energia 97%-át vízerőművekben állítják elő.

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Közlekedés

Laosz közlekedése, akárcsak az ország teljes infrastruktúrája nem túl fejlett, csak a nagyobb központokban, illetve azok felé épültek ki az útvonalak.

• Az országnak körülbelül 9000 km-nyi burkolt úthálózata van, ezek a főbb városokat kötik össze. Laoszt Thaifölddel két híd köti össze, a Thai-Lao Barátság Hídja, amit 1994-ben építettek Nong Khai és Vientián, illetve a 2. Thai-Lao Barátság Hídja, amit 2006 végén nyitottak meg Mukhadan és Savannakhet között. A burkolt utakon a buszközlekedés jelentős, a burkolatlan utakon teherautókkal, például a Songthaew-ekkel bonyolítják le a forgalmat.
• Laosznak 2006-os adatok szerint nincsen vasútvonala, de már elkezdődött a Thaiföld felé vezető vasútvonal építése a Thai-Lao Barátság Hídján keresztül.
• A vízi közlekedés nagyon fontos az országban. A folyókon zajlik, mivel az országnak nincsen tengerpartja. A Mekongon nagyobb járművek is hajózhatnak, de a tengerig nem tudnak elhajózni a Dong-vízesés miatt. A kisebb folyóknak elsősorban a helyi közlekedésben van jelentősége.
• A légiforgalomban Vientián repterének, a Wattay nemzetközi repülőtérnek van a legnagyobb szerepe. Ezenkívül van még 9 burkolt és 43 burkolatlan kifutópályával rendelkező repülőtér. A légiforgalmat a Lao Airlines, a nemzeti légitársaság bonyolítja az országon belül, és a környező országok városaiba is indít járatokat. A vientiane-i reptér más légitársaságok járatait is fogadja.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

Az oktatás gyökerei a 17. században alapított buddhista iskolákig nyúlnak vissza, melyek még mindössze alapfokú képzést adtak. A gyarmati időszak alatt már néhány általános iskolát és egy középiskolát alapítottak. A függetlenség elnyereése tán segélyekből a főbb központokban kiépültek az általános- és középiskolák, és 1958-ban megnyílt az első egyetem, Sisavang Vong Egyetem, melyet 1975-ben a kommunista rezism megszüntetett. A kommunista hatalomátvétel után megpróbálták az alapfokú oktatást mindenkire kiterjeszteni, de a tanárok egy részének elüldözése és az infrastruktúra hiánya miatt ez nem járt teljes sikerrel. 1990 óta ismét működhetnek magániskolák az országban, és 1995-ben 9 oktatási intézmény összevonásával létrejött a Laoszi Nemzeti Egyetem.

A közoktatási rendszer az óvodából, az ötéves általános iskolai képzésből, a három éves alapfokú gimnáziumi képzésből ,és szintén három éves magasabb fokú gimnáziumi képzésből áll.

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

A laoszi konyha a lao és a Thaiföldön élő isan népcsoport konyhája. Sokat merít más délkelet-ázsiai országok gasztronómiai hagyományaiból, például a vietnamiból. Több regionális változata van, ilyen például a vientiane-i, ahol a francia gyarmati időszak továbbélő emlékeként ma is divatos a bagett.

A fő élelmiszer a rizs. Ezenkívül gyakori hozzávalók még a hal, a halmártás, a galangal, változatos fűszernövények, például gyömbér, koriander, citromfű, gombafajták, bambusznád.

A nemzeti étel a laap, ami pácolt (és gyakran nyers) húsból és/vagy halból, illetve zöldségekből, gyógy- és fűszernövényekből készül. A másik jól ismert laoszi fogás a tam mak houng (thaiul som tham), ami papayasaláta.

[szerkesztés] Turizmus

A turizmus a leggyorsabban fejlődő ágazat. A legtöbb látogató Kínából érkezik, mivel a kínaiak könnyebben utazhatnak az országba, mint mások. A turisták többsége Vientián vagy Luang Prabang nevezetességeire kíváncsi. Ez utóbbi a Világörökség része.

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepnapok

Dátum	Magyar név	Laoszi név	Megjegyzés
január 1.	Újév
január 6.	A Pathet Lao napja
január 20.	A hadsereg napja
–	Kínai újév		Változó dátummal, de mindig január 21. és Február 21. között
Március 22.	A párt napja
Április 13-15	Laoszi újév	Boun Pimai
Május 1.	A munka ünnepe
Május 16.	Buddha születésének napja	Visakha Puja
Június 1.	Gyereknap
Július 13.	A buddhista böjt kezdete	Khao Pansa
Augusztus 13.	A szabad Laosz napja	13 Lao Issara
Október 5.	A buddhista böjt vége	Bouk ok Pansa
Október 12.	A felszabadulás napja
December 2.	A nemzet napja

[szerkesztés] Lásd még

• Laosz földrajza
• Laosz demográfiája
• Laosz gazdasága
• Laosz közlekedése
• Laosz városai
• Laosz hadereje

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Angolul és lao nyelven

• Laoszi Nemzetgyűlés
• Laoszi Külügyminisztérium
• Laoszi Ipari Minisztérium
• Laoszi Kereskedelmi Minisztérium
• Nemzeti Statisztikai Központ
• Laoszi hírügynökség
• Vientiane Times
• Laos Cultural Profile- Részeletes áttekintés az országról

Linkgyűjtemény

• Laosz.lap.hu