Buddha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Information icon.svg
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).(2006 szeptemberéből)
Sákjamuni Buddha

Buddha, (i. e. 563- i. e. 483) eredeti nevén Sziddhártha királyfi, a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak az alapítója, aki az Északkelet-Indiában, Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Páli nyelven beszélt.

Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt rátalált a megoldásra, és buddhává vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor 35 éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezreket térített meg. Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság” foglalja össze: 1. az emberi élet lényegében boldogtalan; 2. e boldogtalanság oka az emberi önzés és vágyakozás; 3. az önzéstől és vágyakozástól való teljes megszabadulás állapota a „nirvána”; 4. a „nirvánához” az ún. „nemes nyolcas út” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés. A buddhista tanok széles körű elterjedését nagyban elősegítette, hogy az i. e. 3. században Asóka király is felvette a hitet.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Sákjamuni Buddha

A történeti Buddha, családi nevén Sziddhártha Gautama a buddhizmus vallásának agnosztikus alapítója a mai Nepál területén született.

Egyetlen gyermek volt, édesanyja halála után nagynénje nevelte. Felesége Jasódhara, egyetlen fia Ráhula (szanszkrit nyelven: bilincs).

A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624, 566 és 448 is.

[szerkesztés] Élete

Buddha-szobor

Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése – a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy „buddha” lesz, amely azt jelenti: „Felébredt!” Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnősült.

Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.)

Mígnem április-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát, ami egy állapot (nem pedig hely, ahogy tévesen hiszik).

49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául.

A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.

80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint [1] valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz.

Elhamvasztották, majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentős része Srí Lankán „található”. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el – dagoba, sztupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják – másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata –, majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/sztupában tartják bezárva. Nem nyitják fel – az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéről. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.

Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz „megvilágosodott”), a következő világkorszak buddhája Maitreya Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.

[szerkesztés] Tanítása

A szenvedés alapvető oka a nem-tudás, a rálátás hiánya.

Tanításának alappillére: a Négy nemes Igazság (cattari ariya saccani)

  • I. Dukkha ariya saccani – a szenvedés nemes igazsága – az élet szenvedésteli (lásd: „stressz”), ami az életvágytól függ, szenvedéssel teli mindaz, ami a Tanhâ-tól (létszomjtól) függ, maga a bhâva (létezés) szenvedés – a szenvedés gyökerei: káprázat/ámítás (moha), sóvárgás/vágyakozás (lobha), düh/ellenszenv/gyűlölet (dosa). A szenvedések típusai: magából az életből adódóan (dhukkha dhukkha) az állandótlanságból (viparinâma dhukkhata), összetettségből (samkhâra dhukkhata)
  • II. Dukkha samudaya ariya sacca Tanhâ: a szenvedés oka a vágy és a sóvárgás, az érzetek igénylése a tudat által, a vágy és a sóvárgás az oka a szenvedésnek; kâma-újabb élményt megszerezni/tapasztalni, bhâva-megtartani, vibhâva megszabadulni/ elhagyni.

Keletkezése: indriya – a 6 érzékszervi apparátus/képesség → âyatana – kapcsolatbalépés az objektumokkal (12 szerv-tárgy-tudatosítás) → amelyek lehetnek közömbös, örömteli, szenvedésteli = 18

  • III. Dukkha nirodho ariya sacca: a szenvedés megszüntetése a vágyaktól való megszabadulás segítségével történik;
  • IV. Dukkha nirodha gamini patipada ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo: a szenvedés megszüntetéséhez vezető Nemes Nyolcrétű ösvény – ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo):

[szerkesztés] A bölcsesség – prajnâ

  1. Sammâ ditthi: (Négy Nemes Igazságnak) megfelelő nézet, felismerés, ráismerés, észrevételezés, megpillantás, konstatálás; felismerni/meglátni a szenvedést (dukkha), annak okát/kiváltóját, megszüntethetőségét és megszüntetésének útját.
  2. Sammâ samkappa: a megfelelő (tudatos) szándék, döntés, elhatározás, törekvés, ami az előző lépésre alapozódik, és így a nem-tudásban (avijjâ) gyökerező és a tudat alá süllyedt múltbeli ösztönzőerőkre (sankhâra) ellentétesen hat. Ekkor indul be az Úton való haladás.

[szerkesztés] Az erkölcsi normák – Sîlám

  1. Sammâ vâcâ a megfelelő beszéd/gondolatok irányítását (következetes, diszkurzív gondolkodást) és azok tökéletes kifejezését jelenti a célnak megfelelő beszédben. Azonos a tudatos szellem (vinnânâ) uralmával, ellentétben a tudatalattival. Tartózkodás a hazugságoktól, rágalmazásoktól, pletykáktól, olyan beszédtől, amely ellenségeskedést, gyűlöletet, haragot vált ki; tartózkodni a durva, hiú, faragatlan, nyers, rosszakaratú, szidalmazó beszédtől.
  2. Sammâ kammanta: a megfelelő cselekvés, ami a pszichofizikai szervezet (nâma-rúpâ) és az érzékszervek (salâyatana) uralását készíti elő. Tartózkodás az öléstől, pusztítástól, lopástól, csalástól, nemtelen kapcsolatoktól.
  3. Sammâ jîvam: a megfelelő életmód/életvitel, a környezetünkre és a kapcsolatainkra (phassa) ügyel. Tartózkodás olyan foglalkozásoktól, amelyek más lényeknek kárt vagy szenvedést okozhatnak: például bódítószerekkel, állatokkal, fegyverekkel, mérgekkel való kereskedés.
  4. Sammâ vâyâma: a megfelelő gyakorlás, tudatos törekvés, a felismerést követő fáradozás a cél megvalósításán, ezért a nem uralt érzelmi ösztönzések (vedanâ) ellenében hat. A gonosz, üdvöt nem előmozdító gondolatok felszámolása, megakadályozása, és a már meglévő hasznos és üdvöt hozó gondolatok ápolása, továbbfejlesztése és tökéletesítése.

Elmélkedés – sati

  1. Sammâ sati: a helyes megfigyelés, éberség, vizsgálódás jelenléte a vágyat (lobha) és a kötődést (upâdâna) zárja ki.
  2. Sammâ samâdhi: a helyes elmélyedés a létesülés (bhava) és az újraszületés (jâti) módját meghatározó teremtőerők tökéletes összpontosításának és egyesítésének az állapota, ahol ezek végül minden általuk okozott szenvedéssel együtt megszűnnek. A elmélyedés négy fokozata:
    1. a szenvedélyes vágyak és ártó gondolatok eltűnnek, de még fennmarad az öröm és a boldogság érzete, és létezik még némi szellemi tevékenység;
    2. megszűnik a szellem minden megkülönböztető tevékenysége, de az öröm és boldogság még megvan;
    3. eltűnik az öröm érzete, amely még aktív, viszont a boldogság még bizonyos mértékben jelen van. Viszont jelentkezik a kibontakozó közömbösség;
    4. eltűnik minden érzelem, csak a tökéletes közömbösség létezik.

[szerkesztés] A Tizenkéttagú Függő Keletkezés láncolata – Paticca-samuppada

  1. AVIJJÂ, nem tudása: öröktől, nemzedékeken keresztül létező és teremtő erő – kulturális szokások, szemléletek. A látásmódra, világszemléletre vonatkozik, annak az igazságnak, hogy minden földi, evilági dolog nélkülözi az állandó Ént, azaz örökkévaló szubsztanciális lét nélkül való, mulandó és szenvedésteli. Ahol felmerül a nem-tudás, ott jön a késztetés – akár a megismerés felé is. Gyökerei: lobha, dosha, mokha
  2. SANSKÂRA, a karma-alkotó ösztönző erők; csíra, amelyek meghatározzák a sorsot az újra-megtestesüléskor. Hiedelmek, látomások, ösztönök, képességek, programozott reakciók, reflexek, késztetések mindezeknek a kifejezésére. A génkészlet információi. A szülők tettei/vágyai.
  3. VIJÑÂNA, a tudat; a majdani Én-ség és külvilág tudata majdan kifejlődik, ahogy a zigóta elkezd osztódni, az első dualitás; egy alakuló személyiség karmikus feltételektől meghatározott szellemi magja, amely a fogamzáskor jut be az anyaölbe.
  4. NÂMA-RÚPA, név-alak/forma; a konkrét test és alak, a személyiség (egyén) szellemi és testi alkotórészei, az anya testében létrejövő öt khandha (lásd lentebb) kapcsolata; a folyamatosan átalakuló egyéniség, a khandhák beindulása/működése.
  5. SADÂYATANA, a hat érzékszerv, az érzéki észlelés és a gondolkodás szervei, amelyek az új lényben keletkeznek, amelyekkel kapcsolatba léphet a külvilággal.
  6. SPARSA, az érintkezés; az érintkezés, érzékek és a gondolkodás érintkezése a külső világgal; ez a születéskor kezdődik meg.
  7. VEDANÂ, az érzet; a kiváltott érzet, amelyet az érzékeknek a tárgyakkal való kapcsolata idéz elő, majd elraktározódik.
  8. TANHÂ, a vágyakozás, az érzéki vágy, szomj, elsősorban a nemi vágy, amelynek jelentkezésével, indiai elképzelés szerint, a karma-létrehozás tulajdonképpen itt megkezdődik. Az új érzetek iránti vágy.
  9. UPÂDÂNA, az élet utáni vonzódás/kötődés, vagyis az intenzív vágyakozás – szó szerint: birtokbavétel – az érzéki világ birtokbavétele, hasonlóan ahhoz, ahogy a tüzelőanyagot birtokba veszi a láng.
  10. BHAVO, a létesülés, azaz a karma előidézése, ami az új létezés előfeltétele az egyik létből a másikba való átmenetnek. Testetöltés beteljesülése, maga a biológiai létezés és tapasztalat folyamata. A hétköznapi élet/élés. A samskâra és a bhâva meglendíti a létezés kerekét, a szándékos tettek (kamma/karma) által hatunk a környezetünkre, szövődik a háló.
  11. JÂTI, (új) születés.
  12. JÂRÂ-MARANA, öregség, betegség, fájdalom, szenvedés, halál.

[szerkesztés] Az öt Khandha („lét-csoport”)

  • I. rúpa = az anyagi forma – ami tapasztalható: íz, hideg, színek, tulajdonságok, nehéz, repül. Nem feltétlenül külső tulajdonságok. Minden, ami a biológiai testet képviseli és ennek érzékelhető mivolta. Nem tárgyak vannak, hanem alakzatok, látványok, hangzások,…; Magát fedezi fel az alakban, vagy az alakot fedezi fel magában; hogy mit gondolnak/szólnak róla – mások éltetik. Az anyagi ember összetevői:
    1. a négy elem: Föld (szilárd), Víz (folyékony), Tűz (plazma, hő), Levegő (gáz);
    2. az öt érzékszerv: szem, fül, orr, nyelv, test;
    3. az anyag ötféle tapasztalhatósága: forma, hang, íz, szag, érzés;
    4. a két nem: nő és férfi;
    5. a három életmegnyilvánulási forma: gondolkodás, életerő, tér;
    6. a két mozgási elem: testi mozdulat, beszéd;
    7. az élő test hét alaptulajdonsága: a könnyűség, finomság, feszítőerő, alkalmazkodás, összetartó erő, kiterjedés, romlás, változás.

Négyféle táplálék szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők létsegítésére:

      • a.) a durva vagy finom anyagi táplálék;
      • b.) az érintkezés;
      • c.) a gondolkodás;
      • d.) a megismerés.
  • II. vedanâ = érzés, érzet; semleges, sukha-kellemes, dukkha-kellemetlen. Csak a puszta érzet, még nincs benne felismerés/tudatosítás; saját érzéseiben azonosítja magát, például az „életművész”, aki kipróbálja a nem-tapasztalt dolgokat.
  • III. samjñâ = észlelés, ismeret, fogalmak, minőségi jegyek alapján azonosítja. A saját szókincsünk és ennek használata/alkalmazása. A megtanult dolgok ismerete. Eldönti, hogy milyen ismeretekkel akar rendelkezni és ehhez ragaszkodik. A nyelvtanulás során egy olyan fogalmi hálózat képződik a tudatunkban, amely a valóság értelmezésében van segítségünkre; nyelvünkben egyben világnézetet tanulunk, amelyet a későbbiek során gyakran eleve adottnak vélünk. A buddhista filozófia tanulása is olyan folyamat, amelyben egy nyelv és egy világnézet elsajátítása fonódik össze. Az egyes kulcsfogalmak – például állandótlanság, magátlanság, ellobbanás – megtanulása először nyelvi szinten játszódik le, amikor a fogalmak nem sokkal többek még puszta nyelvi jeleknél. A fogalmakkal való ismerkedés, a tanulás, a gondolkodás révén, a nyelvi jel alapján, egyre pontosabb fogalmat alkothatunk magunknak a tanítás jelentéséről, míg végül önálló következtetéseinkre hagyatkozva mérvadó fogalmi tudásra tehetünk szert, amely már a nyelvi jeltől függetlenül is megjelenhet a tudatunkban. A tanulás utolsó fázisában a megszerzett fogalmi ismeretet meditatív úton elmélyítjük, mely által olyan közvetlen belátásra juthatunk, amely a tanítástól függetlenül is érzékelhető, a végső valóság ugyanis nem függ a Dharmától, a tanítástól. A tanulás, gondolkodás és meditáció útján megismerhető valóság (nirvána, megvilágosodás) tehát nem ennek a folyamatnak az eredménye, de ezáltal válik tapasztalttá. Maga a látás megtanulása is a khandhák berögződésének folyamata.
  • IV. samskâra = késztetések (50 + vedana + rúpa), akaratlagos (cetanâ) aktivitás, indíttatás, ösztönzés, gondolatok, és szellemi képződmények, vélemények; A rúpa által megtapasztalt védaná által érzett dolgokra a reakció. Reagálás a felismert dolgokra. Olyan, mint amikor normálisnak tartjuk (késztetve vagyunk), hogy a macskát meg kell simogatni. A tudat szervezett reakció a körülvevő világ benyomásaira. Állatoknál csak az aktuális ingerre. A három síkja:
    1. 1. a testi, maga az első lélegzet, de már korábban az anyaméhben beindulnak független folyamatok. Azáltal, hogy életeken (evolúción) keresztül genetikusan belénk épül. Egyes fajok jellegzetes mozgáskészségei is: úszik, repül, fut…
    2. 2. nyelvi; ez elemi késztetés, hogy megnevezzük a dolgokat, és maga a beszéd élménye.
    3. 3. tudati késztetés, a dolgok megismerése, megértése.
  • V. vijñâna = maga a tudat, vagyis az öntudat. A lereagált dolgok tudatosítása, simítása. Tudomásulvétel, az emlékek simítása, elfektetése. Magától értődőnek tartunk dolgokat: a Nap keleten kél, nyugaton nyugszik, van gravitáció, a víz folyik stb.; és ezekből alakul ki a világképünk és ez is tudomás. Az ember már összeköti az emlékeket a jelennel. A Világot a tudat szedi szét. Csecsemőnek olyan a világ, mint a fénykép, sík. Nincsenek benne részek, hanem csak egy darab kép az egész. Így van a hangokkal is. Nem ért semmit, hanem csak hall.

Gyakorlatilag ez az ötös csoport alkotja meg a folyamatosan változó személyiséget (puggala), ami „helyettesíti” a Tanításból hiányzó lélek-elméletet.

Tanításainak szöveges gyűjteménye a Pâli kánon vagyis a: Tipitaka (Háromas kosár)

[szerkesztés] Irodalom

  • Kőrösi Csoma Sándor munkái tibeti, szanszkrit és magyar nyelven
  • Lénard Jenő: Dhammó (Bp., 1912, 1984)
  • Schmidt József: Buddha élete, tana, egyháza (Bp., 1920)
  • Schmidt József: Ázsia világossága (Bp., 1924, 1995)
  • Téchy Olivér: Buddha (Bp., 1986)
  • Buddhista lexikon (Bp., 1997)
  • Dhammapada. Páli nyelvből fordította Fórizs László (Budapest : FLI, 1994, ISBN 963-852-2364)
  • Hermann Hesse: Sziddhárta. Ford. Kászonyi Ágota. Európa Diákkönyvtár. ISBN 963 07 7822 X
  • Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás. Ford. Pálvölgyi Endre. Gondolat, Budapest, 1981. ISBN 963 280 945 9
Buddha szobra a hongkongi Lantau szigeten

[szerkesztés] Források és jegyzetek

  1. ^ (By Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu – Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Buddha témában.
Részletek (pdf, 537 kB), teljes (Globusz Könyvkiadó).
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Buddha”