Koreai Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Népköztársaság
조선인민공화국
1945. szeptember 6. – 1946. február
Koreai Népköztársaság zászlaja
Koreai Népköztársaság zászlaja
Locator map of Korea.svg
Általános adatok
Fővárosa Szöul
Hivatalos nyelvek koreai
Pénznem Koreai jen
Kormányzat
Államforma népköztársaság
Államfő Li Szin Man
Államfő-helyettes Rjo Unhjong
Kormányfő Ho Hon
Elődállam
Utódállam
 Korea a Japán Birodalom részeként
Átmeneti kormányzás Koreában#Észak 
Átmeneti kormányzás Koreában#Dél 

A Koreai Népköztársaság (hangul: 조선인민공화국Csoszon Inmin Konghvagukhandzsa: 朝鮮人民共和國, nyugaton Joseon Inmin Gonghwaguk?) rövid életű pártállam volt a Koreai-félszigeten. Szöulban kiáltotta ki a Koreai Néppárt 1945. szeptember 6-án, de a partraszálló amerikaiak 1946 februárjában feloszlatták.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koreai Népköztársaság kormányprogramját szeptember 14-én ismertették, 27 pontba szedve. Ezek között voltak:

  • a Japán Birodalom és a kollaboránsok tulajdonában lévő földek jóvátérítés nélküli elkobzása
  • ezen földek felosztása a parasztok között
  • bérleti díj korlátozása a fel nem osztott földeken
  • a bányászati, pénzügyi, szállítási, és kommunikációs ipari társaságok államosítása
  • állami felügyelet a kis és középméretű társaságoknak
  • alapvető emberi jogok, szólás-, sajtó-, gyülekezési, és vallásszabadság
  • általános választójog 18 év felett
  • női egyenjogúság
  • 8 órás munkanapok, minimálbér, gyermekek dolgoztatásának betiltása
  • közeli kapcsolatok létesítése az Amerikai Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval, az Egyesült Királysággal, Kínával, és pozitív szembenállás az ország belügyeibe beavatkozókkal szemben.[1][2]

A Központi Népi Bizottság tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöke Li Szin Man, alelnöke Rjo Unhjong, miniszterelnöke pedig Ho Hon volt.

Poszt Képviselő Helyettese(i)
Belügyminiszter Kim Gu Cso Dongho, Kim Gjerim
Külügyminiszter Kim Gjusik Cshö Gunu, Kang Dzsin
Pénzügyminiszter Cso Mansik Pak Mungju, Kang Bjongdo
Hadügyminiszter Kim Vonbong Kim Szejong, Csang Giuk
Gazdaságügyi miniszter Ha Philvon Kim Hjongszon, Csong Thesik
Természeti erőforrások minisztere Kang Gidok Ju Cshugun, I Gvan
Egészségügyi miniszter I Mangju I Dzsongjun, Kim Dzsomgvon
Közlekedésügyi miniszter Hong Namphjo I Szungun, Csong Dzsonggun
Biztonságügyi miniszter Cshö Jongdal Mu Dzsong, I Giszok
Igazságügyi miniszter Kim Bjongno I Szungjop, Csong Dzsinthe
Oktatásügyi miniszter Kim Szongszu Kim Thedzsun, Kim Gidzson
Propagandaminiszter I Gvanszul I Joszong, Szo Dzsungszok
Hírközlési miniszter Sin Ikhi Kim Csholszu, Cso Duvon
Munkaügyi miniszter I Dzsuszang Kim Szanghjok, I Szungum
Titkár I Gangguk Cshö Szonghvan
Jogi miniszter Cshö Ikhan Kim Jongam
Tervezési miniszter Csong Bek An Giszong

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hart-Landsberg, Martin. Korea: Division, Reunification, & U.S. Foreign Policy. Monthly Review Press, 65–6. o (1998) 
  2. Cumings, Bruce. The Origins of the Korean War, Liberation and the Emergence of Separate Regimes, 1945–1947. Princeton University Press (1981) 

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 조선인민공화국 című koreai Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.