Koreai Népköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Népköztársaság
1945-1946
Csoszon Inmin Konghvaguk
조선 인민 공화국
 Koreai Népköztársaság zászlaja
Koreai Népköztársaság zászlaja
Locator map of Korea.svg

Fővárosa Szöul
Államforma népköztársaság
Vezetők
Elnök Li Szin Man
Alelnök Jo Unhjong
Miniszterelnök Ho Hon
Hivatalos nyelv koreai
Megalapítás 1945. szeptember 6.
Amerikai partraszállás 1945. szeptember 9.
Feloszlatás 1946. február

Elődállamok japán Gyarmati Korea
Utódállamok Észak-Korea Észak-Korea
Dél-Korea Dél-Korea
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna Koreai zónaidő (UTC+9)

A Koreai Népköztársaság (koreaiul: 조선 인민 공화국, Csoszon Inmin Konghvaguk) egy rövid életű pártállam volt Koreában. Szöulban kiáltotta ki a Koreai Kommunista Párt 1945. szeptember 6-án, de a partraszálló amerikaiak 1946 februárjában feloszlatták.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koreai Népköztársaság kormányprogramját szeptember 14-én ismertették, 27 pontba szedve. Ezek között voltak:

  • a Japán Birodalom és segédjeik tulajdonában lévő földek jóvátérítés nélküli elkobzása
  • ezen földek felosztása a parasztok között
  • bérleti díj korlátozása a fel nem osztott földeken
  • a bányászati, pénzügyi, szállítási, és kommunikációs ipari társaságok államosítása
  • állami felügyelet a kis és középméretű társaságoknak
  • alapvető emberi jogok, szólás-, sajtó-, gyülekezési, és vallásszabadság
  • általános választójog 18 év felett
  • női egyenjogúság
  • 8 órás munkanapok, minimálbér, gyermekek dolgoztatásának betiltása
  • közeli kapcsolatok létesítése az Amerikai Egyesült Államokkal, a Szovjetunióval, az Egyesült Királysággal, Kínával, és pozitív szembenállás az ország belügyeibe beavatkozókkal szemben.[1][2]

A Központi Népi Bizottság tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöke Li Szin Man, alelnöke Jo Unhjong, miniszterelnöke pedig Ho Hon volt.

Poszt Képviselő Helyettese(i)
Belügyminiszter Kim Gu Cso Dongho, Kim Gjerim
Külügyminiszter Kim Gjusik Cshö Gunu, Kang Dzsin
Pénzügyminiszter Cso Mansik Pak Mungju, Kang Bjongdo
Hadügyminiszter Kim Vonbong Kim Szejong, Csang Giuk
Gazdaságügyi miniszter Ha Phirvon Kim Hjongszon, Csong Thesik
Természeti erőforrásminiszter Kang Gidok Ju Cshugun, I Gvan
Egészségügyi miniszter I Mangju I Dzsongjun, Kim Dzsomgvon
Közlekedésügyi miniszter Hong Namphjo I Szungun, Csong Dzsonggun
Biztonságügyi miniszter Cshö Jongdal Mu Dzsong, I Giszok
Igazságügyi miniszter Kim Bjongno I Szungjop, Csong Dzsinthe
Oktatásügyi miniszter Kim Szongszu Kim Thedzsun, Kim Gidzson
Propagandaminiszter I Gvanszul I Joszong, Szo Dzsungszok
Hírközlési miniszter Sin Ikhi Kim Csholszu, Cso Duvon
Munkaügyi miniszter I Dzsuszong Kim Szanghjok, I Szungun
Titkár I Gangguk Cshö Szonghvan
Jogi miniszter Cshö Ikhan Kim Jongam
Tervezési miniszter Csong Bek An Giszong

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hart-Landsberg, Martin. Korea: Division, Reunification, & U.S. Foreign Policy. Monthly Review Press, 65–6. o (1998) 
  2. Cumings, Bruce. The Origins of the Korean War, Liberation and the Emergence of Separate Regimes, 1945–1947. Princeton University Press (1981) 

Ez a szócikk részben vagy egészben a People's Republic of Korea című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 조선인민공화국 című koreai Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.