Gautama Sziddhártha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buddha
BuddhaStThailand.jpg
Thaiföldi Buddha szobor
Életrajzi adatok
Születési név Sziddhártha
Született I. e. 563?
Lumbini, mai Nepálban
Nemzetiség Sákja
Elhunyt I. e. 483
Kushinagar, mai Indiában
Házastársa [[]]
gyermekei Ráhula
Munkássága
Vallás buddhizmus
Gyülekezet szangha

Gautama Sziddhártha (páliul Gótama Sziddhattha[1]; kb. i. e. 563i. e. 483) ismertebb nevén a történelmi Buddha vagy Sakjamuni Buddha, a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak a meghatározó alakja. Az Északkelet-Indiában és Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király, Suddhódana fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Páli nyelven beszélt.

Huszonkilenc évesen családját, feleségét (Jasodará) és csecsemő fiát (Ráhula) elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy Bódhifa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” vált. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezrek váltak a követőivé. Legfőbb tanításait a „négy nemes igazság” foglalja össze:

  1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli;
  2. e szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás;
  3. van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és vágyakozástól;
  4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.

A történelmi Buddha létezésére utaló legrégebbi idézetek ie. 200-ból maradtak ránk, noha több száz évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624, 566 és 448 is.

A buddhista tanok széles körű elterjedését elősegítette, hogy az i. e. 3. században Asóka király is felvette a hitet és államvallássá tette.

Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i.e. 800-200) meghatározó gondolkodóinak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palotában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziddhártha a Sákja (szakja, szkíta)[2] törzsből származik (ezért Sákjamuni v. Sakjamuni az egyik megnevezése – a Sákja v. Szakja Bölcs, illetve „Szkíta Bölcs Buddha”), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Születése után pár nappal édesanyja Májá Dévi meghalt. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy „buddha” lesz, amely azt jelenti: „Felébredt!” Apja Suddhódana inkább azt szerette volna, ha örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnősült. Felesége Jasodará az unokatestvére is volt. Minden eszközzel megpróbálta a fiát a palotához láncolni, ezért egy erotikusan berendezett "szerelem-termet" is építtetett a számára, amelyben kéjnők forogtak körülötte.

A megvilágosodás felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ifjú herceget nagyon érdekelte, hogy mi van a palota falain túl, ezért megszökött onnan. A négy gondolatébresztő látványnak köszönhetően teljesen összekavarodott. Már nem találta többé a boldogságot és élete értelmét az érzéki gyönyörökben és a fényűző semmittevésben. Végül 29 évesen hátat fordított addigi életének, és elindult a megszabadulás keresésének útján. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után egy fügefa alatt ülve (Bodh-Gajában) úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Tanulmányozta az összes szent iratot és mindenféle módszert kipróbált. Új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Szatipatthána szutta, Dígha nikája 22.[3]) Elméje tisztává és csendessé vált.

Hat évvel azután, hogy elhagyta a palotát, április-május (vészakha) hó egy hajnalán buddhává, megvilágosodottá vált. Ekkor visszaemlékezett előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvána állapotát.

A tanító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként ment Benáreszbe, ahol korábbi remetetársainak kifejtette nézeteit. Társai először nem vettek róla komolyabban tudomást, mivel feladta a böjtölést. Ám mivel személyében volt valami nagyon sugárzó, meghallgatták tanítását és végül örökre elkötelezettjeivé váltak. (Dhammacsakkappavattana szutta (Szamjutta nikája LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd[4]) Ők (aszkétatársai) váltak a közösség magjává és az általa leírt utat követték. Egyszerűen éltek és csupán annyi tulajdonnal rendelkeztek, ami a túléléshez szükséges volt. Bejárták Észak-Indiát és közben gyakorolták a meditációt és élelmet koldultak.

Buddha a további kb. 45 éven át, a mindennapi életből vett, könnyen érthető példákat használva tanított az emberek között. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául. Így jött létre a szangha, amelybe először csak férfi szerzetesek léphettek be (bhikkhuk). Később Buddha nevelőanyja, Mahá Padzsápatí Gótamí kérésére női apácákat is (bhikkhunik) felvettek a közösségbe. A szangha mérete folyamatosan nőtt, ám a buddhizmus - Indián kívül - csak Kr. u. 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kb. 80 éves lehetett, amikor megérezte a halála közeledtét, ezért összehívta követőit Kushinagarában. Lefeküdt jobb oldalára és a fejét a kezére hajtotta (mint sok mai szobor ábrázolja). Utolsó szavai - többek között - ezek voltak:

  • „Emlékeztetlek benneteket arra, hogy minden mulandó - azt tanácsolom, hogy találjatok menedékre magatokban és a dharmában, a tanításokban... Minden, ami megszületett, pusztulásra van ítélve. Mivel nincs külső megváltó, rajtatok múlik, hogy megvalósítsátok saját megszabadulásotokat.”

Egyes legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint [5] valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálához.

Elhamvasztották, majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentős része Srí Lankán található. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el – dagoba/sztúpa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják – másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata –, majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25–30 cm magas hordozható arany dagoba/sztúpában tartják bezárva. Nem nyitják fel – az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéről. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.

Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz „megvilágosodott”), a következő világkorszak buddhája, Maitréja lesz, akinek az egyik földi megtestesülésének tekintik a 10. századi kínai Budai-t .

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddha-szobor Japánban

A szenvedés alapvető oka a nemtudás, a rálátás hiánya.

Tanításának alappillére: a négy nemes igazság (páliul: csattári arija szaccsáni)

  • I. Dukkha arija szaccsa[6]– a szenvedés nemes igazsága – az élet szenvedésekkel teli (lásd: „stressz”), ami az életvágytól függ, szenvedéssel teli mindaz, ami a tanhá-tól (taṇhā, létszomjtól) függ, maga a bhava (létezés) szenvedés – a szenvedés gyökerei: káprázat/ámítás (móha), sóvárgás/vágyakozás (lobha), düh/ellenszenv/gyűlölet (dósza). A szenvedések típusai: magából az életből adódóan (dukkha dukkhata) az állandótlanságból (viparináma dukkhata), összetettségből (szankhára dukkhata)
  • II. Dukkha samudaja arija szaccsa[7] tanhá[8]): a szenvedés oka a vágy és a sóvárgás, az érzetek igénylése a tudat által, a vágy és a sóvárgás az oka a szenvedésnek; káma-újabb élményt megszerezni/tapasztalni, bhava-megtartani, vibhava megszabadulni/ elhagyni.

Keletkezése: indrija – a 6 érzékszervi apparátus/képesség → ájatana – kapcsolatba lépés az objektumokkal (12 szerv-tárgy-tudatosítás) → amelyek lehetnek közömbös, örömteli, szenvedésteli = 18

  • III. Dukkha niródho arija szaccsa[9]: a szenvedés megszüntetése a vágyaktól való megszabadulás segítségével történik;
  • IV. Dukkha niródha gáminí patipadá arija szaccsa[10]) arijó atthangikó maggó[11]: a szenvedés megszüntetéséhez vezető nemes nyolcrétű ösvényarija atthangika magga

Bernardo Bertolucci olasz rendező „A kis Buddha” c. filmje[12] művészien mutatja be Buddha történetének egyes részleteit.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Buddha in: Walpola Rahula: What the Buddha Taught
  2. http://www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs
  3. DN 22. Az éberség alapzatairól
  4. SN 56.11. A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd
  5. (By Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu – Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm)
  6. dukkhaṃ ariyasaccaṃ
  7. dukkhasamudayo ariyasaccaṃ
  8. taṇhā
  9. dukkhanirodho ariyasaccaṃ
  10. dukkhanirodhagāminī paṭipadā ariyasaccaṃ
  11. ariyo aṭṭhaṅgiko maggo
  12. [1]
  • Michael H. Hart: 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8
  • Access to Insight (angolul, folyamatosan bővülő fordítások)
  • Jane Hope, Borin Van Loon: Buddha másképp; Edge 2000 KIadó, 2006.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Részletek (pdf, 537 kB), teljes (Globusz Könyvkiadó).