Egyesült Arab Emírségek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyesült Arab Emírségek
الإمارات العربيّة المتّحدة
(Al-Imārāt al-‘Arabīyya al-Muttahida)
United Arab Emirates
امارات متحده عربی
संयुक्त अरब अमीरात
دولة الإمارات العربية المتحدة
Egyesült Arab Emírségek zászlaja
Egyesült Arab Emírségek zászlaja
Egyesült Arab Emírségek címere
Egyesült Arab Emírségek címere
LocationUnitedArabEmirates.png

Fővárosa Abu-Dzabi
é. sz. 22° 47′, k. h. 54° 37′
Államforma abszolút monarchia
Vezetők
Államfő Halífa bin Zájed Ál Nahján sejk
Miniszterelnök Mohammed bin Rásid Ál Maktúm sejk
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek angol, perzsa, hindi, urdu
független 1971. december 2.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga, OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint 4 106 427 fő (2005)[1] +/-
Rangsorban 93
Becsült 9 346 000 fő (2013. július)
Rangsorban 93
Népsűrűség 57,9 fő/km²
GDP
Összes 223,8 milliárd USD (37.)
Egy főre jutó 45 614 USD (10)
HDI (2007) 0.868 (39) – 
Földrajzi adatok
Terület 75 150 km²
Rangsorban 112
Időzóna +4 (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Egyéb adatok
Pénznem Emirátusi dirham (AED)
Nemzetközi gépkocsijel UAE
Hívószám 971
Internet TLD .ae

Ae-map.png

Az Egyesült Arab Emírségek (EAE, rövid alakban Arab Emírségek) az egyik olajban gazdag állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délkeleti részén. Hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabit, Adzsmánt, Dubajt, el-Fudzseirát, Rász el-Haimát, Sardzsát és Umm-el-Kaiveint. 1971 előtt úgy ismerték őket, hogy „fegyverszüneti államok”, utalva a britek és néhány arab sejk közötti 19. századi fegyverszünetre.

Szomszédai Omán, Szaúd-Arábia és Katar. Az ország a Közel-Kelet része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Arab Emírségek domborzati térképe
A Hádzsár-hegység sivatagos hegyvidéke az Emírségek északkeleti részén
Ernyőakáciák Fudzsajra közelében, az ország északkeleti tengerpartján

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területének legnagyobb része a szaúdi sivatag folytatása. Két jelentősebb oázis található benne: Líva és az el-Buraimi. Az Ománi-öböl partján magasodó hegység - magassága miatt - valamivel hűvösebb és csapadékosabb, mint az alföld. Legmagasabb pont: Dzsabal Jibir, 1527 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország partjait a Perzsa-öböl mossa. A partvidéken kiterjedt sós mocsarak nyúlnak mélyen a szárazföldbe. A természetes kikötők partján alakultak ki a városok.

A Perzsa-öbölben sok apró sziget található. Ezek hovatartozása vitatott az Emirátusok, Katar és Irán között. A szigetek, korallzátonyok és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyok erősen nehezítik a part menti hajózást.

Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak, amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sivatagi éghajlat. Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és 40 °C körüli hőmérséklet uralkodik az ország nagy részén; csak a keleti parton és a hegyekben hűvösebb az idő. Az év többi részén 25 °C körüli a hőmérséklet, ilyenkor azonban megerősödik a szél.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat. A függetlenség elnyerése óta szerveztek néhány vadrezervátumot, így akadályozva meg az arab bejza és a leopárd kihalását.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Perzsa-öböl délkeleti partvidékének emírségei a 19. század végén kerültek brit fennhatóság alá. 1971-ben a terület hét emírsége közül hat létrehozta az Arab Emírségek nevű föderatív berendezkedésű államot, amihez 1972-ben csatlakozott a hetedik emírség. A mai napig a térség egyik legstabilabb állama.

Portugálok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. század elején, Vasco da Gama felfedező útja után kezdődött a portugál expanzió az Indiai-óceánon. A Perzsa-öbölben a törökökkel harcoltak. 150 évig ellenőrizték a portugálok a térséget, közben támaszpontokat létesítettek az Arab-félszigeten. Említésre méltó körülmény, hogy Vasco da Gamát a fűszerek után kutató útján ibn Madzsid segítette, egy Julpharba való arab. Julphar mai neve Rász el-Haima, és az Egyesült Arab Emirátusokban fekszik.

Hatta erődjének egy őrtornya a 18. századból

Törökök és britek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. században a mai ország egy része a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került. A britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását a 17. századtól a 19. századig. 1819-ben a britek az indiai kereskedelem védelmében hadjáratot indítottak Rász el-Haima kalózai ellen. Megszállták a kalózok főhadiszállását és más parti városokat is. A következő évben békeszerződést írtak alá a parti sejkekkel. A kalózportyák mégis folytatódtak 1835-ig, amikor a sejkek beleegyeztek, hogy nem veszélyeztetik tovább a tenger nyugalmát. 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal, amelyben a sejkek beleegyeztek az örökös tengeri békébe. Ezt a britek ki is kényszerítették. A sejkek egymás közötti vitáikban a britekhez fordultak közvetítésért.

Hogy gátat vessenek más európai országok térségbeli törekvéseinek, az Egyesült Királyság és a Szerződéses Sejkségek 1892-es szerződésükben szorosabbra fonták kötelékeiket. A sejkek beleegyeztek, hogy nem törekszenek megszerezni olyan területet, amely az Egyesült Királyság birtokában van és nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal az Egyesült Királyság hozzájárulása nélkül. Viszonzásképpen az Egyesült Királyság ígéretet tett, hogy megvédi őket minden tenger felől jövő támadással szemben és segítséget nyújt, ha a szárazföld felől érné őket támadás.

Az el-Fahídi erőd Dubajban az 1950-es években

Olajszövetség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Ezután gyors egymásutánban követték egymást azok az események, amelyek a sejkségek szövetségére, a mai ország megalapítására vezettek. 1967-ben Zájed bin Szultán Ál Nahján lett Abu-Dzabi uralkodója. Ugyanekkor a britek kezdték elveszíteni olajipari beruházásaikat az amerikai olajvállalatok javára szerződések révén.

Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely összehangolja közös érdekeiket. Megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát. A Tanács az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Ez a kilenc állam alapította az Arab Emirátusok Unióját, de 1971 közepén képtelenek voltak megállapodni az unió alapszabályaiban. Közben a brit szerződéses kapcsolat lejárt azon év decemberében. Bahrein 1971 augusztusában lett független, Katar pedig szeptemberben. A védnökségi szerződés lejártakor, 1971. december 1-jén a többi állam is függetlenné vált.

Halífa bin Zájed Ál Nahján, az Egyesült Arab Emírségek államfője

Abu-Dzabi és Dubaj uralkodói úgy döntöttek, hogy unióra lépnek. Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra. A két alapító uralkodó megállapodása alapján Adi al-Bítár írta az alkotmányt 1971. december 2-án. Aznap a Dubajban, a sejk vendégházában négy másik emirátus is beleegyezett, hogy megalapítsák az Egyesült Arab Emirátusokat. Rász el-Haima később csatlakozott, 1972 elején.

Az Egyesült Arab Emirátusok támogatta az Amerikai Egyesült Államokat és a koalíciós csapatokat az afganisztáni és iraki invázió (2003) és az afganisztáni invázió (2001) idején. Erre a célra rendelkezésre bocsátotta az-Zafra (ed-Dafra) légi támaszpontot Abu-Dzabiban.

2004. november 2-án meghalt az Egyesült Arab Emírségek első elnöke, Zájed bin Szultán Ál Nahján sejk. Legidősebb fia, Halífa bin Zájed Ál Nahján lett utódja Abu-Dzabi trónján. Az alkotmánynak megfelelően az Egyesült Arab Emírségek Legfelsőbb Uralkodói Tanácsa Halífát választotta elnökké.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Arab Emírségek államformája szövetségi (föderatív) abszolút választói monarchia. Az államszövetség hét emírségből áll, melyeknek vezetői az EAE egyes tagállamainak abszolút uralkodói.

UAE en-map.png

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államfője az Elnök, akit a hét tagállam emírjei választanak meg saját maguk közül. Az Elnök helyettesét, az Alelnököt - aki egyúttal a kormány feje is - szintén maguk közül választják meg az emírek. A kormány tagjait az Elnök nevezi ki az Alelnök jelöltjei alapján.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abu-Dzabi
  • Umm-el-Kaivein
  • el-Fudzseira
  • Rász el-Haima
  • Sardzsa
  • Dubaj
  • Adzsmán

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zájed sejk út, Dubaj egyik főútja

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írástudatlanság: 22%

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népcsoportok: arab (40%), délkelet-ázsiai (pakisztáni, indiai, és bangladesi) (47%), perzsa (2%), afrikai (1%), egyéb (10%) (a lakosság egyötöde az ország állampolgára, a többi lakos vendégmunkás). Az őshonos lakosok aránya a legújabb (2011-es) becslések szerint 10% alá esett (a bevándorlók legtöbbje dél-indiai, iráni vagy szomáliai), így az arab szerepe is lassan háttérbe szorul a közvetítő nyelvként használt angollal szemben.[2]
  • Vallások: iszlám (96%) (szunnita 80%, síita 16%), keresztény (3%), egyéb (1%).

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olajfúrótorony az Arab-öbölben
Dubaj média-központja
Al-Ain régiója egyike azon kevés helyeknek, ahol mezőgazdasági földművelés folytatható
Dzsebel Ali, Dubaj kikötője

Gazdaság: olajipari ország

A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően magas színvonalú az élet az országban. A GDP 33%-a közvetlenül a kőolajtermeléshez kapcsolódik. A jelenlegi felmérések szerint a kőolaj még legalább száz évre elegendő. Az országot off-shore területként tartják számon. Abu-Dzabi és Dubaj pénzügyi központ. A GNP becsült értéke 51 milliárd USD. Az 1 főre jutó GDP becsült értéke 21 100 USD körül van. A kivitel 45%-át kizárólag a kőolajtermékek teszik ki. Ezek nagy részét Japánnak, Szingapúrnak adja el. Gépipari termékeket és élelmiszereket importál, főleg az USA-ból. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évektől kezdve a sivatag egy részét rendszeres öntözéssel megművelik. Dohány, zöldségfélék, citrusfélék és datolya termesztése elsősorban Al-Ain és az Al-Hádzsár hegység körzetében összpontosul.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 5+5 sávos Saadiyat-híd építése Abu Dhabi és egy sziget között. (2008.)
Homokvihar a Dubajból Sardzsába vezető E611-es főúton

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 4 835 km
  • Repülőterek száma: 38
  • Kikötők száma: 10

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos stílusú épület széltornyokkal. A széltornyok az épületek természetes hűtését biztosítják.
A BITS Pilani egyetem egy részlege Dubajban

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kabsza nevű hagyományos étel. Rizs, csirkehús, mandula, mazsola, kesudió az összetevői.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009 óta az FIA döntése alapján ad otthont az ország Formula–1-es futamnak, amely novemberben kerül megrendezésre. Az első Abu-Dzabiban rendezett F1-es nagydíj volt a 2009-es F1-szezon zárófutama.

Az olimpiai játékokon eddig csak egyszer csendült fel az Egyesült Arab Emírségek himnusza. A 2004-es athéni olimpián férfi sportlövészetben Ahmed Al Maktoum aranyérmes lett. Ez az egyetlen érem amit az ország a játékok során nyert.

Az ország labdarúgó válogatottjának eddigi egyetlen jelentős eredménye az 1996-os Ázsia-kupa 2. helye volt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyesült Arab Emírségek témájú médiaállományokat.