Sejk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sejk arab ’öreg’. Eredetileg az arab törzsfők elnevezése, amelyet a szajjid (úr) mellett használtak, a törzsfőnek ugyanis idős, tapasztalt, bölcs embernek kellett lennie. Az iszlám korban tekintélyük, vagy társadalmi pozíciójuk miatt előkelő emberek címe lett (például sejkel-beled, a falu vezetője). A tudós osztály tagjait is így hívták. A dervisrendek a főnöküket nevezik sejknek, és más elismert vallási tekintélyeket is így hívnak (például az egyiptomi vallási vezetőt, az azhar-mecset nagy sejkje). Az Egyesült Arab Emírségekben az uralkodó címe sejk, mert hatalma alapja a törzsi rendszer.

Sejk Ul-Iszlam/ Sejhüliszlám/ Sajk Al-Iszlám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arab, ’az iszlám sejkje’, az egész iszlám főpapja. Vallási vezetők címe az iszlám világban. Használata a 10. századtól a 20. század elejéig kimutatható. Az Oszmán Birodalomban az isztambuli főmufti, az ulemák (jogtudósok) feje. Rangban a nagyvezír után következett. Az Oszmán Birodalomban a szultán mint kalifa nevezte ki, hogy vallási hatalmát képviselje. A 16. század elejétől jogi és vallási kérdésekben döntőbírónak ismerték el. Legfőbb politikai feladata a közérdekeket érintő jogi vélemények (fetva) kiadása volt, hozzá kellett fordulni például hadüzenet jóváhagyása, vagy új szabályok, előírások megerősítése érdekében. A sejk a kádik (bírák) és a muftik (jogi tanácsadók) feljebbvalója volt, ő felelt a dzsámikért és azok személyzetéért.