Kurdok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurdok lakta területek (1986)

A kurdok ázsiai népcsoport, közül legtöbben a jelenleg Irán, Irak, Szíria és Törökország földjén elterülő Kurdisztán őslakói. Kurd közösségek élnek Libanonban, Örményországban, Azerbajdzsánban (Hegyi-Karabahtól nyugatra, Kalbadzsarban és Laçınban) és az utóbbi évtizedekben sokan vándoroltak ki különböző európai országokba (a legtöbben Németországba) és az Amerikai Egyesült Államokba.

A kurdok számát 27 millió és 37,5 millió közé teszik, legnagyobb számban (11,4-15 millióan) Törökországban élnek.

Etnikailag rokonságban állnak más iráni népekkel.[1] A kurd nyelvet beszélik, amely az indoeurópai nyelvcsaládon belül az iráni nyelvekhez tartozik, de nem egységes, elkülönült dialektusainak némelyike nyelvészetileg elég önálló ahhoz, hogy nyelvnek lehessen nevezni. A nép eredete bizonytalan.[2]

Gyakran azonosítják őkez az ókori Corduene népével.[3]

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kurd népviseletek (1873)

Az ókori forrásokban számos népnév szerepel, amelyek emlékeztetnek a kurdok nevére: a i. e. 3. évezredből karda,[4] Xenophón kardoukhoi népneve (Corduene), a perzsa gord vagy kord, a szír (arámi) kardu vagy kadu és a héber kurdaje.[5]

Vlagyimir Fedorovics Minorszkij szerint: „Nincs kétség hogy a mar név (méd) a kurdokra utal.” Azt is megemlíti, hogy egy 1446-os, nyelvek és ábécék mintáit tartalmazó örmény kézirat úgy utal egy kurd imára, hogy „a médek nyelve”.[6]

G. Driver azonban mindezt vitatta és azt állította, hogy az örmény írók egyszerűen összekeverték a kurdokat a médekkel. Ezt írta:

A kurdokat a Xenophón említette kardoukhoival és a görög és latin írók említette gordyaeivel, az örményeknél szereplő kordukhokkal vagy kortcsaikokakal és az arámi és szír íróknál szerepelő Gardu földjével kell azonosítanunk..[7]

A kurd név egyik első említése egy pahlavi szászánida szövegben található, amely a Szászánida I. Adasír király és a kurdok Madig nevű királya közti ütközetet említ a 3. század elején.[8]

A biztosan a mai kurdok elődeire utaló első szöveg azonban későbbi, a 7. században keletkezett és a kurd törzsek iszlám hitre téréséről szól.[9]

Haszankeif a Tigris folyónál

Egyes vélemények szerint a kurd nép születése az i. e. 10. században kezdődött, amikor az iráni törzsek szétrajzottak a régióban, köztük az északnyugat-iráni nyelvjárást beszélő médek, és a vaskor folyamán a médekhez asszimilálódó népekből jött létre a kurd nép.[10]

A legtöbb történész tehát egyetért azzal, hogy a médek, akik i. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei. A méd árja nép, amely a i. e. 2. évezredben népesítette be kelet felől a mai Nyugat-Kurdisztán területét, s keveredett az ott élő néppel. A médek és az eredetileg ott élő lakosság egybeolvadása i. e. 612 és 550 között, a Méd Birodalom idején kezdődött, s az iszlámosítás kezdetéig tartott. Végezetül önálló nemzet született: a kurd. A kurdoknak már az iszlám kezdetén megvoltak mai nemzeti és nyelvi sajátosságaik, s jelenlegi területükön éltek.

A kurdok hazája (Kurdisztán) Irán és Törökország területével határos, s Mandali városától az Ararát-hegységen át a Kaukázusig tart. Élnek kurdok Örményországnak a törökországi Erzurum városáig húzódó hegyei között is, valamint délen, az ókori Mezopotámia területén, ahol Kurdisztán nyugati határát az Eufrátesz alkotja. Hivatkoznak a területre, mint Ázsia kapuja is.

Kurdisztán iszlámosítása (630 táján) nagy változást hozott a kurd történelemben. Az iszlám a kurdok számára, csakúgy, mint más népeknek, új kapcsolatot teremtett: egy közösséget (ummát), amelyet nem a nemzeti hovatartozás, hanem a hit igazol.

A kurdok tehát több mint ezer éve tartoznak az iszlám ummához, de emellett megtartották etnikai és nyelvi sajátosságaikat, valamint ősi tűzvallásuk is fennmaradt.

A 11. és a 14. század között a kurd társadalomra is jótékonyan hatott az általános iszlám fellendülés: városok alakultak ki, iskolák épültek, s nőtt a kurdok részvétele a kulturális, tudományos és társadalmi életben.

A 13. és a 16. század közötti időben a Közel-Kelet népei mongol uralom alatt éltek. Ez idő tájt a terület gazdasága és kulturális értékeit súlyos károkat szenvedtek.

Időközben a síita Szafavida Birodalom Perzsiában és a szunnita Oszmán Birodalom – két rivalizáló állam – megpróbálta uralma alá vonni Kurdisztánt, így a kurdok számára még nehezebb volt, hogy autonóm, zárt uralmi területet hozzanak létre.

A mongolok előrenyomulásával egy időben, 1378-ban két török nomád néptörzs érkezett Kis-Ázsia területére. Megszületett az Oszmán Birodalom. Az ország azonban semmiképpen sem volt török nemzetállamnak mondható, hiszen sokféle etnikum élt együtt benne: törökök, görögök, szerbek, albánok, bolgárok, arabok, örmények és kurdok. Vallásilag a szunniták uralták, de jelen voltak mellettük a görög ortodoxok, az örmények, a zsidók milletje (az utóbbi szinte nemzetként működött az államon belül), továbbá számos kisebb felekezet is.

A 16. századtól Kurdisztán újra meg újra hadszíntérré vált: mindkét hatalom arra akarta kényszeríteni a kurdokat, hogy behódoljanak neki.

A kurdok azért is segítették inkább az Oszmán Birodalmat, mert a perzsák nem adtak autonómiát a kurd fejedelmeknek és dinasztiáknak. Ez a szabályozás majd 300 évig tartott, végül ez a birodalom is a hatalom erősebb centralizálását próbálta elérni. Az oszmán hadaknak a vad, elszánt és fegyelmezett kurd harcosok az egyik legjobb fegyvereseket adták. Nagy számmal vettek részt kurdok még a magyarok elleni harcokban is.

Az első világháborúban Kurdisztán a háborúban részt vevő seregek, mindenekelőtt az oroszok és a törökök csataterévé vált. A török hadsereg soraiban is több tízezer besorozott kurd harcolt az orosz, brit, francia, ausztrál, görög, egyiptomi és indiai haderők ellen, illetve részt vettek az örmény népirtásban is.

Végül a sèvres-i békeszerződés 1920-ban nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához és a függetlenséghez való jogát.

Ezt követően azonban egy Török függetlenségi háborúra került sor 1920-1923 között mivel nem értettek egyet az előző békeszerződéssel, majd az 1923-ban a Lausanne-i békeszerződés megfosztotta a kurd népet az autonómiától és későbbi teljes elszakadás lehetőségétől, így újra Törökország részévé vált.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Microsoft Encarta Online Encyclopedia, s.v. Iran, (by Eric Hooglund), section 3A (accessed 24 July 2006).
  2. Encyclopedia Britannica Online, s.v. Kurds, (accessed 4 August 2006)
  3. The Columbia Encyclopedia, s.v. http://www.bartleby.com/65/ku/Kurds.html Kurds], (accessed 17 July 2007)
  4. Driver, G.K.: The Name Kurd and its Philological Connections; JRAS, 1923
  5. Hennerbichler 2004: Die Kurden by Ferdinand Hennerbichler, ISBN 963-214-575-5, pubd by the author, Dr. Ferdinand Hennerbichler, Edition fhe, Albert es Hennerbichler Bt., H-9200 Mosonmagyarovar, Slovakia, 2004.
  6. V. MINORSKY, Studies in Caucasian History. London: Taylor's Foreign Press, 1953
  7. G.R. Driver, Studies in Kurdish History, Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London, 1922, pp.491-511, see p.493
  8. Book of the Deeds of Ardashir son of Babag, Darab Dastur Peshotan Sanjana, Chapter 5, 1896.
  9. Encyclopedia Britannica Online, s.v. Kurd, (accessed 4 August 2006).
  10. A. Arnaiz-Villena, J. Martiez-Lasoa and J. Alonso-Garcia, The correlation Between Languages and Genes: The Usko-Mediterranean Peoples Human Immunology 62 (2001) No. 9:1057.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdok témájú médiaállományokat.