Kurdok
A kurdok ázsiai népcsoport, közül legtöbben a jelenleg Irán, Irak, Szíria és Törökország földjén elterülő Kurdisztán őslakói. Kurd közösségek élnek Libanonban, Örményországban, Azerbajdzsánban (Hegyi-Karabahtól nyugatra, Kalbadzsarban és Laçınban) és az utóbbi évtizedekben sokan vándoroltak ki különböző európai országokba (a legtöbben Németországba) és az Amerikai Egyesült Államokba.
A kurdok számát 27 millió és 37,5 millió közé teszik, legnagyobb számban (11,4-15 millióan) Törökországban élnek.
Etnikailag rokonságban állnak más iráni népekkel.[1] A kurd nyelvet beszélik, amely az indoeurópai nyelvcsaládon belül az iráni nyelvekhez tartozik. A nép eredete bizonytalan.[2]
Gyakran azonosítják őkez az ókori Corduene népével.[3]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Eredetük
Az ókori forrásokban számos népnév szerepel, amelyek emlékeztetnek a kurdok nevére: a Kr. e. 3. évezredből karda,[4] Xenophón kardoukhoi népneve (Corduene), a perzsa gord vagy kord, a szír (arámi) kardu vagy kadu és a héber kurdaje.[5]
Vlagyimir Fedorovics Minorszkij szerint: „Nincs kétség hogy a mar név (méd) a kurdokra utal.” Azt is megemlíti, hogy egy 1446-os, nyelvek és ábécék mintáit tartalmazó örmény kézirat úgy utal egy kurd imára, hogy „a médek nyelve”.[6]
G. Driver azonban mindezt vitatta és azt állította, hogy az örmény írók egyszerűen összekeverték a kurdokat a médekkel. Ezt írta:
A kurdokat a Xenophón említette kardoukhoival és a görög és latin írók említette gordyaeivel, az örményeknél szereplő kordukhokkal vagy kortcsaikokakal és az arámi és szír íróknál szerepelő Gardu földjével kell azonosítanunk..[7]
A kurd név egyik első említése egy pahlavi szászánida szövegben találjató, amely a Szászánida I. Ardasír király és a kurdok Madig nevű királya közti ütközetet említ a 3. század elején.[8]
A biztosan a mai kurdok elődeire utaló első szöveg azonban későbbi, a 7. században keletkezett és a kurd törzsek iszlám hitre téréséről szól.[9]
Egyes vélemények szerint a kurd nép születése az i. e. 10. században kezdődött, amikor az iráni törzsek szétrajzottak a régióban, köztük az északnyugat-iráni nyelvjárást beszélő médek, és a vaskor folyamán a médekhez asszimilálódó népekből jött létre a kurd nép.[10]
A legtöbb történész tehát egyetért azzal, hogy a médek, akik i. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei. A méd árja nép, amely a i. e. 2. évezredben népesítette be kelet felől a mai Nyugat-Kurdisztán területét, s keveredett az ott élő néppel. A médek és az eredetileg ott élő lakosság egybeolvadása i. e. 612 és 550 között, a Méd Birodalom idején kezdődött, s az iszlámosítás kezdetéig tartott. Végezetül önálló nemzet született: a kurd. A kurdoknak már az iszlám kezdetén megvoltak mai nemzeti és nyelvi sajátosságaik, s jelenlegi területükön éltek.
A kurdok hazája (Kurdisztán) Irán és Törökország területével határos, s Mandali városától az Araráton át a Kaukázusig tart. Élnek kurdok Örményországnak a törökországi Erzurum városáig húzódó hegyei között is, valamint délen, az ókori Mezopotámia területén, ahol Kurdisztán nyugati határát az Eufrátesz alkotja. Hivatkoznak a területre, mint Ázsia kapuja is.
Kurdisztán iszlámosítása (630 táján) nagy változást hozott a kurd történelemben. Az iszlám a kurdok számára, csakúgy, mint más népeknek, új kapcsolatot teremtett: egy közösséget (ummát), amelyet nem a nemzeti hovatartozás, hanem a hit igazol.
A kurdok tehát több mint ezer éve tartoznak az iszlám ummához, de emellett megtartották etnikai és nyelvi sajátosságaikat, valamint ősi tűzvallásuk is fennmaradt.
A 11. és a 14. század között a kurd társadalomra is jótékonyan hatott az általános iszlám fellendülés: városok alakultak ki, iskolák épültek, s nőtt a kurdok részvétele a kulturális, tudományos és társadalmi életben.
A 13. és a 16. század közötti időben a Közel-Kelet népei mongol uralom alatt éltek. Ez idő tájt a terület gazdasága és kulturális értékeit súlyos károkat szenvedtek.
Időközben a síita Szafavida Birodalom Perzsiában és a szunnita Oszmán Birodalom – két rivalizáló állam – megpróbálta uralma alá vonni Kurdisztánt, így a kurdok számára még nehezebb volt, hogy autonóm, zárt uralmi területet hozzanak létre.
A mongolok előrenyomulásával egy időben, 1378-ban két török nomád néptörzs érkezett Kis-Ázsia területére. Megszületett az Oszmán Birodalom. Az ország azonban semmiképpen sem volt török nemzetállamnak mondható, hiszen sokféle etnikum élt együtt benne: törökök, görögök, szerbek, albánok, bolgárok, arabok, örmények és kurdok. Vallásilag a szunniták uralták, de jelen voltak mellettük a görög ortodoxok, az örmények, a zsidók milletje (az utóbbi szinte nemzetként működött az államon belül), továbbá számos kisebb felekezet is.
A 16. századtól Kurdisztán újra meg újra hadszíntérré vált: mindkét hatalom arra akarta kényszeríteni a kurdokat, hogy behódoljanak neki.
A kurdok azért is segítették inkább az Oszmán Birodalmat, mert a perzsák nem adtak autonómiát a kurd fejedelmeknek és dinasztiáknak. Ez a szabályozás majd 300 évig tartott, végül ez a birodalom is a hatalom erősebb centralizálását próbálta elérni.
Az I. világháborúban Kurdisztán a háborúban részt vevő seregek, mindenekelőtt az oroszok és a törökök csataterévé vált.
Végül a sèvres-i békeszerződés 1920-ban nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához és a függetlenséghez való jogát.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Microsoft Encarta Online Encyclopedia, s.v. Iran, (by Eric Hooglund), section 3A (accessed 24 July 2006).
- ↑ Encyclopedia Britannica Online, s.v. Kurds, (accessed 4 August 2006)
- ↑ The Columbia Encyclopedia, s.v. http://www.bartleby.com/65/ku/Kurds.html Kurds], (accessed 17 July 2007)
- ↑ Driver, G.K.: The Name Kurd and its Philological Connections; JRAS, 1923
- ↑ Hennerbichler 2004: Die Kurden by Ferdinand Hennerbichler, ISBN 963-214-575-5, pubd by the author, Dr. Ferdinand Hennerbichler, Edition fhe, Albert es Hennerbichler Bt., H-9200 Mosonmagyarovar, Slovakia, 2004.
- ↑ V. MINORSKY, Studies in Caucasian History. London: Taylor's Foreign Press, 1953
- ↑ G.R. Driver, Studies in Kurdish History, Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London, 1922, pp.491-511, see p.493
- ↑ Book of the Deeds of Ardashir son of Babag, Darab Dastur Peshotan Sanjana, Chapter 5, 1896.
- ↑ Encyclopedia Britannica Online, s.v. Kurd, (accessed 4 August 2006).
- ↑ A. Arnaiz-Villena, J. Martiez-Lasoa and J. Alonso-Garcia, The correlation Between Languages and Genes: The Usko-Mediterranean Peoples Human Immunology 62 (2001) No. 9:1057.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Husain Shorsh: A kurdok eredete – Valóság, 2008/december
 |
Ez a néppel vagy etnikummal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
