Zátony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zátony a folyómeder, tó- vagy tengerfenék olyan része, melyet a hordalék feltöltött. A folyami zátony igen sokféle; van parti zátony, mely a part mentén és fenékzátony, mely a meder közepén húzódik. Ismerünk oly zátonyt, mely még a legalacsonyabb vízállás idején is víz alatt marad, míg a zátonyok egy része fölbukkanó, vagyis alacsony vízálláskor száraz. Az olyan zátonyon, melyet a víz csak ritkán lep el, növényzet, néha fák és cserjék is vernek gyökeret és ilyenkor már inkább szigetnek vagy lapos partnak nevezik. A zátonyok elhelyezkedése a folyó hosszában bizonyos törvényszerűséget mutat; a kanyarulatokban, a meredek és homorú partok mentén ritkán, az egyenes szakaszokban és a domború lapos partok mentén majdnem mindig jelentkeznek. Az egyenes szakasz inkább a fenékzátony, a lapos part a parti zátony képződését segíti elő. Ha a folyó medrét, kanyarulatait változtatja, vele együtt változik a zátonyok helyzete is és a nem szabályozott folyóknál általános törvény, hogy a zátonyok felülről lefelé húzódnak. A zátonyok anyagukra nézve többfélék, a folyó mozgatta hordalék minőségéhez képest. Vannak iszapzátonyok, melyek csöndes vízben, leginkább a folyó alsó szakaszában rakódnak le és leginkább finom földes részekből állnak össze; vannak homokzátonyok, melyeknek részei érdesebb, nehezebb szemekből állanak és melyek valamivel gyorsabban mozgó vízből rakódnak le, mint az iszapzátonyok; végül ismerünk kavicszátonyokat, melyek gyorsvízű folyókban, rendszerint a vízfolyások felső szakaszán képződnek és a körülményekhez képest dió-, ököl- vagy fejnagyságú kövekből állnak. Természetes, hogy a zátonyok e három fő tipusai között átmeneti alakok is ismeretesek. A tengeri zátonyok rendesen a part mentén, vagy a parttal párhuzamosan képződnek, a folyamok, tengeri áramlatok és a partszaggató hullámverés hozta hordalékból. Néha a tengerfenék fölmagasodását korallok okozzák és ilyenkor korallzátony képződik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]