Kelet-Timor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság
Repúblika Demokrátika Timór Loro Sa'e (tetum nyelven)
República Democrática de Timor-Leste (portugálul)
Republik Demokratik Timor Leste (indonézül)
Democratic Republic of Timor-Leste (angolul)
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság zászlaja
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság zászlaja
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság címere
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Honra, pátria e povo
(portugál, „Becsület, haza és nép”)
Nemzeti himnusz: Pátria
LocationEastTimor.svg

Fővárosa Dili
d. sz. 8° 34′, k. h. 125° 34′
Legnagyobb város Dili
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Taur Matan Ruak
Miniszterelnök Xanana Gusmão
Hivatalos nyelv tetum, portugál
Függetlenség 2002. május 20.

Tagság ENSZ, IMF, Portugál Nyelvű Országok Közössége, Latin Unió, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam), ASEAN (megfigyelő állam)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 160
Becsült 1 212 107 [1] fő (2014. június)
Rangsorban 160
Népsűrűség 76 fő/km²
GDP 2009 (forrás: IMF)
Összes 599 millió USD (173)
PPP: 2,505 milliárd dollár
Egy főre jutó 551 USD (160)
PPP: 2505 dollár
HDI (2008) 0,483 (158) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület 14 874 km²
Rangsorban 159
Víz elhanyagolható%
Időzóna kelet-timori (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel TMP
Hívószám 670
Internet TLD .tl

Tt-map.png

Kelet-Timor (hosszabb államnevén Kelet-timori Demokratikus Köztársaság[2]) kis délkelet-ázsiai ország, bár gyakran Ausztráliához tartozónak számítják. Az egykori portugál gyarmat 2002-ben szabadult fel az indonéz megszállás alól.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Timor a Kis-Szunda-szigetek külső ívéhez tartozó Timor-sziget keleti felén fekszik, részét képezi a sziget nyugati felének északi partján lévő Okusi exklávé és az Atauro-sziget. A trópusi monszun éghajlatú ország felszínének túlnyomó része változatos hegyvidék. A déli partot mocsaras síkság szegélyezi.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Timor-szigetét a portugálok 1520-ban fedezték fel, és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. 1973-ban Portugália autonóm tartománya lett.

1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarátok között. A Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét 1975. november 28-án kiáltották ki. Alig egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, a kormány 6000 „önkéntest” küldött a vele rokonszenvezők támogatására. 1976 júliusában Indonézia 27. tartományává nyilvánították. Az ENSZ nem ismerte el Kelet-Timor bekebelezését.

Az 1999. augusztus 30-án megtartott népszavazáson a timoriak többsége a függetlenségre szavazott. A szavazás után az indonézpárti milíciák felégették a fővárost, az infrastruktúra megsemmisült. Ezek után a terület ENSZ-felügyelet alá került.

A teljes függetlenséget 2002. május 20-án nyerte el. Az országot 2002. szeptember 27-én felvették az ENSZ-be. A lakosság helyzete azonban sokat romlott azóta. A stabilitás nem állt helyre, a bandák, a hatalomból kihagyott, egykoron a függetlenségért küzdő csoportok folyamatosan ellenségeskedést szítottak és szítanak. 2006 májusában a hadsereg a ki nem fizetett bérek miatt zavargásokba kezdett, amelyek több száz halálos áldozattal jártak, és csak az év végén sikerült a helyzetet megoldani. Jelenleg az ország északi részén az ingatag békét az INTERFET nevű nemzetközi békefenntartó erő ellenőrzi – kevés sikerrel, a kiszélesedő bűnszervezetek egyre növekvő hatalma miatt.

José Ramos-Horta elnök életveszélyesen megsebesült 2008. február 11-én egy elvetélt puccskísérletben. Gusmão miniszterelnökre is tüzet nyitottak, de ő sértetlenül megmenekült. Az ausztrál kormány azonnal erősítést küldött Kelet-Timorra a rend helyreállítására.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes lakossága 1 212 107 fő, melynek 50%-a városokban él.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 92%-a timori maláj, 8%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (indonéz, kínai, portugál) tartozik. A lakosság 90%-a római katolikus vallású, 4%-a mohamedán, 3%-a protestáns, 3%-a pedig buddhista és törzsi vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos kelet-timori viseletben lévő férfi

Gazdaságilag igen elmaradott ország. Ásványkincsei (színesércek, kőolaj, földgáztelepek) kiaknázatlanok. Önellátásra rizst, maniókát és kukoricát termesztenek, sertést, kecskét, juhot, baromfit tenyésztenek. Kivitelre az ültetvényeken termesztett kávé kerül. Gazdasági helyzete nagymértékben függ a nemzetközi segélyszervezetek által biztosított segélyektől.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország közlekedése igen elmaradott. Vasúthálózata 677 km, közúthálózata 3800 km. Az országban 3 kikötő és 1 repülőtér van.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Dili. A háttérben az Atauro sziget látszik

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Timor labdarúgó válogatottját tartották a legrosszabbnak a világon. A FIFA ranglista utolsó helyét foglalta le idáig. Meglepetésre 2-2-t játszott Kambodzsával, így 6 év után megszerezték első pontjukat.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]