Paraguay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paraguayi Köztársaság
República del Paraguay
Tetã Paraguái
 Paraguay zászlaja
Paraguay zászlaja
 Paraguay címere
Paraguay címere
Nemzeti mottó: spanyol: "Paz y justicia"
Béke és igazság
Nemzeti himnusz: Paraguayos, República o Muerte
LocationParaguay.svg

Fővárosa Asunción
d. sz. 25° 17′, ny. h. 57° 38′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Fernando Armindo Lugo Méndez
Alelnök Federico Franco
Hivatalos nyelv spanyol, guaraní
Függetlenség Spanyolországtól
Kikiáltása 1811. május 14.

Tagság A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR,
az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 6 455 000 fő (2010)
6 672 633 fő (2012)[1]
5 898 000 fő (2005)
5 344 000 fő (2000)
5 163 198 fő (2002)
4 795 000 fő (1995)
4 244 000 fő (1990)
3 698 000 fő (1985)
3 195 000 fő (1980)
2 802 000 fő (1975)
2 483 000 fő (1970)
2 176 000 fő (1965)
1 906 000 fő (1960)
1 674 000 fő (1955)
1 473 000 fő (1950)
Rangsorban 103
Becsült 6 600 284 [2] fő (2012. július)
Rangsorban 103
Népsűrűség 15 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 8 773 millió dollár (114)
PPP: 29 297 millió dollár
Egy főre jutó 1 483 dollár (118)
PPP: 5 277 dollár
HDI (2007) 0,761 (101) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 406 752 km²
Rangsorban 59
Víz 2,3%
Egyéb adatok
Pénznem Paraguayi guaraní (PYG)
Nemzetközi gépkocsijel PY
Hívószám 595
Internet TLD .py

Paraguay-CIA WFB Map.png

Paraguay (hivatalosan: Paraguayi Köztársaság; spanyolul República del Paraguay) független tengerparttal nem rendelkező ország Dél-Amerikában. Az országot délről és délnyugatról Argentína, keletről és északkeletről Brazília, északnyugatról Bolívia határolja.

Nevét legnagyobb folyójáról kapta. Az indián eredetű név jelentése: "papagájok vize". Az egykori spanyol gyarmat 1811-ben nyerte el függetlenségét. Bolívia mellett a kontinens másik, tengerparttal nem rendelkező országa. Felszínét a Paraguay – mocsarakkal tarkított, őserdővel borított – völgye osztja két részre. A folyótól nyugatra a Gran Chaco szavannás alföldje, keletre pedig a szubtrópusi erdőkkel fedett Brazil-magasföld uralja a tájat. Földje ásványkincsekben szegény, de vízenergiában gazdag. A Brazíliával közösen üzemeltetett Itaipu a Föld legnagyobb vízerőműve. Lakói főleg növénytermesztésből (rizs, kukorica, búza, gyapot) és állattenyésztésből (szarvasmarha) élnek. Jelentős a fakitermelés is.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-amerika két tengerpart nélküli országának egyike. A Paraguay folyó osztja két részre. Tőle nyugatra van az ország 60% elfoglaló Gran Chaco. Ez a sok folyóval átszelt alföld folyamatosan emelkedik az Andok előhegységei felé. A Paraguay folyótól keletre található Paraná-fennsík is, ennek magassága általában 300-600m, de a Caaguazúi-hegységben 700m-t is elér.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország két legfontosabb folyója az országnak nevet adó Paraguay folyó, és a Paraná folyó, amelyre több vízi erőművet építettek, köztük a világ (megépültekor) legnagyobb vízerőművét, az Itaipu-erőművet.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szubtrópusi éghajlat. A csapadék keleten lényegesen több, mint nyugaton.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Paraguay állatvilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol hódítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A becslések szerint 250 000 főnyi őslakosság az európaiak megjelenése előtt több hullámban népesítette be a területet. 1527-ben a spanyolok megbízásából a Csendes-óceánhoz vezető utat kereső Sebastián Gaboto fedezte fel a területet. Az 1537-ben alapított Asunción város hamarosan a spanyol gyarmati közigazgatás központjává vált a Río de la Plata vidéken. Innen indultak a későbbi expedíciók további területek és nemesfémek felkutatására. 1547-ben Domingo Martínez de Irala kormányzó által szervezett expedíció felderítette a szárazföldi utat Peru felé, ezt követően a területet a Perui Alkirályság alá rendelték.

Jezsuita missziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy jezsuita misszió romjai, Trinidad

A határvidéken feltűnő portugál gyarmatosítók ellensúlyozására a spanyolok 1588-tól jezsuitákat és néhány franciskánus szerzetest telepítettek le. A 17. század elejétől az általuk szervezett közösségeket az úgynevezett redukciókban telepítették le, ahol becslések szerint mintegy százezer indián élt a 18. század fordulóján. Ezek a települések az ún. Jezsuita út mentén feküdtek és széleskörű jogokkal bírtak, akárcsak a középkori európai apátságok. A jezsuiták által vezetett közösség csaknem önálló államnak számított, az ezen a területen élő guariní indiánok védve voltak a spanyolok elnyomásától; a jezsuiták még külön katonaságot is fenntartottak belőlük, nehogy valamelyik földesúrnak erőszakoskodni támadjon kedve. A megerősödő helyi kreol arisztokrácia 1725-ben majd 1733-35 között fellázadt a Jezsuita Rend gazdasági monopóliuma ellen. 1753-56 között a missziók lakossága is fegyvert ragadott az 1750-ben kötött spanyol-portugál madridi szerződéssel szembeni tiltakozásul. E szerződésben a spanyol korona missziós területeket engedett át a portugáloknak. Ennek is szerepe volt abban, hogy a zárt településeknek e sajátos formájára már nem tartva igényt, 1767-ben III. Károly rendeletében a jezsuita rendet feloszlatta és a Jezsuita út, az istenállam megszűnt.

Diktátorok és a Hármas Szövetség háborúja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1776-ban Paraguay-t a Perui Alkirályságból kivált Río de la Plata Alkirálysághoz csatolták. 1810-ben az argentin függetlenségi felkelés csapatai Buenos Airesből indulva Paraguay bekebelezésére tettek kísérletet. Ezt a helyi csapatoknak sikerült meghiusítani. 1811. június 17-i asuncióni kongresszuson kimondták a Spanyolországtól független, önálló Paraguay létrejöttét. Az ország élére José Gaspar Rodríguez de Francia, a függetlenségi harcok egyik hőse került, akit 1817-ben örökös diktátorrá neveztek ki. A szomszédos államok által területileg fenyegetett ország megerősítése érdekében Francia vaskézzel kormányzott. Az országot teljesen elzárta a külvilágtól. A külső és belső nyugalmat kicsiny, de jól fegyelmezett hadseregével sikerült biztosítania haláláig, 1840. szeptember 20-ig.

Utódját, Carlos Antonio Lópezt 1844-ben diktátori hatalommal elnökké választották, s ezt a tisztséget 1862. szeptember 10-i haláláig meg is tartotta. López hatalmas személyi vagyont halmozott fel, ugyanakkor Francia politikájával szakítva megnyitotta és modernizálta hazáját. 1845-46-ban sikertelen háborút vívott Juan Manuel de Rosas argentin elnökkel, aki nem ismerte el Paraguay függetlenségét. Rosas bukása után normalizálódtak a két ország közti kapcsolatok. 1853-ban végre több ország elismerte Paraguay állami létét, de külkapcsolatai sohasem voltak zavartalanok a szomszédos országokkal.

1862-ben, apja halálakor Francisco Solano López lett az elnök, aki tovább folytatta az ország modernizálását. Legfontosabbnak a hadsereg fejlesztését vélte, melynek létszámát rövidesen 60 000 főre növelte. 1864-ben, mikor Brazília Uruguay ellen támadást hajtott végre, López hadat üzent Brazíliának. Hat évig tartó háborúban Paraguay lakosságának többsége meghalt. Argentína, Brazília, Uruguay hármas szövetsége az ország területének csaknem felét szerezte meg Paraguaytól.

Diktátorok és a Chaco-háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870-1904 között a konzervatív Colorados és a liberális Azules párt közötti vég nélküli harcok és egymást követő államcsínyek jellemezték az ország belpolitikáját. Paraguay az első világháborúban semleges maradt. A háború az ország gazdaságára nézve némi élénkülést hozott. 1928-ban a Bolíviával határos Chaco-vidéken jelentős olajmezőt fedeztek fel. Elmérgesedett a két ország között amúgy is meglévő területi vita. Az állandó határincidensek végül 1932-35 között a Gran Chacó-i háborúhoz vezettek. Az 1938-ban megkötött béke értelmében Paraguay a vitatott területek nagy részét megkapta, de biztosítania kellett Bolívia számára egy kijáratot a Paraná folyóhoz. Közben az ország irányítását Eusebio Ayala elnöktől (1932-36) az 1936. február 17-én lezajlott febrerista népi felkelésben annak vezetője, Rafael Franco ezredes (1936-37) ragadta magához, akit egy újabb katonai puccs elődje sorsára juttatott. 1939-ben José Félix Estigarribia tábornokot (1939-40), a chacói háború hősét választották elnöknek, aki nem sokkal később váratlanul meghalt és helyét Higinio Morínigo (1940-48) vette át.

Moríngio kormányzását követően az ország ismét politikai anarchiába süllyedt, és az egymást követő diktátorok rövid életű kormányzását csak Alfredo Stroessner tudta megszakítani. Stroessner 1954. május 5-én hadügyminiszterként katonai puccsal megdöntötte Federico Chávez Careaga (1949-54) hatalmát és az elnökválasztás után, amelyen egyedüli jelöltként indult, ő lett az ország elnöke (1954-89). A Colorado Párt és a hadsereg támogatásával felszámolta az ellenzéket, ugyanakkor a külföldi segélyeket felhasználva visszaszorította az inflációt és iskolák, kórházak, utak és vízi erőművek építésébe kezdett. Stroessnert nyolcszori újraválasztását követően 1989. február 2-án a hadsereg főparancsnoka, Andrés Rodríguez tábornok vezette katonai puccs buktatta meg. A katonai irányítású Colorado Párt megtartotta politikai vezető szerepét.

Demokratikus Paraguay[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben új alkotmánnyal demokratikus reformokat hajtottak végre. Ennek eredményeként 1993 májusában megrendezték az ország első demokratikus választását, melyen a Colorado Párt tagja, a részben magyar származású Juan Carlos Wasmosy győzedelmeskedett. Elnöksége alatt (1993-98) Paraguay csatlakozott a Mercosur-hoz és felgyorsult a privatizáció az egyes ágazatokban. Az 1998-as elnökválasztáson a szintén Colorado Pártbeli Raúl Cubas Grau győzött és vette át Wasmosytól az ország kormányzását.

Fernando Lugo, aki korábban püspök volt, történelmi jelentőségű győzelmet aratott a 2008 áprilisi elnökválasztáson. Az uralmon lévő párt jelöltjét megverve véget vetett a 61 éves konzervatív uralomnak. Lugo majdnem 41%-ot kapott, míg a Colorado-párt jelöltje, Blanca Ovelar csak 31%-ot.

A történeti kutatás nehézségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay története sok vitát vált ki történészek és politikusok között. A történeti események hivatalos értékelése, különösen a háborúké, többé-kevésbé attól függ, hogy az adott könyvet Paraguay-ban, Argentínában, Uruguay-ban, Brazíliában vagy Bolíviában adták ki. Az európai és észak-amerikai szerzők is képtelenek pártatlan állásfoglalásra. Paraguay története vitát vált ki az ottani fő politikai pártok között is, így Paraguay hivatalos történetének van Colorado-párti és liberális változata. A gyarmati időszak és a függetlenség első időszakának eseményei kutatását nagyban megnehezíti, hogy a brazil császári hadsereg kirabolta Asunciónt és az ottani levéltárakat Rio de Janeiróba szállították. Ezen archívumok többségét azóta is titkosként kezelik, megnehezítve ezzel mindenféle történészi munkát.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnöki palota, Asuncion

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Asociación Nacional Republicano-Partido Colorado (ANR) – Colorado Párt
  • Partido Demócrata Cristiano (PDC) – Kereszténydemokrata Párt
  • Partido Liberal Radical Auténtico (PLRA) – Liberális Párt
  • Encuentro Nacional (EN)
  • Partido Blanco (PB)
  • Partido Revolucionario Febrista (PRF) – Febrerista Párt

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay közigazgatásilag 17 kerületre (departemento) és a fővárosra osztható:

Mapa do Paraguai.gif
  1. Alto Paraguay
  2. Alto Paraná
  3. Amambay
  4. Distrito Capital
  5. Boquerón
  6. Caaguazú
  7. Caazapá
  8. Canindeyú
  9. Central
  10. Concepción
  11. Cordillera
  12. Guairá
  13. Itapúa
  14. Misiones
  15. Ñeembucú
  16. Paraguarí
  17. Presidente Hayes
  18. San Pedro

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay népsűrűségi térképe (fő / km2)
A főváros egy képe

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

mesztic 91%, guarani indián 3%, német 2%, egyéb 4%

A lakosság 90%-a római katolikus. 5%-uk protestáns. A lakosság rendkívül homogén, 94%-a mesztic (indián-fehér keverék). A meszticek külsőleg a fehérekhez hasonlítanak. Az őslakos guarani indiánok aránya mindössze 3%, ezenkívül kb. 1.5% európai fehér, 1.5% ázsiai kisebbség él az országban. Az európaiak 1%-a német származású, a fennmaradó töredék többféle eredetű pl. bolgár stb. Az ázsiaiak főleg koreaiak, japánok és kínaiak. Forrás: Világ Országai Bt. 2008.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaságának alapja az állattenyésztés (szarvasmarha). A növénytermesztés (rizs, bab, búza, kukorica) alárendelt, a jerba tea és a citrusfélék feldolgozása valamint exportja növekszik. Narancsolaj előállításában világelső, az össztermelés kétharmada származik innen.[3] Erdőségei értékes keményfákat adnak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízenergiában gazdag ország, villamosenergia-szükségleteinek 99%-át vízerőművek fedezik. Ipara nem jelentős, csak a mezőgazdasági termékek feldolgozása (húsfeldolgozás) számottevő.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország fő útvonalai

Az ország közlekedési hálózatát a 376 km hosszúságú vasút-[4] és 29 500 km hosszúságú közúthálózat adja. A repülőterek száma 11 (melyek közül a legjelentősebb Asunción nemzetközi repülőtér), a kikötőké 4.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay történetének egyedülálló vonása a jezsuita missziók szerepe. Közülük kettőt, a La Santissima Trinidad de Paraná és a Jesús de Tavarangue nevűeket az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánított.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraguay-i hárfa
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paraguay témájú médiaállományokat.
  1. http://www.dgeec.gov.py/sub_index/Pobreza/Proyeccion%20Densidad%20Tasa%202012.pdf
  2. hivatalos (becslés)
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  4. Rail transport in Paraguay