Suriname

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suriname Köztársaság
Republiek Suriname
Ripoliku Sranan
Suriname zászlaja
Suriname zászlaja
Suriname címere
Suriname címere
Nemzeti mottó: latin: „Justitia – Pietas – Fides”
Igazság – Kegyesség – Hűség
Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname

Fővárosa Paramaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′Koordináták: é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Chan Santokhi
Alelnök Ronnie Brunswijk
Hivatalos nyelv holland
Beszélt nyelvek szranan, angol,
hindi,
jávai, mandarin, indián nyelvek
Függetlenség Hollandiától
Kikiáltása 1975. november 25.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint563 402 fő (2017)[1]
Rangsorban173
Becsült534 198[2] fő (2012. augusztus)
Rangsorban173
Népsűrűség3 fő/km²
GDP2006-os becslés
Összes2112 millió dollár (152)
PPP: 3018 millió dollár
Egy főre jutó4081 dollár (80)
PPP: 6276 dollár
HDI (2014) 0,705 (100) – közepes
Földrajzi adatok
Terület163 270 km²
Rangsorban 90
Víz1,1%
IdőzónaART (UTC-3)
Egyéb adatok
Pénznem suriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijel SME
Hívószám 597
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 110
  • 113
  • 111
  • 115
Internet TLD.sr
Villamos hálózat 127 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname Köztársaság témájú médiaállományokat.

Suriname (holland: [syriˈnaːmə], OH: „szurinám”),[3] vagy hivatalos nevén Suriname Köztársaság[4] – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Földrajz[szerkesztés]

Suriname geológiai térképe
A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat[szerkesztés]

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat[szerkesztés]

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Paramaribo éghajlati jellemzői
Paramaribo éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)33,034,035,037,037,036,037,037,036,037,036,036,037,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)30,030,030,031,030,031,031,032,033,033,032,030,031,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)22,022,022,022,023,022,022,023,023,023,023,022,022,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)17,017,017,018,019,020,020,015,021,020,021,018,015,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)20014015021029029023017090901201802160
Forrás: Weatherbase[5]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.[6]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem[szerkesztés]

Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rendszeresen rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. Az indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, a történelme következtében a lakossága a világ egyik legváltozatosabb etnikai eredetű, valamint leginkább eltérő, változatos kulturális hagyományokat ápolja.

A 2. világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot.[7] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Elnökök és miniszterelnökök[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Párt szín ideológia helyek a Nemzetgyűlésben[8]
Progresszív Reform Párt VHP
  
balközép, szociáldemokrata 20
Felszabadítási és Fejlődési Párt ABOP
  
maroonok képviselete 8
Nemzeti Demokrata Párt NDP
  
jobboldali, nacionalista 16
Surinamei Nacionalista Párt NPS
  
centrista, szociáldemokrata 3
Pertjajah Luhur PL
  
a surinamei javanézek képviselete 2
Testvériesség és Egység Párt BEP
  
maroonok képviselete, szociáldemokrata 2

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Suriname 10 körzetre van felosztva.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2017 között
Lakosok száma
290 137
341 745
372 614
363 692
372 272
406 764
441 734
480 099
515 372
563 402
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Kisiskolások
Arya Dewaker hindu templom
Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka: indonézek, indiánok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

A lakosság hihetetlenül sokszínű. 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású; az ázsiaiakhoz tartozó indonézek, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a a hollandok leszármazottja. További 1% egyéb, ők főleg közel-keleti bevándorlók.[11]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 40,7% (200 744 fő) keresztény (ebből 25,2% protestáns, 22,8% katolikus)
  • 19,9% (98 240 fő) hindu
  • 13,5% (66 307 fő) muszlim
  • 5,8% törzsi vallású
  • 4,4% ateista
  • 15,7% ismeretlen

Szociális rendszer[szerkesztés]

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg.[12] Az egészségügyre a GDP 5,29%-át költik.

Gazdaság[szerkesztés]

Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs- és a banántermesztés.

Ma a megművelt terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró. [13]

Ipar[szerkesztés]

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), timföldgyártás; olaj- és fakitermelés, élelmiszer-feldolgozás.[13]

Külkereskedelem[szerkesztés]

  • Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben.) Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
  • Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, fogyasztási cikkek.

Fő partnerek 2016-ban [13]:

  • export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%;
  • import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Híd Paramaribónál a Suriname folyó felett

Közúti[szerkesztés]

Suriname, a szomszédos Guyana állammal együtt, egyike annak a két országnak Dél-Amerikában, ahol baloldali közlekedés van érvényben. Az egyik magyarázat erre az, hogy a kolonizáció idején a hollandok baloldali közlekedést használtak; a másik pedig az, hogy először a britek gyarmatosították Suriname-ot, s a hollandok végül megtartották a baloldali közlekedést. Habár Hollandia a 18. század végén átállt a jobboldali közlekedésre, Suriname nem követte a példáját.[14][15][16]

  • Utak hossza (2003): 4304 km (ebből 1119 km kövezett)
  • Mind a kormány, mind privát vállalatok üzemeltnek buszokat, melyekkel hosszabb távolságok is elérhetők

Vízi[szerkesztés]

  • Vízi utak hossza (2011): 1200 km (ezek nagyobb része 7 m hosszú aljú hajókkal is hajózható)
  • Kereskedelmi hajóflotta (2019): 5 teherhajó, 3 tartályhajó és 2 egyéb
  • Főbb kikötők: Paramaribo, Wageningen

Légi[szerkesztés]

Vasúti[szerkesztés]

Egyéb szállítás[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

Paramaribóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart.[20] Az általános iskola hat, a középiskola négy, a főiskola három évfolyamos. Az általános iskola után a diákok megírnak egy tesztet, ami eldönti, hogy milyen típusú középiskolában tanulnak tovább (MULO-ban vagy az alacsonyabb színvonalú LBO-ban). A középiskola feléhez érve (a második évfolyam után, a harmadik előtt) a diákoknak választaniuk kell két irányzat közül: tudományos vagy üzleti ágazat. Ez a későbbiekben befolyásolja majd azt, hogy milyen tantárgyakat fognak tanulni. A tudományos ágazatra nehezebb bekerülni, tehát aki oda nem kerül be, az az üzleti ágazatra megy, vagy megbukik.[21]

Egyenruhák: általános iskolában a viselet: zöld ing, farmer; középiskolában: kék ing, farmer.[22]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Művészet[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A suriname-i konyha indiai, afrikai, jávai, kínai, holland, zsidó, portugál és őslakos indián elemeket egyesít magában. Alapvető élelmiszerek a rizs, tápióka és különböző növények gyökerei. Indiai hatásra számos baromfihúsos étel akad, mint a masala és a pom, de akadnak kínai eredetű csirkehúsos fogások is.

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum/időszak Holland neve Magyar neve
január 1. Nieuwjaar (nyunyari) újév
február-március Holi-Phagwa hindu újév
tavasz Goede Vrijdag (bun freida) nagypéntek
tavasz 1–2. Paasdag húsvétvasárnap és -hétfő
május 1. Dag van de Arbeid (wrokodei) a munka ünnepe
július 1. Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti) az emancipáció napja
változó Id ul-Fitr rámádán
november 25. Onafhankelijkheidsdag (srefidensi) a függetlenség napja
december 25–26. Kerstmis (kresneti) karácsony

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. 2012-es népszámlálási adat
  3. Az ország nevének magyar kiejtés az OH szerint „szurinám”, ezt valószínűleg az eredeti angol Surinam alakból veszik, melynek kiejtése [ˈsʊrɪnæm], [-nɑːm] vagy [-nəm], így helyesírási szempontból a néma -e miatt a toldalékokat kötőjellel írjuk hozzá. Mai holland kiejtése [syriˈnaːmə].
  4. A Földrajzinév-bizottság Archiválva 2014. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben hivatalos ország- és területnév-jegyzéke Archiválva 2017. március 28-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint
  5. Weatherbase: Historical Weather for Paramaribo
  6. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  7. World War II Timeline. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  8. Starnieuws - Openbare zitting CHS: Geen verandering DNA-zetels. www.starnieuws.com. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  9. Censusstatistieken 2012. Algemeen Bureau voor de Statistiek in Suriname (General Statistics Bureau of Suriname). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 23.)
  10. a b c Where no separate figures are given, these people are included in Other.
  11. Világ Országai Kossuth Kiadó 2008.
  12. Archivált másolat. [2019. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  13. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ns.html
  14. https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Anthony DePalma, The New York Times, 4 September 1995
  15. https://books.google.co.uk/books?id=qfak8nsMNGIC&lpg=PA18&dq=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&pg=PA18#v=onepage&q=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&f=false, 25 December 1986 – 1 January 1987, page 18
  16. https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Peter Kincaid, Greenwood Press, 1986, page 138
  17. Suriname - The World Factbook. www.cia.gov. (Hozzáférés: 2021. március 12.)
  18. Archivált másolat. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  19. https://www.nationsencyclopedia.com/Americas/Suriname-TRANSPORTATION.html
  20. http://www.unitedcaribbean.com/suriname-education.html
  21. (2021. március 12.) „Suriname” (angol nyelven). Wikipedia.  
  22. Education – My Suriname. www.mysuriname.info. [2020. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 12.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Suriname
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.