Suriname
| Surinamei Köztársaság | |||
| Republiek Suriname Ripoliku Sranan |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: latin: "Justitia – Pietas – Fides" Igazság – Kegyesség – Hűség Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname |
|||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Paramaribo | ||
| é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′ | |||
| Államforma | Elnöki köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Dési Bouterse | ||
| Alelnök | Robert Ameerali | ||
| Hivatalos nyelv | holland | ||
| Beszélt nyelvek | szranan, angol, hindi , jávai, mandarin, indián nyelvek |
||
| Függetlenség | Hollandiától | ||
| Kikiáltása | 1975. november 25. | ||
|
|
|||
| Tagság | A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Rangsorban | 163 | ||
| Becsült | 438 144 fő (2005-ös) | ||
| Rangsorban | 163 | ||
| Népsűrűség | 3 fő/km² | ||
| GDP | 2006-os becslés | ||
| Összes | 2 112 millió dollár (152) PPP: 3 018 millió dollár |
||
| Egy főre jutó | 4 081 dollár (80) PPP: 6 276 dollár |
||
| HDI (2003) | 0,759 (89) – közepes | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 163 270 km² | ||
| Rangsorban | 90 | ||
| Víz | 1,1% | ||
| Időzóna | ART (UTC-3) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Suriname-i dollár (SRD) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | SME | ||
| Hívószám | 597 | ||
| Internet TLD | .sr | ||
|
|
|||
.png) |
|||
Suriname (egykor Holland Guyana) állam Dél-Amerika északi részén.
Tartalomjegyzék |
Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.
Vízrajz[szerkesztés]
Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony
Éghajlat[szerkesztés]
Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két száraz évszak augusztustól novemberig és februártól áprilisig tart.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.[1]
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
Az ország területének 12%-a nemzeti park és tó.
Természeti világörökségei[szerkesztés]
A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.
Történelem[szerkesztés]
A guyanai partokat az európaiak a 15. század végén fedezték fel, a 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1682-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guayana néven holland katonagyarmat lett.
Folyók menti kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényeikre a holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be. A rabszolgákkal a gazdáik rendszeresen rosszul bántak és sok közülük megszökött az ültetvényekről. Az indiánok segítségével az esőerdőben éltek. Ezek a szökött rabszolgák egyedülálló kultúrát hoztak létre és sikeresen védték meg különállásukat. Angol gyűjtőnevük: "maroons", hollandul "bosnegers" (szó szerint "bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.
Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.
Suriname-ban 1863-ban tiltották be a rabszolgatartást a hollandok, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, 10 évi átmeneti időszak után, amely alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért és anélkül, hogy büntették volna megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amelyből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából (a britek beleegyezésével). Ezen kívül a 19 század végén és a 20. század elején kis számban, főleg férfiak érkeztek Kínából és Közép-Keletről. Bár Suriname lakosság viszonylag kicsi maradt, történelme következtében a világ egyik legösszetettebb etnikai eredetű, nagyon eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező lakossággal rendelkezik.
A 2. világháború folyamán, 1941. november 24-én az USA csapatai megszállták az országot, hogy a bauxitbányászatot a szövetséges hatalmak számára biztosítsák.[2] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya. 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor (Desi Bouterse) a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a "telefonpuccs". Bouterse hatalma megmaradt az 1991-es választások után is. Brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a maroon-ok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját az 1990-es években.
Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs és banán termesztése, továbbra is fontos része a gazdaságnak, a ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenysége az országnak.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Elnökök és miniszterelnökök[szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
Suriname 10 körzetre van felosztva.
- Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo)
- Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam)
- Coronie, 3902 km² (Totness)
- Marowijne, 4627 km² (Albina)
- Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie)
- Para, 5393 km² (Onverwacht)
- Saramacca, 3636 km² (Groningen)
- Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt)
- Wanica, 433 km² (Lelydorp)
- Paramaribo, 183 km² (Fővárosi közigazgatás)
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]
Rendkívül tarka, indonézek, indiánok, jávai, kínai, és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai négerek, kreolok, európai gyarmatosítók (hollandok leszármazottai) alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg tengerparton, a főváros körül tömörül. A lakosság összetétele:
- 27,4% (135 117 fő) indiai
- 17,7% (87 202 fő) kreol
- 14,7% (72 553 fő) Ndyuka és Saramaccaner,
- 14,6% (71 879 fő) jávai
- 12,5% (61 524 fő) egyéb csoportok
A vallás szerint:
- 40,7% (200 744 fő) keresztény (25,2% Protestáns; 22,8% Katolikus)
- 19,9% (98 240 fő) hindu
- 13,5% (66 307 fő) muzulmán
- 5,8% törzsi vallású
- 4,4% ateista
- 15,7% ismeretlen.
A lakosság hihetetlenül sok színű, 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottai. A feketéken belül 31% tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungel lakó fekete más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású, az ázsiaiakhoz tartozó indonéz, főként javanéz arányuk 14%. 3%-i a kínaiak aránya szintén 3% a különböző törzsekhez tartozó őslakos. 2%-a a lakosságnak európai a holland gyarmatosítók utódai. További 1% egyéb főleg közel keleti bevándorlók.[3]
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Egykor virágzó cukornádtermesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs és a banántermesztés. Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben. Exportál még makrélarákot, cukrot, és narancsot is. Ma a terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádat termesztő vidék.
Ipar[szerkesztés]
Kereskedelem[szerkesztés]
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
Kultúra[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Paramaribo történelmi belvárosát kulturális világörökséggé nyilvánította az UNESCO. (Lásd még a Paramaribo cikket.)
Ünnepek[szerkesztés]
| Dátum | Holland neve | magyar neve |
|---|---|---|
| Január 1. | Nieuwjaar (nyunyari) | újév |
| 2007. március 4. | Holi-Phagwa | hindu újév |
| tavasz | Goede Vrijdag (bun freida) | nagypéntek |
| tavasz | 1. – 2.Paasdag | húsvétvasárnap és hétfő |
| május 1. | Dag van de Arbeid (wrokodei) | a munka ünnepe |
| július 1. | Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti) | emancipáció napja |
| változó | Id ul-Fitr | rámádán |
| november 25. | Onafhankelijkheidsdag (srefidensi) | függetlenség napja |
| december 25-26 | Kerstmis (kresneti) | karácsony |
További információk[szerkesztés]
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ World War II Timeline. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
- ↑ Világ Országai Kossuth Kiadó 2008.
|
||||||||||||||||||||
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
||||||||
|
|||||||
