Suriname

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Surinamei Köztársaság
Republiek Suriname
Ripoliku Sranan
Surinamei Köztársaság zászlaja
Surinamei Köztársaság zászlaja
Surinamei Köztársaság címere
Surinamei Köztársaság címere
Nemzeti mottó: latin: "Justitia – Pietas – Fides"
Igazság – Kegyesség – Hűség
Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname
Suriname in its region.svg

Fővárosa Paramaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Dési Bouterse
Alelnök Robert Ameerali
Hivatalos nyelv holland
Beszélt nyelvek szranan, angol,
hindi ,
jávai, mandarin, indián nyelvek
Függetlenség Hollandiától
Kikiáltása 1975. november 25.

Tagság A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 173
Becsült 534 198 [1] fő (2012. augusztus)
Rangsorban 173
Népsűrűség 3 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 2 112 millió dollár (152)
PPP: 3 018 millió dollár
Egy főre jutó 4 081 dollár (80)
PPP: 6 276 dollár
HDI (2014) 0,705 (100) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 163 270 km²
Rangsorban 90
Víz 1,1%
Időzóna ART (UTC-3)
Egyéb adatok
Pénznem Suriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijel SME
Hívószám 597
Internet TLD .sr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.

Suriname-CIA WFB Map (2004).png

Suriname (egykor Holland Guyana) állam Dél-Amerika északi részén.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suriname domborzati térképe
A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két száraz évszak augusztustól novemberig és februártól áprilisig tart.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.[2]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 12%-a nemzeti park és tó.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A guyanai partokat az európaiak a 15. század végén fedezték fel, a 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1682-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

Folyók menti kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényeikre a holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be. A rabszolgákkal a gazdáik rendszeresen rosszul bántak és sok közülük megszökött az ültetvényekről. Az indiánok segítségével az esőerdőben éltek. Ezek a szökött rabszolgák egyedülálló kultúrát hoztak létre és sikeresen védték meg különállásukat. Angol gyűjtőnevük: "maroons", hollandul "bosnegers" (szó szerint "bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a rabszolgatartást a hollandok, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, 10 évi átmeneti időszak után, amely alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért és anélkül, hogy büntették volna megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amelyből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából (a britek beleegyezésével). Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban, főleg férfiak érkeztek Kínából és Közép-Keletről. Bár Suriname lakossága viszonylag kicsi maradt, történelme következtében a világ egyik legösszetettebb etnikai eredetű, nagyon eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező lakosságával rendelkezik.

A 2. világháború folyamán, 1941. november 24-én az USA csapatai megszállták az országot, hogy a bauxitbányászatot a szövetséges hatalmak számára biztosítsák.[3] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya. 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor (Desi Bouterse) a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a "telefonpuccs". Bouterse hatalma megmaradt az 1991-es választások után is. Brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a maroon-ok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját az 1990-es években.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs és banán termesztése továbbra is fontos része a gazdaságnak, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenysége az országnak.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök és miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suriname közigazgatása

Suriname 10 körzetre van felosztva.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisiskolások

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arya Dewaker hindu templom
Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka, indonézek, indiánok, jávai, kínai, és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai négerek, kreolok, európai gyarmatosítók (hollandok leszármazottai) alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg tengerparton, a főváros körül tömörül. A lakosság összetétele:

  • 27,4% (135 117 fő) indiai
  • 17,7% (87 202 fő) kreol
  • 14,7% (72 553 fő) Ndyuka és Saramaccaner,
  • 14,6% (71 879 fő) jávai
  • 12,5% (61 524 fő) egyéb csoportok

A vallás szerint:

  • 40,7% (200 744 fő) keresztény (25,2% Protestáns; 22,8% Katolikus)
  • 19,9% (98 240 fő) hindu
  • 13,5% (66 307 fő) muzulmán
  • 5,8% törzsi vallású
  • 4,4% ateista
  • 15,7% ismeretlen.

A lakosság hihetetlenül sok színű, 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottai. A feketéken belül 31% tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungel lakó fekete más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású, az ázsiaiakhoz tartozó indonéz, főként javanéz arányuk 14%. 3%-i a kínaiak aránya szintén 3% a különböző törzsekhez tartozó őslakos. 2%-a a lakosságnak európai a holland gyarmatosítók utódai. További 1% egyéb főleg közel keleti bevándorlók.[4]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg.[5] Az egészségügyre a GDP 5,29 %-át költik.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor virágzó cukornádtermesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs és a banántermesztés. Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben. Exportál még makrélarákot, cukrot, és narancsot is. Ma a terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádat termesztő vidék.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híd Paramaribonál a Suriname folyó felett

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paramarimóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme ( Anton de Kom Egyetem ). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart. [6]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paramaribo történelmi belvárosát kulturális világörökséggé nyilvánította az UNESCO. (Lásd még a Paramaribo cikket.)

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Holland neve magyar neve
Január 1. Nieuwjaar (nyunyari) újév
2007. március 4. Holi-Phagwa hindu újév
tavasz Goede Vrijdag (bun freida) nagypéntek
tavasz 1. – 2.Paasdag húsvétvasárnap és hétfő
május 1. Dag van de Arbeid (wrokodei) a munka ünnepe
július 1. Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti) emancipáció napja
változó Id ul-Fitr rámádán
november 25. Onafhankelijkheidsdag (srefidensi) függetlenség napja
december 25-26 Kerstmis (kresneti) karácsony

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.
  1. 2012-es népszámlálási adat
  2. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  3. World War II Timeline. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  4. Világ Országai Kossuth Kiadó 2008.
  5. http://hdr.undp.org/en/countries/profiles/SUR
  6. http://www.unitedcaribbean.com/suriname-education.html