Guatemala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guatemalai Köztársaság
República de Guatemala
Guatemalai Köztársaság zászlaja
Guatemalai Köztársaság zászlaja
Guatemalai Köztársaság címere
Guatemalai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: El País de la Eterna Primavera
Az örök tavasz földje
Nemzeti himnusz: Guatemala Feliz
LocationGuatemala.svg

Fővárosa Guatemalaváros
é. sz. 14° 38′, ny. h. 90° 30′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Álvaro Colom Caballeros
Alelnök Rafael Espada
Hivatalos nyelv spanyol
Beszélt nyelvek 23 maja indián nyelv
Függetlenség Spanyolországtól
Dátum 1821. szeptember 15.

Tagság Az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 66
Becsült 15 806 675 fő (2014. június)
Rangsorban 66
Népsűrűség 119 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 35 304 millió dollár (71)
PPP: 56 707 millió dollár
Egy főre jutó 2 508 dollár (102)
PPP: 4 317 dollár
HDI (2007) 0,704 (122) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 108 890 km²
Rangsorban 106
Víz 0,4%
Egyéb adatok
Pénznem Guatemalai quetzal (GTQ)
Nemzetközi gépkocsijel GCA
Hívószám 502
Internet TLD .gt

Guatemala-CIA WFB Map.png

Guatemala egy közép-amerikai ország, amelynek indián eredetű neve nem egyértelműen tisztázott. Egyesek szerint „farakások helye”, mások szerint „tűzokádó hegy” a jelentése. A volt spanyol gyarmat, rövid kitérők után, 1839-ben nyerte el végleges függetlenségét. Felszínének jelentős részét a Kordillerák magas, vulkánokkal tűzdelt hegyláncai uralják, amelyhez délen – szavannával fedett, keskeny – parti síkság, északon – trópusi őserdő borította – táblás vidék kapcsolódik.

Ásványkincsei közül a nikkel, az ólom, a cink, az antimon az említésre méltóak. Ipara elsősorban a mezőgazdaság terményeit (kávé, cukornád, banán, gyapot) dolgozza fel. Lakói közül sokan a trópusi fafajták kitermeléséből és a halászatból élnek.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemala domborzati térképe

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közép-amerikai földhíd északi részén fekvő ország északi része sík- és dombvidék, amelynek keleti részéből emelkedik ki a Maja-hegység. Ettől délre a Kordillerák vonulatai és a közéjük zárt medencék következnek. A Vulkáni-kordillera tűzhányókúpjai közt emelkedik Közép-Amerika legmagasabb csúcsa, a Tajumulco (4220 méter). A részben még ma is aktív vulkánoktól délre 30–70 km szélességben húzódik a Csendes-óceánt követő parti síkság.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csendes-óceánba rövid, sekély folyók ömlenek. A Karib-tengerbe és a Mexikói-öbölbe ömlő folyók hosszabbak, mélyebbek. Jelentősebbek: Polochic, az Izabal-tó vizét levezető Rio Dulce, Río Motagua, Sarstún, Belize felé a határfolyó, Rio Usumacinta, a határfolyó Mexikó felé.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a forró égövben helyezkedik el, klímáját a nagy magasság és a hegykoszorú kellemessé, szubtrópusivá enyhíti a sűrűn lakott területeken. Az évi 18 Celsius-fokos középhőmérséklet mellett a legmelegebb hónap a május, 19,6 Celsius-fokos átlaghőmérsékletével. A leghűvösebb a január, átlag 16,3 Celsius-fokos átlaghőmérsékletével. A két adat alig tér el egymástól. A kellemesen meleg nappalok és az enyhülést nyújtó éjszakák közötti különbség az évszaktól függően 10–13 Celsius-fok.

A nyári esős és a téli száraz évszak az esőzések intenzitása alapján különül el egymástól, mivel a csapadék 90 százaléka májustól októberig tartó nyári időszakban hull le.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemalának jellegzetes állatvilága van. 1246 fajt tartanak számon. Ennek 6,7%-a endemikus. 8,1%-a veszélyeztetett.

Értékes fafajok:

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Guatemala élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemala területének 5,4%-a védett. Legmagasabb szintű védelemben a 19 nemzeti park részesül.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tikal Nemzeti Park - A maja civilizáció egyik legnagyobb városa volt. Neve az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Természeti környezete miatt a természeti világörökségnek is része.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország a hajdani Maja Birodalom központja volt. A maja kultúra 300 és 900 között élte virágkorát.

Antigua, a régi elhagyott főváros romjai, háttérben egy pipáló vulkánnal

A spanyolok 1523-ban Mexikó felől törtek be ide. Guatemala 1524-től mintegy 300 éven át a közép-amerikai spanyol gyarmatok egyfajta közigazgatási központja volt.

Az ország első spanyol települését, amely a Guatemala nevet viselte, Pedro de Alvarado alapította 1527-ben az Agua- és Fuego-vulkán között, a Guacalate folyó völgyében.

1541-ben a várost földrengés és iszapár pusztította el. Az új főváros ettől a helytől néhány km-rel északabbra 1543 és 1773 között épült föl. 1773-ban azonban egy hatalmas erősségű földrengéssorozat csaknem a földdel tette egyenlővé. A romba dőlt város, Antigua Guatemala falai közé többé sohasem tért vissza az élet. Történelmi emlékhely, idegenforgalmi nevezetesség lett belőle.

A mai Guatemalaváros építését 1776-ban III. Károly spanyol király kezdeményezte. Az új város az előző fővárostól és a veszélyes Agua-vulkántól 50 km-re keletre épült fel.

Függetlenségét 1821. szeptember 15-én kiáltották ki. Utána szövetségre lépett a többi közép-amerikai országgal, és 1823-ban megalapították a Közép-amerikai Egyesült Tartományokat. Ennek szétesése után lett független köztársaság 1839-ben. Az országot hosszú időn keresztül katonák kormányozták, gyakoriak voltak a katonai puccsok. Első civil kormánya, 36 évi polgárháborút és néhány katonai kormányt követően, 1986-ban alakult meg. A szemben álló felek csak 1996-ban kötöttek békét. A polgárháborúnak 150 000 halálos áldozata volt.

Kolumbusz előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemalában az emberi jelenlét legrégibb bizonyítékai i. e. 10 000-re mennek vissza. A régészeti leletek szerint a korai guatemalai emberek vadász-gyűjtögető életmódot folytattak. Peténben és a csendes-óceáni parton talált virágpor-minták szerint i. e. 3500 körül kezdődött a kukoricatermesztés.

A régészek a Kolumbusz előtti Közép-Amerika történetét három szakaszra osztják: a preklasszikus kor i. e. 2000-től i.sz. 250-ig, a klasszikus kor 250-től 900-ig, a posztklasszikus kor 900-tól 1500-ig. Mostanáig a preklasszikus kort kunyhókban élő farmerek kis falvainak képzelték, kevés állandó épülettel, de a legújabb felfedezések nyomán változik a nézet, mert monumentális építményeket találtak. A mai El Mirador akkoriban messze a legnépesebb hely volt Amerikában. Itt volt az első politikailag szervezett állam Amerikában. 26 városa volt, amelyeket utak kötöttek össze. Ezek az utak világosan láthatóak a levegőből Közép-Amerika legbujább, érintetlen esőerdőiben.

A klasszikus korban virágzott a maja civilizáció. Ennek számtalan emléke van Guatemala-szerte, legnagyobb koncentrációban Petén megyében. Városokat építettek, független városállamok alakultak ki, kapcsolatba kerültek más közép-amerikai kultúrákkal.

Ez 900 körülig tartott, akkor a klasszikus maja civilizáció összeomlott. A maják legtöbb városukat elhagyták, vagy az aszály okozta éhínségben elpusztultak. Vitatott, hogy pontosan mi okozta a klasszikus maják pusztulását, de a legelterjedtebb az aszály elmélete, amire bizonyítékot szolgáltattak a tavak medrének vizsgálata, pollenvizsgálatok és egyéb kézzelfogható bizonyítékok. Az ismétlődő tartós aszályok időlegesen elsivatagosították a vidéket, megtizedelve a majákat, akik az esőre vártak.

A posztklasszikus időben helyi királyságok alakultak. Ezek a városok sok tekintetben megőrizték a maja kultúrát, de sohasem érték el a klasszikus kor városainak méretét vagy hatalmát.

Gyarmati időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iglesia de Santo Tomás, egy 1500-as években épült templom

Miután megérkeztek az Újvilágba, a spanyolok számos expedíciót indítottak Guatemalába 1518-tól kezdve. A spanyolokkal való érintkezés járványt váltott ki a bennszülött lakosság körében, ami megtizedelte őket. Mexikó spanyol meghódítója, Hernán Cortés felhatalmazta Gonzalo de Alvarado kapitányt és testvérét, Pedro de Alvaradót Guatemala meghódítására. Alvarado először szövetséget kötött a cakchiquel törzshöz tartozó indiánokkal, hogy segíti őket hagyományos ellenségük, a quiché indiánok ellen. Később Alvarado a cakchiquelek ellen fordult, és hamarosan kiterjesztette területükre a spanyol uralmat. A gyarmati időszakban Guatemala Új-Spanyolország (Mexikó) része volt, főkapitányságként (Capítania General de Guatemala). Kiterjedt a mai Mexikó Tabasco és Chiapas államaira, valamint Közép-Amerika országaira egészen Costa Ricáig. Ez a vidék nem volt gazdag ércekben (aranyban és ezüstben), mint Mexikó vagy Peru, ezért nem is volt olyan fontos. Fő termékei a cukornád, a kakaó, a növényekből és rovarokból kinyert kék festék, és az az épületfa volt, amelyet Spanyolországban templomok és paloták építésére használtak fel.

Függetlenség és 19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1821. szeptember 15-én Guatemala főkapitányság (amelynek része volt Chiapas, Guatemala, El Salvador, Nicaragua, Costa Rica és Honduras) hivatalosan kinyilvánította függetlenségét Spanyolországtól és betagolódott a Mexikó Császárságba. Ez a régió a gyarmati időben formálisan Új-Spanyolországhoz tartozott, de a gyakorlatban külön kormányozták. Csak Chiapas nem szakadt el Mexikótól, amikor I. Ágoston császárt lemondásra kényszerítették.

Guatemala tartományaiból alakult a Közép-Amerikai Egyesült Államok (Federación de Estados Centroamericanos). Ez a szövetség az 1838-1840-es polgárháborúban felbomlott. A guatemalai Rafael Carrera volt a fő vezetője a szövetségi kormány elleni lázadásnak és az uniótól való elszakadásnak. Ekkoriban a felföldön fekvő Los Altos kikiáltotta függetlenségét Guatemalától, de Carrera elfoglalta azt. Ő dominálta a guatemalai politikát 1865-ig a konzervatívok, a nagy földbirtokosok és az egyház támogatásával.

Guatemalában „liberális forradalom” kezdődött 1871-ben Justo Rufino Barrios vezetésével, aki az ország modernizálásán dolgozott, megújította a kereskedelmet, új növények termesztését, új ipari termékek előállítását kezdeményezte. Ekkoriban a kávé lett Guatemala legfontosabb terméke. Barrios törekedett Közép-Amerika újraegyesítésére. Ezért sikertelen háborúba vitte országát, életét 1885-ben a csatamezőn vesztette el a Salvador elleni harcban.

1944-től máig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944. október 20-án Francisco Javier Arana őrnagy és Jacobo Arbenz Guzmán százados puccsal eltávolította az addigi kormányt. A puccsban nagyjából 100 embert öltek meg. Katonai junta alakult, amelyet Arana, Arbenz és Jorge Toriello Garrido vezetett. Ők írták ki Guatemala első szabad választását, amin 84%-os többséggel a híres író és tanár, Juan José Arévalo Bemejo nyert, aki akkor már 14 éve Argentínában élt száműzetésben. Arévalo volt Guatemala első demokratikusan megválasztott elnöke, hivatali idejét pedig teljesen kitöltötte. Kereszténydemokrata politikát folytatott, eszménye az amerikai „New Deal” politika volt. A földbirtokosok és a felső osztály kommunistának tartotta.

Ekkoriban kezdődött a hidegháború az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami jelentékeny hatással volt Guatemala történetére. Az 1950-es évektől az 1990-es évekig az amerikai kormány közvetlenül támogatta a guatemalai hadsereget kiképzéssel, fegyverrel és pénzzel.

1954-ben Arévalo szabadon választott utódját, Jacobo Arbenzet az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) puccsal megdöntötte. Az új elnök Carlos Castillo Armas ezredes lett, aki 1957-ig maradt hatalmon, akkor saját testőrségének tagjai ölték meg.

A rákövetkező választáson Miguel Ydígoras Fuentes tábornok kezébe került az irányítás. Ydígoras hozzájárult, hogy Guatemalában képezzenek ki 5000 Castro-ellenes kubait. Petén térségében repülőteret adott át számukra, ahonnan a sikertelen disznó-öböli akció indult 1961-ben. Ydígoras kormánya 1963-ban távozott a hatalomból, amikor a légierő megtámadott több laktanyát. A puccsot a védelmi miniszter, Enrique Peralta Azurdia vezette.

Az 1976-os földrengésben összedőlt házak a fővárosban

A hatvanas években jobboldali paramilitáris szervezetek alakultak, ilyen volt a „Fehér Kéz” (Mano Blanca) és az Antikommunista Titkos Hadsereg (Ejército Secreto Anticomunista). Ezek a szervezetek hozták létre a rossz hírű halálbrigádokat. Az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének Különleges Csapatai (a zöldsapkások) kiképzőket küldtek Guatemalába, hogy az ottani hadsereget modern gerillaellenes erővé alakítsák át.

Mexikóból újabb gerillák érkeztek a nyugati felföldre 1972-ben. 1976. február 4-én erős földrengés döntött romba több várost és 25 000 halottat követelt. Az 1970-es években két új gerillaszervezet született, a Szegények Partizánhadserege (EGP) és a Felfegyverzett Nép Szervezete (ORPA). Az évtized végén tevékenységük erősödött, városi és vidéki gerillaharc alakult ki, főleg katonai létesítményeket támadtak és a hadsereg civil segítőit. 1979-ben az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter betiltott minden támogatást a guatemalai hadseregnek, mert az rendszeresen megsértette az emberi jogokat.

1980-ban kicse indiánok egy csoportja behatolt a spanyol nagykövetségre, tiltakozásul a hadsereg vidékükön folytatott tömeggyilkosságai ellen. A guatemalai kormány támadást indított az épület ellen. Az kigyulladt, majdnem mindenki meghalt, aki bent volt. A kormány állítása szerint az aktivisták gyújtották fel az épületet és áldozták fel magukat. A spanyol nagykövet szerint, aki túlélte a támadást, a guatemalai rendőrök szisztematikusan megöltek minden bent lévőt, és ők gyújtották fel az épületet, hogy leplezzék tettüket. Ezért a spanyol kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot Guatemalával. 1982-ben négy gerillaszervezet egyesült. Az egyesült szervezet a salvadori és a nicaraguai gerillamozgalom, valamint a kubai kormány befolyása alatt állt. Együttesen jóval erősebbekké váltak. Válaszként a hadsereg az egész országra kiterjesztette a felperzselt föld taktikáját. Több mint 45 000 guatemalai menekült Mexikóba. A mexikói kormány menekülttáborokat létesített Chiapas és Tabasco államokban.

Katonai kormányok sora után 1986-ban szabad választásokat tartottak, ahol a Kereszténydemokrata Párt jelöltje, Vinicio Cerezo Arévalo nyert. Rigoberta Manchú 1992-ben Nobel-békedíjat kapott, mert felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a bennszülött lakosság ellen irányuló, a kormány által támogatott népirtásra.

A guatemalai polgárháború 1996-ban ért véget a gerillák és Álvaro Arzú elnök által kötött békével. A tárgyalások ENSZ-védnökséggel folytak, Norvégia és Spanyolország közvetítésével. Mindkét oldal jelentős eredményeket ért el. A gerillaharcosokat lefegyverezték, és földet kaptak. Az ENSZ által szponzorált megbékélési bizottság („Történeti Igazságtétel Bizottsága”) szerint az állam által támogatott paramilitáris erők követték el a háború alatt az emberi jogok megsértésének 93%-át. A háború első tíz évében az államilag támogatott terror fő áldozatai diákok, munkások, értelmiségiek és ellenzékiek voltak, de az utolsó években főleg vidéki maja farmerek ezrei és más, nem harcoló emberek estek áldozatul. Több mint 450 maja falut égettek fel, több mint egymillió ember kényszerült elhagyni lakhelyét. Bizonyos térségekben, mint például Baja Verapaz megyében, az igazságtételi bizottság szerint a guatemalai állam politikája a különböző etnikai csoportok elleni népirtás volt. 1999-ben Bill Clinton amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok hibázott, amikor támogatta azt a guatemalai hadsereget, amely brutálisan civileket gyilkolt.

A békeszerződés óta Guatemalában egymást követték a demokratikus választások, a legutolsó 2007-ben volt. A legutóbbi kormányok szabad kereskedelmi megállapodásokat írtak alá a többi közép-amerikai országgal, kétoldalú egyezményeket kötöttek Mexikóval és Panamával.

Guatemalában továbbra is igen magas a gyilkossági ráta, és rendkívül kevesen kapnak ezért büntetést.

Közigazgatása és politikai rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Kongresszus (a törvényhozó testület) épülete, Guatemalaváros

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Államforma: elnöki köztársaság

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 22 megyére van felosztva, melyek a következők:

DepartmentsofGuatemala.png
  1. Petén
  2. Huehuetenango
  3. Quiché
  4. Alta Verapaz
  5. Izabal
  6. San Marcos
  7. Quetzaltenango
  8. Totonicapán
  9. Baja Verapaz
  10. El Progreso
  11. Zacapa
  12. Sololá
  13. Chimaltenango
  14. Sacatepéquez
  15. Guatemala
  16. Jalapa
  17. Chiquimula
  18. Retalhuleu
  19. Suchitepéquez
  20. Escuintla
  21. Santa Rosa
  22. Jutiapa

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guatemala lakossága 15 806 675 fő, melynek 40%-a városi lakosság. A népességnövekedés 2,66%-os, az írástudatlanság pedig 29,4%-os.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi, etnikai és vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, de még különböző indián nyelvek is ismeretesek, használtak. 2011-ben a lakosság 11,0%-a beszélte a kicse, 8,3%-a a kekcsi, 7,8%-a a kakcsikel, 5,2%-a a mam és 0,8%-a a kanhobal nyelvet.[1]

A népesség 55%-a indián (elsősorban maja, vagy az egyik etnikai alcsoportjához tartozó), 37%-a mesztic, 3%-a zambo, 2%-a fekete, 3%-a pedig mulatt és fehér.

A lakosság 76%-a római katolikus, 22%-a protestáns és 2%-a törzsi vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quetzaltenango környéki mezőgazdasági táj
Guatemalaváros, Avenida Reforma út
A Rural bank egy épülete a fővárosban

Gazdasága: agrárország. A főváros az ország egyetlen milliós agglomerációja, legjelentősebb ipari, kulturális, közlekedési és pénzügyi központja.

Környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegény emberek egy része hulladéklerakókban „bányászik”, kutat értékes hulladékfajták után.[2]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaságának alapja a mezőgazdaság. Főbb termesztett növényei a kávé, cukornád, banán és a gyapot.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsei (kőolaj, nikkel-, réz-, cinkérc) nagyrészt kiaknázatlanok. Iparára a cukor, a textília és a ruhanemű előállítása, valamint a bútorgyártás, a gumifeldolgozás jellemző. Az országban a Hino és a Toyota gyárt gépjárműveket.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehervonat, Sanarate

Az ország közlekedése eléggé fejletlen. A vasúthálózat hossza 886 km, míg a közúthálózaté 14 118 km. Ezenkívül 11 repülőtér és 5 kikötő van az országban.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lányok a hagyományos öltözetben
Hagyományos szőnyegszövés
Quirigua romjai
Zenészek Antiguában

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros nyújt otthont az ország legrégebbi és legnagyobb egyetemének a Szent Károly Egyetemnek, melyet még 1676-ban alapítottak.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtára az 1879-ben alapított Nemzeti Könyvtár, és az 1880 óta fennálló Nemzeti Levéltár. De a fővárosban található a legtöbb múzeum is: a Természettudományi Múzeum, Nemzeti Régészeti és Etnológiai Múzeum, Nemzeti Történelmi Múzeum, Modern Művészetek Múzeuma, Popol Vuh Múzeum, Népművészeti Múzeum is.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Guatemala területén virágzott a maja civilizáció. A spanyol hódítás után a korai gyarmati korszakban is fontos központ volt ez a táj. Így a világ kulturális örökségéhez tartozik az UNESCO szerint:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltás Guatemala-ba utazók számára:

Malária elleni gyógyszer. (Az ország északi részében nagy a fertőzés kockázata.)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Guatemala általános jellemzése (spanyol nyelven) (PDF). INE. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  2. hulladékbányászatról (angol cikk)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
  • Trunkó László: Guatemala - Közép-Amerika legváltozatosabb országa, Természet világa: természettudományi közlöny, 2010. (141. évf.) 10. sz. 443-446. old.
  • Guatemala meghódítása, Élet és tudomány, 2005. (60. évf.) 4. sz. 122. old.
  • Kéri András: A maják országa: Guatemala, Természet világa: természettudományi közlöny, 1998. (129. évf.) 2. sz. 61-63. old.
  • Pallagi Mária: Guatemala: Egy közép-amerikai ország osztrák megközelítése, Klió : történettudományi szemléző folyóirat, 1997. (6. évf.) 1. sz. 11. old.
  • Venyin, M.: Guatemala, Természet és technika: természettudományi közlöny, 1953. (12. évf.) 10. sz. 594-598. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guatemala témájú médiaállományokat.