Nobel-békedíj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A Nobel-békedíj vagy béke-Nobel-díj[1] egyike a hat Nobel-díjnak, melyeket a svéd iparmágnás és feltaláló, Alfred Nobel hagyatéka révén osztanak ki. Míg a fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostudományi és irodalmi Nobel-díjat Stockholmban, addig a Béke-díjat Norvégia fővárosában, Oslóban adják át.
Alfred Nobel szándéka szerint a díjazott „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.”
Eltérően más Nobel-díjaktól, a békedíjat kaphatja személy vagy szervezet is. A díjat inkább egy személynek vagy szervezetnek egy ügyben alkalmazott megoldási módszereiért adományozzák, semmint az üggyel kapcsolatos elhatározásaiért, ígéreteiért.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Adományozás folyamata
Az öttagú norvég Nobel-bizottság, mely tagjait a norvég parlamentből (Storting) választják, jelöli ki a díjazottakat, és a Bizottság elnöke adja át a díjat, aki jelenleg, dr. Ole Danbolt Mjøs. Alfred Nobel halála idején Svédország és Norvégia perszonálunióban állt, melyben egyedül a svéd parlament (Riksdag) volt felelős a külpolitikáért, a norvég parlament pedig a belpolitikáért. Noha Alfred Nobel soha nem közölte senkivel[2], hogy miért nem egy svéd tesület ítéli oda a békedíjat, egyesek úgy vélik, hogy Nobel ezzel akarta megelőzni, hogy külföldi hatalmak befolyásolják a kiválasztási folyamatot. Más vélemények szerint Nobel nagy tisztelője volt a norvég Bjørnstjerne Bjørnsonnak, és a norvég parlament volt az első a világon, amely támogatást szavazott a nemzetközi békemozgalomnak.
[szerkesztés] Jelölések
A jelöléseket kiválasztott személyek szűk köre teheti meg. Ebbe a körbe korábbi díjazottak, a nemzetgyűlések és kongresszusok tagjai, egyetemi tanárok, nemzetközi bírók és különleges tanácsadók tartoznak. A bizottság titokban tartja a jelöltek nevét és ugyanerre kéri a jelölőket is. Az idők során több személyt is "Nobel-békedíj jelölt"-ként emlegettek, de ennek nincs hivatalos alapja.[3]
Az 1901-1951 közötti jelöltek névsora megjelent egy adatbázisban. Kiderült, hogy 1939-ben jelölték Adolf Hitlert, de a jelölést ugyanabban az évben vissza is vonták. Más hírhedt jelöltek Sztálin és Benito Mussolini voltak.[forrás?]
Mivel a díjat olyan személyeknek is lehet adni, akik be nem fejeződött békefolyamatokban vesznek részt, egyes díjazások utólag megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Különösen sokan vitatták például Theodore Roosevelt, Jasszer Arafat, Lê Ðức Thọ és Henry Kissinger díjazását; az utóbbi miatt két egyet nem értő bizottsági tag le is mondott.[4]
A Nobel-Bizottságot sok kritika érte jobboldali csoportok részéről, aki úgy vélik, hogy a döntések baloldali megfontolások alapján születtek.
[szerkesztés] Díjazottak
[szerkesztés] 1901–1909
[szerkesztés] 1910–1919
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1910 | Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda | |
| 1911 | Tobias Michael Carel Asser (Hollandia) | a hágai nemzetközi magánjogi konferenciák összehívásának kezdeményezője |
| Alfred Hermann Fried (Ausztria) | a Die Waffen Nieder (Le a fegyverekkel!) béketársaság alapítója | |
| 1912 | Elihu Root (USA) | több nemzetközi egyezmény kezdeményezője. |
| 1913 | Henri La Fontaine (Belgium) | a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda elnöke |
| 1914 | nincs döntés | |
| 1915 | ||
| 1916 | ||
| 1917 | Nemzetközi Vöröskereszt, Genf | |
| 1918 | nincs döntés | |
| 1919 | Thomas Woodrow Wilson (USA) | az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a Nemzetek Szövetsége kezdeményezője |
[szerkesztés] 1920–1929
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1920 | Léon Victor Auguste Bourgeois (Franciaország) | a Nemzetek Szövetsége tanácsának elnöke |
| 1921 | Hjalmar Branting (Svédország) | miniszterelnök, svéd küldött a Nemzetek Szövetsége tanácsában |
| Christian Lous Lange (Norvégia) | az Interparlamentáris Unió főtitkára | |
| 1922 | Fridtjof Nansen (Norvégia) | a Nemzetek Szövetsége norvég küldötte, a Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal alapítója |
| 1923 | nincs döntés | |
| 1924 | ||
| 1925 | Sir Austen Chamberlain (Egyesült Királyság) | a locarnói egyezmény kezdeményezője |
| Charles Gates Dawes (USA) | a jóvátételi bizottság elnöke és a Dawes-terv elkészítője | |
| 1926 | Aristide Briand (Franciaország) | a locarnói egyezményért |
| Gustav Stresemann (Németország) | a locarnói egyezményért | |
| 1927 | Ferdinand Buisson (Franciaország) | a Béke és Szabadság Nemzetközi Ligájának alapítója és elnöke |
| Ludwig Quidde (Németország) | több békekonferencia küldöttje | |
| 1928 | nincs döntés | |
| 1929 | Frank B. Kellogg (USA) | Kellogg–Briand-paktumért |
[szerkesztés] 1930–1939
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1930 | Lars Olof Nathan (Jonathan) Söderblom érsek (Svédország) | Az Ökumenikus Mozgalom alapítója. |
| 1931 | Jane Addams (US) | a Nők Nemzetközi Szövetsége a Békéért és Szabadságért szervezet nemzetközi elnöke |
| Nicholas Murray Butler (Amerikai Egyesült Államok) | a Kellogg–Briand-paktum támogatásáért. | |
| 1932 | nincs döntés | |
| 1933 | Sir Norman Angell (Ralph Lane) (Nagy-Britannia) | író, a Népszövetség és a Nemzeti Béke Tanács végrehajtóbizottságának tagja |
| 1934 | Arthur Henderson (Nagy-Britannia) | a Népszövetség és a Leszerelési Konferencia elnöke |
| 1935 | Carl von Ossietzky (Németország) | pacifista újságíró. |
| 1936 | Carlos Saavedra Lamas (Argentína) | a Népszövetség elnöke, és közvetítő a Paraguay és Bolívia közti konfliktusban. |
| 1937 | Robert Cecil Chelwood vikomtja, (Nagy-Britannia) | a Nemzetközi Béke Mozgalom elnöke és alapítója |
| 1938 | Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal, Genf | |
| 1939 | nincs döntés |
[szerkesztés] 1940–1949
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1940 | nincs döntés | |
| 1941 | ||
| 1942 | ||
| 1943 | ||
| 1944 | A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (visszamenőlegesen adományozva 1945-ben). | |
| 1945 | Cordell Hull (USA) | az ENSZ alapításához való hozzájárulásért |
| 1946 | Emily Greene Balch (USA) | a Women's International League for Peace and Freedom tiszteletbeli nemzetközi elnöke |
| John R. Mott (USA) | az International Missionary Council és World Alliance of Young Men's Christian Associations elnöke | |
| 1947 | A Friends Service Council (Egyesült Királyság) és az American Friends Service Committee (USA) | a Religious Society of Friends érdekében végzett munkáért, ismertebb nevén a Quakers. |
| 1948 | nincs döntés | A díjat Mahátma Gandhi kapta volna, akit sajnos meggyilkoltak. Részletek angolul itt: Nobel e-museum[5] |
| 1949 | The Lord Boyd-Orr (Egyesült Királyság) | a General Food and Agricultural Organization igazgatója, a Nemzeti Béketanács elnöke, World Union of Peace Organizations elnöke. |
[szerkesztés] 1950–1959
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1950 | Ralph Bunche | a palesztinai válság megoldásáért tett erőfeszítéseiért |
| 1951 | Léon Jouhaux (Franciaország) | az International Committee of the European Council elnöke, International Confederation of Free Trade Unions elnöke, World Federation of Trade Unions alelnöke, a ILO Council tagja, küldött az ENSZ-ben. |
| 1952 | Albert Schweitzer (Franciaország) | a Lambarene Hospital alapításáért Gabonban. |
| 1953 | George Catlett Marshall Külügyminiszter (USA) | a Marshall-tervért. |
| 1954 | Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala. | |
| 1955 | nincs döntés | |
| 1956 | ||
| 1957 | Lester Bowles Pearson (Kanada) | Az ENSZ Közgyűlésének hetedik elnöke, a Szuezi válság megoldásában végzett munkájáért. |
| 1958 | Georges Pire (Belgium) | A L'Europe du Cœur au Service du Monde nevű menekülteket segítő mozgalom vezetője. |
| 1959 | Philip Noel-Baker (UK) | életművéért, a világbéke és az együttműködés érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért. |
[szerkesztés] 1960–1969
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1960 | Albert Lutuli (Dél-afrikai Köztársaság) | az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) elnöke. |
| 1961 | Dag Hammarskjöld (Svédország) | az ENSZ főtitkára (posztumusz). |
| 1962 | Linus Carl Pauling (USA) | a nukleáris fegyverek tesztelése elleni kampányáért. |
| 1963 | A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, Genf. | |
| A Vöröskereszt társaságok Ligája, Genf. | ||
| 1964 | Martin Luther King tiszteletes (USA) | az emberi jogok képviseletéért. |
| 1965 | United Nation's Children's Fund (UNICEF) | |
| 1966 | nincs döntés | |
| 1967 | ||
| 1968 | René Cassin (Franciaország) | az Európai Emberijogi Bíróság elnöke. |
| 1969 | Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (I.L.O.), Genf. |
[szerkesztés] 1970–1979
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1970 | Norman Borlaug (USA) | Az International Maize and Wheat Improvement Center (Nemzetközi Gabonakutató Központ) kutatója. |
| 1971 | Willy Brandt kancellár (Német Szövetségi Köztársaság) | Az NSZK Kelet-politikájáért, bele értve az új hozzáállást Kelet-Európához és az NDK-hoz. |
| 1972 | nincs döntés | |
| 1973 | Henry Kissinger külügyminiszter (Amerikai Egyesült Államok) és Le Duc Tho külügyminiszter (visszautasította) | a vietnami békekötésért |
| 1974 | Seán MacBride (Írország) | az International Peace Bureau elnöke, ill. az ENSZ namíbiai főbiztosságának elnöke |
| Szató Eiszaku (佐藤榮作) (Japán) | miniszterelnök. | |
| 1975 | Andrej Szaharov (Szovjetunió) | az emberi jogok képviseletéért |
| 1976 | Betty Williams és Mairead Corrigan | a Béke Embereinek Közössége északír békemozgalom alapítói |
| 1977 | Amnesty International, London | a kínzások elleni kampányáért. |
| 1978 | Anvar Szadat (Egyiptom) elnök, és Menáhém Begín (Izrael) miniszterelnök | az Egyiptom és Izrael közötti közötti béketárgyalásokért. |
| 1979 | Teréz anya | A szegénység elleni küzdelem szószólója (India) |
[szerkesztés] 1980–1989
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1980 | Adolfo Pérez Esquivel (Argentína) | emberi jogok |
| 1981 | Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. | |
| 1982 | Alva Myrdal (Svédország) és Alfonso García Robles (Mexikó) | Az ENSZ Közgyűlés leszerelési bizottságának tagjai. |
| 1983 | Lech Wałęsa (Lengyelország) | A Solidarność (Szolidaritás) alapítója és emberijogi aktivista. A kommunizmus bukása után Lengyelország első elnöke |
| 1984 | Desmond Tutu püspök (Dél-Afrikai Köztársaság) | az apartheid elleni küzdelméért. |
| 1985 | Az Orvosok az Atomháború Megelőzéséért mozgalom, Boston. | |
| 1986 | Elie (Eliézer) Wiesel (USA) | író, a holokauszt túlélője |
| 1987 | Óscar Arias Sánchez (Costa Rica) | Közép-Amerikai béketörekvéseiért. |
| 1988 | Az ENSZ Békefenntartó Erői, New York. | |
| 1989 | Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma. |
[szerkesztés] 1990–1999
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1990 | Mihail Szergejevics Gorbacsov (Szovjetunió) | „Abban a békefolyamatban játszott vezető szerepéért, amely jellemző fontos részét képezi a mai nemzetközi közösség jelentős részére.” |
| 1991 | Ang Szán Szu Csí (Mianmar) | „A demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért.” |
| 1992 | Rigoberta Menchú írónő (Guatemala) | „A szociális igazságért és a benszülött népek jogainak tiszteletbentartásán alapuló etnokulturális megbékélésért végzett munkája elismeréseképpen.” |
| 1993 | Nelson Mandela köztársasági elnök (Dél-afrikai Köztársaság) és Frederik Willem de Klerk korábbi elnök (Dél-afrikai Köztársaság) | „Az Apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért.” |
| 1994 | Jasszer Arafat a PFSZ elnöke, Simon Peresz külügyminiszter és Jichak Rabin miniszterelnök (Izrael) | „A Közel-Keleti béketeremtéshez való hozzájárulásért.” |
| 1995 | Józef Rotblat (Lengyelország/(UK) és a Pugwash-konferenciák | „Azért az erőfeszítésért, hogy csökkentsék a nukleáris fegyverek szerepét a nemzetközi politikában, és hosszú távon kiküszöböljék az ilyen fegyvereket.” |
| 1996 | Carlos Filipe Ximenes Belo (Kelet-Timor) és José Ramos-Horta (Kelet-Timor) | „Az igazságos és békés Kelet-Timor érdekében végzett munkájukért.” |
| 1997 | A Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) és Jody Williams | „A taposóaknák betiltásáért és megsemmisítéséért végzett munkájukért.” |
| 1998 | John Hume (UK) és David Trimble (UK) | „Az észak-írországi konfliktus békés megoldásainak támogatásáért.” |
| 1999 | Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières), Brüsszel | „A szervezet több kontinensen végzett úttörő humanitárius tevékenységéért.” |
[szerkesztés] 2000–2009
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 2000 | Kim Dedzsung (Kim Dae Jung) (金大中) államfő (Dél-Korea) | „A demokráciáért és emberi jogokért végzett munkájáért Dél-Koreában és Kelet-Ázsiában, valamint különösen az Észak-Koreával való megbékélésért.” |
| 2001 | Kofi Annan, az ENSZ főtitkára (Ghána) | „Egy jobban szervezett és békésebb Föld érdekében végzett munkájáért.” |
| 2002 | Jimmy Carter – korábbi elnök (Amerikai Egyesült Államok) | „Az évtizednyi fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében, a demokrácia és emberi jogok fejlesztéséért, a gazdasági és társadalmi fejlesztések előmozdításáért.” |
| 2003 | Sirin Ebádi (شیرین عبادی) bíró (Irán) | „Az emberi jogok és demokrácia érdekében végzett erőfeszítéseiért. Különös tekintettel a gyermekek és nők jogai érdekében végzett küzdelméért.” |
| 2004 | Wangari Maathai (Kenya) | „A közreműködéséért a fenntartható fejlődés, a demokrácia és béke érdekében.” |
| 2005 | Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és Mohammed el-Barádei (محمد البرادعي), a NAÜ vezetője (Egyiptom) | „Azokért az erőfeszítésekért, hogy megelőzzék az atomenergia katonai célú felhasználását és biztosítsák a lehető legbiztonságosabb békés célú felhasználást.” |
| 2006 | Muhámmád Junusz és a Grámin Bank (Banglades) | „A szegények, különösen a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeinek bővítéséért, az úttörő mikrohitelezési munkájukért.” |
| 2007 | Al Gore (Amerikai Egyesült Államok) és az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó nemzetközi és kormányközi tudományos intézmény, melynek munkájában 5 magyar tudós is részt vett) | A globális felmelegedési válság ellen folytatott küzdelméért. Al Gore „szilárd elkötelezettsége, amely politikai tevékenységben, előadásokban, filmekben és könyvekben tükröződik, erőt adott az éghajlatváltozás elleni harcnak. Valószínűleg ő az a személyiség, aki egyénileg a legtöbbet tette azért, hogy világszerte nagyobb megértés alakuljon ki a szükséges intézkedések ügyében.” |
| 2008 | Martti Ahtisaari (Finnország) | „A nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért.” |
| 2009 | Barack Obama (Amerikai Egyesült Államok) | „A nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért.” |
[szerkesztés] 2010–
| Év | Személy vagy szervezet | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 2010 | Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) (Kína) | „Az alapvető emberi jogokért Kínában folytatott hosszú és erőszakmentes küzdelméért.” |
| 2011 | Leymah Gbowee, aktivista (Libéria) Ellen Johnson-Sirleaf, elnök (Libéria) Tavakkul Karmán (توكل كرمان), aktivista (Jemen) |
„A nők biztonságáért és a béke építésében való teljes körű részvételük jogáért folytatott erőszakmentes küzdelmükért.” |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Nobel Alapítvány honlapja (angolul)
- Nobel-békedíj a Norvég Nobel Intézet honlapján (angolul)(norvégul – bokmål)
- A Nobel-békedíjasok (angolul)
[szerkesztés] Jegyzetek
|
|||||||||||
