Irena Sendler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irena Sendler
Irena Sendlerowa 1942.jpg
Született
1910. február 15.
Varsó
Elhunyt
2008. május 12. (98 évesen)
Varsó
Halál oka tüdőgyulladás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irena Sendler témájú médiaállományokat.

Irena Sendler (1910. február 15.2008. május 12.) Lengyelországban született, leánykori nevén Krzyżanowska, Irena Sendlerowaként is ismert.[1] Lengyel katolikus szociális munkás volt, aki a Lengyel Földalatti Államban és a Żegota ellenállási mozgalomban dolgozott a németek által megszállt Varsóban a második világháború idején. Társaival együtt 2500 zsidó gyereket mentett ki a varsói gettóból, majd hamis papírokkal ellátva, családoknál és árvaházakban helyezte el őket.[2] .

Korai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irena Sendlert gyerekkora óta szoros szálak fűzték a zsidókhoz. Édesapja Dr Stanislaw Krzyzanowski, egy Varsó melletti kisvárosban praktizált, legtöbb páciense szegény zsidó volt. Az apa 1917-ben tífuszban halt meg. [3]

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irena Sendler a német megszállás alatt Varsóban élt (azelőtt Otwockban és Tarczynban lakott, ahol a városi szociális ügyosztályainak dolgozott). Zsidósegítő tevékenységét 1939-ben kezdte el, amikor a németek betörtek Lengyelországba. Segítőivel együtt több mint 3000 hamis iratot készítettek zsidó családok számára még a Żegota, illetve gyermekekkel foglalkozó részleg létrejötte előtti időkben. Zsidóknak segíteni nagyon veszélyes dolognak számított a németek által megszállt Lengyelországban: a család minden tagját kivégezték, ha kiderült, hogy zsidót bújtattak.

náci német poszter németül és lengyelül (Varsó, 1942) mely halállal fenyeget minden lengyelt, aki zsidót bújtat
Zsidó gyermekek a varsói gettóban

1942-ben az újonnan alakult Żegota (Zsidómentő Tanács) Irenát a gyermekekkel foglalkozó részleg vezetőjének nevezte ki, fedőneve Jolantavolt.[4]) A Szociális Ügyosztály alkalmazottjaként különleges engedélyt szerzett a tífuszjárványra hivatkozva, így a varsói gettóban szabadon mozoghatott.[5] Mikor a falakon belül járt, szolidaritásból és az álcázás hitelessége érdekében hordta a sárga Dávid-csillagot.

Együttműködött a városi önkormányzat gyermek részlegével és az RGO-val (Central Welfare Council), ami egy német hatóságok által megtűrt lengyel intézmény volt. Irena szervezte meg a zsidó gyerekek kijuttatását a gettóból: a gyerekeket dobozokban, bőröndökben és ládákban rejtette el őket.[2] A gettón belüli tífuszjárvány kitörése lehetővé tette Irena számára, hogy egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejuthasson a gettóba, majd az újszülötteket és a kisebb gyerekeket mentőautókban csomagoknak álcázva kicsempészhesse.[6] A varsói gettó szélén található régi bíróságot is sokszor használta a gyerekek kijuttatására.

A gyerekeket lengyel családoknál, a varsói Mária Családja Ferences Nővéreinek árvaházába, vagy katolikus kolostorokban, mint például a Szeplőtelenül Fogantatott Áldott Szűz Mária Nővéreinek zárdájában helyezte el.[7] Turkowiceben és Chotomówban. Néhányan a községi plébániára kerültek közülük. Irena mindegyik pártfogoltjáról feljegyzést készített, hogy megőrizze régi és új adataikat. Ezeket egy almafa alá ásva, egy üvegben tartotta. A Żegota meggyőzte a gyerekeket arról, hogyha a háborúnak vége, akkor felkeresik majd a zsidó rokonaikat.[8]

1943-ban a Gestapo letartóztatta Irenát, kegyetlenül megkínozták és halálra ítélték. A Żegota viszont megvesztegette a kivégzésért felelős németeket, így Irena megmenekült a haláltól. Eszméletelenül, kezeit és lábait eltörve egy erdőben hagyták.[2] Varsóban megfélemlítés céljából azt terjesztették, hogy meghalt. A háború végéig elrejtőzve élt, viszont folytatta a zsidó gyerekek mentését. A háború után kiásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket és megpróbálta megkeresni a gyerekeket, hogy visszatérhessenek a szüleikhez. Majdnem az összes szülő a treblinkai haláltáborban vesztette életét.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam.[9]
Irena Sendler 2005

A szovjet hatalomátvétel után Lengyelországban, Irena Sendler a kommunista lengyel állam hatóságai üldözték a lengyel emigráns kormánnyal és a Honi Hadsereggel való kapcsolatai miatt. Ez idő alatt elveszítette második gyermekét.

Sendler és a megmenekült gyerekek, Varsó 2005

1965-ben a Jad Vasem Sendlert a Világ Igazai közé jelölte, melyet 1983-ban jóváhagyott az Izraeli Legfelsőbb Bíróság. Az Izrael Intézet parancsoki keresztjével is megtisztelték. A lengyel kommunista kormány csak ebben az évben engedte meg, hogy külföldre utazhasson Izraelbe a kitüntetés miatt.

2003-ban II. János Pál pápa személyes levélben köszönte meg Irenának a háborúban nyújtott segítségét. 2003. október 10-én Fehér Sas Érdemrendet kapott, amely Lengyelország legmagasabb civil kitüntetése és Washingtonban, az Amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól Jan Karski-díjat bátorságáért és jó szívéért.

2007. március 14-én kitüntette őt Lengyelország szenátusa. 97 évesen már nem volt olyan állapotban, hogy átvehesse a díját, helyette egy levelet írt, melyet az egykor általa csecsemőként megmentett Elżbieta Ficowska vitt el. Lech Kaczyński lengyel elnök azt nyilatkozta, hogy őt illetné meg, hogy Nobel-békedíjra jelöljék (a jelöléseket ellenben titokban szokták tartani). 2007. április 11-én ő kapta meg legidősebb korában a Mosoly rendjének kitüntetését.

2009. májusában Irena Sendlert az Audrey Hepburn Humanitárius Posztumusz Díjában részesítették.[10] A színésznőről illetve későbbi UNICEF nagykövetről elnevezett díjat gyermekeket segítő magánszemélyek és szervezetek kaphatják. Az alapítvány felidézi Irena Sendler hősies munkásságát, mellyel 2500 zsidó gyermeket mentett meg a németek által megszállt Lengyelországban, a második világháború idején.

Sendler volt a Żegota Zsidósegítő Tanács Gyermekekért Felelős Részlegéből az utolsó, aki távozott sorainkból.

Nobel-díj jelölése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben nagy sajtóvisszhangot kapott[11] Sendler jelölése a Nobel békedíjra.[12] 2007-ben újból előtérbe került Irena Sendler második világháború alatti tevékenysége. Sokan úgy vélték, hogy ő fogja a Nobel-békedíjat is kapni, azonban a bizottság végül Al Gorenak ítélte a díjat, s nem Irenának.[13][14]

Dokumentumfilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai filmrendező Mary Skinner történelmi dokumentum filmet kezdett forgatni Irena Sendler 2003-ban Anna Mieszkowskának elmesélt emlékeire alapozva. "Irena Sendler, In the Name of Their Mothers" Az "Irena Sendler, a mindannyiuk anyja nevében" c. film a halála előtt adott hosszú interjúkon alapszik. Szintén közreműködött Irena három segítőtársa és néhány zsidó gyerek, akiket megmentett. A filmet leginkább Lengyelországban helyi operatőrökkel, Andrzej Wolffal és Sławomir Grunberggel forgatták, bemutatva számos helyszínt: Irena Sendler háború alatti szállását, a Żegota székhelyeit, Varsó csatornáit, a Gestapo székhelyét, illetve a Pawiak börtönt. Ez az első nem lengyelek által készített történelmi dokumentumfilm, amely Irena Sendler igaz történetét és a nők merész "összeesküvését" mutatja be. Skinner több mint 70 órányi interjús anyagot vett fel, 4 évet töltött archívumok tanulmányozásával, történészekkel és szemtanúkkal értekezett, hogy minél hitelesebb munkát készíthessen. A filmet valószínűleg 2010-ben mutatják be.

Élet egy üvegben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban, Kansasban egyetemisták egy színdarabot adtak elő Irena életéről, mely az "Élet egy üvegben" címet kapta. Ebből később film készült Irena Sendler - Bátor szív címmel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irena Sendler témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Irena Sendler témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]