Václav Havel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Václav Havel
Vaclav Havel IMF.jpg
Született 1936. október 5.
Prága
Elhunyt 2011. december 18. (75 évesen)
Vlčice
Nemzetisége cseh
Foglalkozása író, politikus
Vaclav Havel Signature.svg
Václav Havel aláírása

Václav Havel az IMDb-n
Václav Havel (2008)

Václav Havel (Prága, 1936. október 5.Vlčice, 2011. december 18.[1]) cseh író, politikus, előbb csehszlovák (19891992), majd cseh köztársasági elnök (19932003). A "Visegrádi Négyek" egyik alapítója és a világpolitikát is befolyásoló európai gondolkodó volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Václav Havel egy jómódú polgárcsaládban született Prágában. Az egyetemre nem nyert felvételt „burzsoá” származása miatt. Ezért egy laboratóriumban dolgozott segédként, valamint taxisofőr is volt, közben a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta. 1960-tól egy színházban dolgozott, 1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette azt a véleményét, hogy vissza kellene térni a két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után eltiltották a színháztól, ezután fizikai munkás lett. Mivel részt vett a Charta ’77 mozgalomban (mint szóvivő), öt és fél évre bebörtönözték. 1989-re ő lett az emberi jogok és a politikai liberalizáció fő szószólója. A csehszlovákiai „bársonyos forradalomban” vezető szerepet töltött be, 1989. december 29-én a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnökévé választotta meg a parlament Husák lemondása után.

Ő lett az 1990-es első szabad választások után Csehszlovákia első köztársasági elnöke is. Kiállt a csehek és szlovákok egy államban való maradása mellett. Kormányzása alatt saját minisztereivel került ellentétbe, mert a társadalmi igazságosság nevében nem értett egyet a gazdasági váltás ütemével, a kapitalizmus bevezetésének módjával. Amikor a szlovákok deklarálták függetlenségüket, lemondott. 1993-ban, az első csehországi elnökválasztáson ismét megválasztották, majd 1998-ban is. Továbbra is mint az ország erkölcsi és szociális lelkiismerete működött. Havel személyes presztízse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehország iránt a nemzetközi szimpátia megerősödött, sokan tisztelték igyekezetét, amellyel próbálta elősegíteni a megbékélés folyamatát Csehország és szomszédai között. Nagy szerepe volt annak az újfajta Európai Unió-képnek megformálásában is, mely a cseheket és más közép- és kelet-európai országokat az európai kultúra fővonalába helyezett. Az alkotmány megtiltotta Havelnek, hogy újra elnökké válasszák, tisztségében Klaus követte.

Drámái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Havel drámái a cseh neoavantgárd dráma abszurd irányzatába tartoznak.

  • Kerti ünnepély (1963, fordította: Abody Béla)
  • Leirat (1967, fordította Zádor András)
  • Koldusopera [2] (1972)
  • Audiencia (1975, fordította: Bojtár Endre)
  • Verniszázs (1975, fordította: Bojtár Endre)
  • Tiltakozás (1978, fordította: Varga György)
  • Largo desolato (1984, fordította: Bojtár Endre)
  • Kísértés (1985, fordította: Bojtár Endre)
  • Területrendezés (1987, fordította: Varga György)

Egyéb írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-es falfirka Bősön
  • Jegyzőkönyvek (1966, kísérleti versek és tanulmányok, nincs magyar fordítása)
  • A figyelem-összpontosítás csökkent lehetősége (1968, fordította: Zádor András)
  • A kiszolgáltatottak hatalma (1990, Publicisztikai írások, esszék, fordította: Balla Kálmán)
  • Levelek Olgának (1988)
  • Távkihallgatás: Karel Hvízhd'ala beszélgetései Václav Havellel (1986, fordította: Varga György)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elhunyt Václav Havel InfoRádió, 2011. december 18.
  2. A művet az 1968-as cseh események, valamint a korábban már ezen a címen született művek ihlették.[forrás?]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Václav Havel témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]