Alexander Dubček

Alexander Dubček
Csehszlovák Kommunista Párt 4. első titkára
Hivatali idő 1968. január 5. – 1969. április 17.
Előd	Antonín Novotný
Utód	Gustáv Husák
Született	Zayugróc 1921. november 27.
Elhunyt	Prága 1992. november 7. (70 évesen)
Párt	Csehszlovák Kommunista Párt (1948-1970), majd Szlovák Szociáldemokrata Párt (1992)

Alexander Dubček (Zayugróc, 1921. november 27. – Prága, 1992. november 7.) szlovák kommunista politikus, rövid ideig Csehszlovákia vezetője (1968–1969), a prágai tavasz kulcsfigurája.

Pályafutása

1951–1955 és 1960–1968 és 1969–1970 a szövetségi parlament tagja, illetve szóvivője, és 1964–1970 a szlovák parlament tagja.

1955 és 1969 között a Szlovák Kommunista Párt tagja; 1962-től az elnökség tagja, 1963-tól a Központi Bizottság első titkára. 1968-ban a prágai tavasz alatt leváltják posztjából, és 1970-ben kizárják a pártból. 1958–1969 a Csehszlovák Kommunista Párt tagja; 1960–1962 között titkára, 1962-től az elnökség tagja; 1968-tól első titkára. 1969–1970 nagyköveti állást kap Törökországban.

1989–1992 között a VPN párt tagja és ugyanekkor a szövetségi parlament tagja. 1992-ben rövid ideig az SSDS párt vezetője, (Szlovákia).

Élete

Zayugrócon született, és Kirgizisztánban nőtt fel. Az apja az első világháború alatt Clevelandből költözött Európába, mert pacifista okokból nem akart az amerikai hadseregben szolgálni. A nagy válság idején a család a Szovjetunióba költözött. 1938-ban visszaköltöztek Csehszlovákiába és Dubček belépett a Szlovák Kommunista Pártba. A náci korszakban Dubček az ellenállásban harcolt.

1955-ben tagja lett a párt központi bizottságának és Moszkvába küldték tanulni, ahonnan 1958-ban tért vissza. 1962-re már a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes jogú tagjává vált.

Alexander Dubček síremléke Pozsonyban

Az 1960-as évek kommunizmusában a csehszlovák gazdaság súlyos válságban volt. A prágai központi irányítás csalódást okozott a helyi kommunistáknak, miközben a desztálinizációs program további nyugtalanságot okozott. 1967 októberében néhány reformer, köztük a legjelentősebb Ota Šik, akcióba lépett, és a Központi Bizottság ülésén megtámadták Antonín Novotný első titkárt. Novotnýnak nem sikerült támogatást szereznie sem kommunista társaitól, sem Moszkvától, így lemondásra kényszerült. Így lett Dubček az új első titkár 1968. január 5-én. Az 1968 márciusától augusztusig tartó időszakot prágai tavasznak nevezik; ebben az időszakban Dubček megpróbálta a kormányzás liberalizálását és az "emberarcú szocializmus" megteremtését.

Dubček megpróbálta biztosítani a szovjeteket, hogy ő továbbra is baráti viszonyban van Moszkvával, azzal érvelve, hogy a reformokat belügynek kell tekinteni. A prágai tavasznak 1968. augusztus 21-én lett vége, amikor a szovjet erők bevonultak Prágába. Mielőtt egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva Moszkvába szállították volna, Dubček arra szólította fel a népet, hogy ne álljanak ellen. Miután kényszerűen engedtek a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubčeket és néhány más reformert visszaszállították Prágába. Rövid ideig Dubček megtarthatta első titkári pozícióját, de az 1969-es "jégkorong-zavargások" és az azt követő krízis nyomán lemondott. 1969–1970-ben törökországi nagykövetté nevezték ki, abban a reményben, hogy Nyugatra szökik (de ezt nem tette meg), majd 1970-ben kizárták a pártból.

1989-ben a bársonyos forradalom alatt a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta. 1989. december 28-án megválasztották a szövetségi nemzetgyűlés szószólójának, majd 1990-ben újraválasztották.

1992. november 7-én halt meg, egy néhány héttel korábban autóbalesetben elszenvedett sérülései következtében. A pozsonyi Csalogányvölgyben (Slávičie Údolie) temették el.

Dubček élete legnagyobb részében Csehország és Szlovákia uniója mellett volt.