Walter Ulbricht

Walter Ernst Paul Ulbricht
Ulbricht egy újévi beszéd közben 1962-ben
Németország Szocialista Egységpártjának 1. főtitkára
Hivatali idő 1950. július 24. – 1971. május 3.
Előd	Otto Grotewohl (mint az NSZEP elnöke)
Utód	Erich Honecker
A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának 1. elnöke
Hivatali idő 1960. szeptember 12. – 1973. augusztus 1.
Előd	Wilhelm Pieck (mint államelnök)
Utód	Willi Stoph
Született	Lipcse 1893. június 30.
Elhunyt	Döllnsee 1973. augusztus 1. (80 évesen)
Párt	Németország Szocialista Egységpártja

Walter Ernst Paul Ulbricht (Lipcse, 1893. június 30. – Döllensee, Berlintől északra, 1973. augusztus 1.) kommunista német politikus, az NDK államtanácsának elnöke.

Élete

Korai tevékenysége

Eredeti szakmája asztalos volt. 1908-ban lépett be a lipcsei Ifjú Munkások Egyesületébe, 1912-ben a szociáldemokrata párt tagja lett. Az első világháború alatt Európa több hadszínterén megfordult. 1917-ben belépett a Független Német Szociáldemokrata Pártba. A német hadsereg 1918. novemberi összeomlásakor tagja lett alakulata katonatanácsának. 1920-ban feleségül vette Martha Schmellinskyt. Lipcsébe való visszatérése után részt vett a Németország Kommunista Pártjának megalapításában és e párt színeiben Szászország tartományi parlamentjének képviselője is lett. 1928-tól kezdve képviselő a Reichstagban és tagja az NKP központi bizottságának.

1933 és 1945 között

1933-ban, a kommunista párt feloszlatásakor illegalitásból vezette tovább pártját. A nemzetiszocialista hatalom elől Párizsba majd Prágába menekült. A második világháború kezdete előtt Moszkvába emigrált és a moszkvai rádió német nyelvű adásának munkatársa lett. Felkereste a szovjet hadifogságba esett német katonákat és megpróbálta őket megnyerni egy háború után megalapítandó kommunista német állam ügyének. A sztálingrádi csatában hangszórókon keresztül ő szólította fel megadásra a bekerített német katonákat. 1943-tól a Szabad Németország Nemzeti Bizottságának tagja. Propagandisztikus okokból támogatta az emigráns német kommunisták és a hadifoglyok együttműködését.

Az NDK élén

Walter Ulbricht 1946-ban

A köré szerveződő csoport élén 1945. április 30-án érkezett meg a megsemmisült Németországba. Újjászervezte a Német Kommunista Pártot, majd 1946-ban kikényszerítette a szovjet megszállási övezetben működő SPD és a kommunista párt egyesítését (NSZEP). 1949-ben az NDK megalapítása után a Minisztertanács főtitkára lett. 1950-ben kinevezték a NSZEP központi bizottságának főtitkárává, majd 1953-ban a NSZEP főtitkárává. Ezután újból megnősült, második felesége a kommunista mozgalomból ismert Lotte Kühn lett. Sztálin halála után ideiglenesen megingott vezető pozíciója. Furcsa módon éppen a Sztálin halála után kitört zavargások erősítették meg posztján, mivel a szovjetek nem kívánták Ulbricht leváltásával gyengeségük jelét adni. Ulbrichtot a sztálinizmus és a személyi kultusz iránti mély elkötelezettsége arra sarkallta, hogy fellépjen a párton belüli kritikusaival szemben, akiket 1958 folyamán „frakcióskodóknak” bélyegzett és kizáratott a pártból.

1960-ban az újonnan megalapított államtanács elnöke, ezáltal a szocialista NDK államfője lett. Tevékenysége során a kemény kéz politikáját követte. 1961. augusztus 13-án az ő utasítására kezdődött meg a berlini fal építése és 1968-ban támogatta a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai és a prágai tavasz leverését.

Az NDK államtanács-elnökének hivatali zászlaja

Elnöki tevékenysége során szembesült országa NSZK-val szembeni fokozódó lemaradásának problémájával. 1963-ban a Tervezés és Vezetés Új Gazdasági Rendszere (Neues Ökonomisches System der Planung und Leitung, NÖS) címmel próbálta meg a szocialista tervgazdálkodást nagyobb teljesítményre fogni. Felfogása szerint az egyes üzemeknek nagyobb szabadságot kell kapniuk a működésüket illető kérdésekben, mivel helyben jobb döntések születnek. Ulbricht vesszőparipája volt a gazdaság és a politika természettudományos és szociológiai ismereteken alapuló eszközökkel való vezetése. Ulbricht a szocializmust nem a kommunizmusba való átmenet egy rövidke fázisaként kezelte, hanem a „kapitalizmusból a kommunizmusba való világméretű átmenet viszonylagosan önálló szociálökonómiai formációjaként” tekintett rá.

Az új rendszer sikerrel korrigálta a sztálinista gazdaságpolitika hibáit és növekvő gazdasági teljesítményhez vezetett. 1965-től kezdve azonban a párton belül a reformot ellenzők köreinek egyre növekvő ellenállást kellett leküzdenie. A NÖS következményeként egyre több szakember és értelmiségi jutott döntési helyzetbe a társadalmat vagy a gazdaságot érintő kérdésekben, amely kiváltotta a NSZEP egyes tagjainak elégedetlenségét. Ezt a belső ellenzéket a párttagság jelentős része mellett a Brezsnyev bizalmát is élvező Erich Honecker vezette. A pártvezetés ellenállása miatt 1970-re igencsak meggyengült Ulbricht helyzete a párton belül.

Külpolitikájában Ulbricht azt az álláspontot képviselte, hogy a két német állam között csak akkor normalizálódhatnak a viszonyok, ha egymás függetlenségét kölcsönösen elismerik. Emiatt az NDK létét el nem ismerő nyugatnémet politikával szemben is az el nem ismerés politikáját alkalmazta.

1971-ben Ulbrichtot „egészségügyi okokból” szinte valamennyi pozíciójából leváltották és helyére a Brezsnyev által támogatott Erich Honeckert állították.

Életének alkonyán

Jelentéktelen tisztségeit haláláig megtarthatta és fenntartották számára az akkor semmiféle hatalmat nem jelentő NSZEP főtitkári tisztséget is. 1973-ban a keletnémet állam döllenseei vendégházában halt meg a X. Világifjúsági játékok idején. Ulbricht díszsírhelyet és hivatalos állami temetést kapott a friedrichsfelde temetőjében lévő Szocialisták Mauzóleumában. Nem sokkal halála után nevét törölték az NDK valamennyi tankönyvéből.

Egy fogadott leánygyermeke volt.