Jurij Vlagyimirovics Andropov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurij Vlagyimirovics Andropov
Jurij Andropov (Bundesarchiv).JPG
Hivatali idő
1982. november 10.1984. február 9.
Az SZKP első titkára
Előd Leonyid Brezsnyev
Utód Konsztantyin Csernyenko

Született 1914. június 15.
Naguckoje, Oroszország
Elhunyt 1984. február 9. (69 évesen)
Moszkva Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Foglalkozás mérnök

Yuri Andropov Signature.svg
Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Andropov témájú médiaállományokat.
Andropov és Wojciech Jaruzelski

Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Владимирович Андропов; 1914. június 15. - az akkor hivatalos Julián-naptár szerint június 2.1984. február 9.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-étől 16 hónappal később bekövetkező haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andropov a cári Oroszország Sztavropol Kormányzóságában, Naguckoje sztanyicán (kozák falu) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Fleckenstein volt. Rövid ideig a ribinszki Víziszállítási Műszaki egyetem hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 19401944 között a Szovjet Karéliai-Finn Köztársaság Komszomol szervezetének első titkára volt. A második világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.

Hatalomra jutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (19571967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.

Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére valamint magyarországi szerepére.

Andropov tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya, valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.

A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több, nagy horderejű ajánlást is tett, köztük a középhatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Korean Air Lines (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing II rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európába telepített közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.

Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert béke-aktivista lett.

Andropov hagyatéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andropov, több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml Fala melletti temetőben temették el.

Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is. Különösen fontosabb évfordulók környékén kerül a televíziós dokumentumfilmek és a népszerű ismeretterjesztés figyelmének középpontjába.[forrás?]

Andropovot magyarországi keménysége, valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.

Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tartott volna.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A békéért, a szocializmusért (Budapest, 1983)

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Yuri Andropov: A Secret Passage into the Kremlin, Vladimir & Klepikova, Jelena Szolovjov, MacMillan Kiadóvállalat, 1983, 302 oldal, ISBN 0-02-612290-1
  • The Andropov File: The Life and Ideas of Yuri V. Andropov, General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Martin Ebon, McGraw-Hill Companies, 1983, 284 oldal, ISBN 0-07-018861-0
  • Andropov May Have Had Jewish Roots írta Lev Kricsevszkij, [1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]