Losonczy Géza

Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5. – Budapest, 1957. december 21.) újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.

Élete

Emléktáblája a Corvin közben

Emléktáblája
Kossuth Lajos tér 11.

Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett a munkásmozgalomban. 1935-től egy évig a „Tovább” című lapot szerkesztette, 1940-ben pedig a Népszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1941-ben egy időre letartóztatták.

1945-ben előbb a Szabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majd Révai József népművelési miniszter államtitkára lett 1949-51 között. 1951-ben koncepciós perben őt is elítélték, ismét börtönbe került. 1954-ben szabadult (ekkor Nagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok kezelésre szoruló pszichés zavarokat okoztak neki.

Később a Magyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. A Petőfi Kör szervezője volt. 1956. október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.

Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ugyanezen a napon Maléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött a Corvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetett, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás, mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni.

Október 30-án Nagy Imre ugyanabban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az eseményeket ekkor már forradalomnak értékelte.

Losonczy Géza sírja Budapesten. Új köztemető: 300.

November 4-én, amikor elindult a szovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket: Romániába vitték őket. 1957 áprilisában visszaszállították őket Budapestre, ahol Losonczy Géza a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.

Emlékezete

• Emlékére emléktáblát helyeztek el a Corvin közben.

Forrás

• Losonczy a Magyar életrajzi lexikonban

Irodalom

• A Wikimédia Commons tartalmaz Losonczy Géza témájú médiaállományokat.
• Kövér György: Losonczy Géza, 1917-1957, Budapest, 1998.