Ballisztikus rakéta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LGM–25C Titan II interkontinentális ballisztikus rakéta indítása rakétasilóból. A típust később űrhajózási hordozórakétaként is alkalmazták.
LGM–118A Peacekeeper interkontinentális ballisztikus rakéta MIRV robbanótölteteinek célba érése a Kwajalein-atollon lévő rakétakísérleti telep közelében. A hosszú expozíciós idejű felvételen a töltetek nyoma látszik.
R–11 (SS–1 Scud) kis hatótávolságú ballisztikus rakéta előkészítése indításra

A ballisztikus rakéta olyan rakétafegyver, amelynek hasznos terhe röppályájának nagy részén ballisztikus pályán repül, majd visszatér a Földre (célpontjába).

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy sebesség (7,5 kilométer/másodperc), a nagy hatótávolságok (10 000 kilométer felett) és a nagy repülési magasságok (1000 kilométer fölött), a nagy hatóerejű (1 Megatonna és nagyobb) atomtöltetek alkalmazása, a viszonylag kis sebezhetőség, a célmegsemmisítés nagy pontossága a ballisztikus rakéták legfőbb jellemzői.

Indítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mozgó indítóállványról (szárazföldről, hajóról). Kiváló manőverezés, tűzösszpontosítás a szükséges irányokba, az ellenség csapásai alól gyors kivonás.
  • Föld alatti indítóállásokból (silókból). Megbízható védelem ellencsapás esetén, válaszcsapás lehetősége
  • Tengeralattjáró deélzetéről
  • Légi indítású

Manőverezőképesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nem irányíthatók. A röppálya elemeinek beállítása, a hajtóanyag kiégése után nincs mód az irány módosítására.
  • Irányíthatók. A rakéták csak a hajtóművek aktív szakaszában manőverképesek, a modernebb hordozóeszközök pályájuk szakaszaiban is manőverezhetnek. Meghajtás és irányítás nélküli emelkedést követően a rakétafej (támadó eszköz) parabolapályán zuhan vissza.

Egyéb jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerkezeti felépítésük szerint: egyfokozatú és többfokozatú.
  • Hajtóanyagfajták szerint: folyékony illetve szilárd hajtóanyagú.

Hatótávolság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harcászati ballisztikus rakéta:
50–110 km hatótávolságú, egyes esetekben nem irányított rakéta, jellemzően szilárd hajtóanyagú. Hagyományos és atomtöltetet is hordozhat.
  • hadműveleti-harcászati ballisztikus rakéta (RBM – Short Range Ballistic Missile) vagy hadműveleti–harcászati ballisztikus rakéta:
1000 kilométer alatti hatótávolságú rakétafegyver.
  • közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta (MRBM – Medium Range Ballistic Missile)
1000–3500 km hatótávolságú rakétafegyver.
  • nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta (LRBM – Long-Range Ballistic Missile, vagy IRBM – Intermediate-Range Ballistic Missile):
3500–5500 km hatótávolságú rakétafegyver
  • interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM – Intercontinental Ballistic Missile)
5500–12 000 km hatótávolságú rakétafegyver.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. I. Anurejev: A rakéta – kozmikus védelem eszközei; 1975. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ballisztikus rakéta témájú médiaállományokat.