Ballisztikus rakéta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

LGM–25C Titan II interkontinentális ballisztikus rakéta indítása rakétasilóból. A típust később űrhajózási hordozórakétaként is alkalmazták.
LGM–118A Peacekeeper interkontinentális ballisztikus rakéta MIRV-esített robbanótölteteinek visszatérése a Kwajalein-atollon lévő rakétakísérleti telep közelében
R–11 (SS–1 Scud) kis hatótávolságú ballisztikus rakéta előkészítése indításra

A ballisztikus rakéta olyan rakétafegyver, mely röppályájának nagy részén ballisztikus pályán halad. Hajtóműve jellemzően csak a röppálya első, rövid szakaszán működik, és csak ekkor végezhet manővereket, a későbbi szakaszon (a sűrű légkörön kívül) meghajtás és irányítás nélkül emelkedik, majd parabolapályán zuhan vissza. Egyes korszerű rakéták a visszatérés során is végezhetnek manővereket: egyes változatok több robbanófejükkel több célpontot képesek megsemmisíteni (MIRV), mások a visszatérés során pontosítanak röppályájukon, egyes rakéták pedig képesek kitérő manővereket tenni az ellenük indított rakéták megtévesztésére.

[szerkesztés] A ballisztikus rakéták kategóriái

50–110 km hatótávolságú, egyes esetekben nem irányított rakéta, jellemzően szilárd hajtóanyagú. Hagyományos és atomtöltetet is hordozhat.
1000 kilométer alatti hatótávolságú rakétafegyver.
1000–5500 km hatótávolságú rakétafegyver.
5500–12 000 km hatótávolságú rakétafegyver.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ballisztikus rakéta témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Lábjegyzetek