Harmadik Nagy Imre-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult meg[1][2][3], amely már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. A kormányban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) négy, a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) három-három, valamint a Petőfi Párt (néven újraalapított Nemzeti Parasztpárt) két tagja foglalt helyet.

A kormányfő és a kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ellentmondások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben.) Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.

A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.

Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a Jugoszlávia budapesti nagykövetségére november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadja, mert november 11-én az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.[4]

Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg, és állította helyébe saját bábkormányát.[5]

A november 23-án a romániai Snagovba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: "Ezek az összeütközések nem az "ellenforradalom", hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon." Kádár "kormányát" Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.

Ugyancsak a Snagovi feljegyzésekben Nagy Imre azt is elmeséli, hogy szándékában állt Kádárt is bevenni harmadik kormányába. A magyar pártvezetés azonban úgy tudta, november 1-jén-én Kádárt (aki aznap rádióbeszédben állt ki a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés felmondása és a koalíciós kormányzás mellett) akarata ellenére hurcolták el a szovjetek. "Mivel ebben biztosak mégsem voltunk, Kádárt a kabinetből november 3-án kihagytuk, és helyébe az MSZMP részéről Szántó Zoltán elvtársat vontuk be. Ez a kiadott közleményből csupán technikai hiba folytán maradt ki." (Sok forrás tévesen úgy tudja, Kádár is tagja volt ennek a kormánynak.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Naplók, interjúk '56-ról. Összeállította és szerkesztette: Sümegi György. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2006. 61-62. o.
  2. Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 159. o.
  3. Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 445. o.
  4. Krónika 1956. Idézett mű 174. o.
  5. Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Idézett mű 450. o.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három Nagy Imre-kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első Nagy Imre-kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953. július 4-től 1955. április 18-ig

Második Nagy Imre-kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. október 24-től 1956. november 3-ig

Harmadik Nagy Imre-kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. november 3-tól 1956. november 11-ig

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]