Ungvár

Ungvár (Ужгород)

Ungvár központjának látképe az Ung felől

Ungvár címere

Közigazgatás

Ország

Ukrajna

Terület

Kárpátalja

Rang

területi jelentőségű város

Alapítás éve

9. század

Polgármester

Viktor Pohorjelov

Irányítószám

88000

Körzethívószám

+380 312

Népesség

Teljes népesség

116 423 fő (2011)^[1] +/-

Magyar lakosság

8 000

Népsűrűség

3726 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

169 m

Terület

31,56 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Ungvár

Pozíció Ukrajna térképén

Koordináták: é. sz. 48° 37′, k. h. 22° 18′

é. sz. 48° 37′, k. h. 22° 18′

Ungvár (ukránul Ужгород [Uzshorod], ruszinul Ужгородъ [Uzshorod], oroszul Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és csehül Užhorod, németül Ungwar, jiddisül אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése.

Fekvése [szerkesztés]

Az Alföld északi peremén, az Előkárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el, a jelenlegi ukrán-szlovák határ mellett.

Története [szerkesztés]

A népvándorlás időszakában a város területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg.

Források szerint a Vereckei hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése.

Az ungvári vár

Ungvár a 9–10. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Fontos továbbá szólni arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak. Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű.

Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően alakult ki a vármegyerendszer. Nagykapos központtal jött létre Ung vármegye, amelyben Ungvár csak járásközponti szerepet tölt be.

A városháza

1320 körül került Ungvár vára a Drugeth olasz származású család kezére, akik hozzáláttak a vár újjáépítéséhez. Ekkor költöztek a városba leginkább német, flamand és olasz telepesek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung folyón. 1384-ben Drugeth László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat. 1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette. A 16–17. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban.

A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult. 1598-ban megalakult a református iskola is. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek, illetve a jezsuiták között.

1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus felekezet.

A Rákóczi-szabadságharc leverésével a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás város lett.

1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül került át Munkácsról a görög katolikus püspökség központja. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása elsősorban Galíciából, akik hamar a korábban leginkább görög kézen lévő kereskedelem nagy részét magukénak tudhatták.

Ungvár 1933-as, csehszlovák időkből származó térképe

A régi ungi vármegyeháza

1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850), a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap – Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek.

1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatja, hogy az 1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta. Az 1938-as bécsi döntést követően ismét Magyarországhoz tartozott a Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult.

A Vörös Hadsereg 1944. december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SzSzK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került.

Ukrajna 1991-es függetlenedésével Ungvárnak fokozatos leépítésekkel kellett szembenéznie, megszűntek a nehézipari üzemek, a szolgáltatás nagy mértékben romlott, ám a rendeződő magyar–ukrán, illetve szlovák–ukrán kapcsolatokkal Ungvár új fejlődési időszakba lépett.

Népesség [szerkesztés]

Vasútállomás

A város lakossága 115 600 fő, ebből 8000 magyar, 89 900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 2 500 szlovák, 1 700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján).^[2] A város lakossága 2011. január 1-jén 116 423 fő volt.

Gazdaság [szerkesztés]

Élelmiszeripar, bútoripar.

Közlekedés [szerkesztés]

Fontos közúti közlekedési csomópont. Vasútállomás és nemzetközi repülőtere van. A város határában található az Ungvár-Felsőnémeti közúti határátkelő.

Éghajlat [szerkesztés]

Ungvár éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.
Átlaghőmérséklet (°C)	−2,8	−1,4	4,0	10,1	15,2	17,9	20,0	19,2	15,1	9,6	3,7	−1,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)	54	49	45	50	62	91	78	79	60	62	60	62
Forrás: Boros László:Táj és ember - A Bodrogköz geológiai fejlődéstörténete, természetföldrajzi jellemzői

Kultúra [szerkesztés]

Ungvár Kárpátalja kulturális központja. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem tíznél több karral, innen sugározza műsorát számos televízió és rádió. Könyv- és lapkiadók tucatjai jelentetik meg kiadványaikat, a városban több színház is működik. Minden évben megrendezik a nemzetközi színházi fesztivált, melyen magyarországi színházak is részt vesznek.

Ungvár az első világháborúig a történelmi Magyarország egyik keleti kulturális centruma volt, Trianon után magyar jellegét részben, majd a második világháború után szinte teljesen elvesztette. Építészeti szempontból a csehszlovák érában (1920-1938) fejlődött a legtöbbet, ekkor alakult ki a nagyrészt máig sértetlen városkép (míg a belváros belső utcái még az Osztrák–Magyar Monarchia stílusát őrzik). 1945 után a város mind építészeti, mind egyéb kulturális tekintetben a szovjet szocreál és proletkult hatása alá került, régi jellegét fokozatosan elvesztette.

Római katolikus temploma
A római katolikus templom tornya a sétálóutcában
A görög katolikus székesegyház
Ortodox templom
Egykori zsinagóga

A Szovjetunió széthullása és a független Ukrajna megalakulása után néhány krízises esztendő elteltével Ungvár kultúrája újra fejlődésnek indult, ám tekintettel arra, hogy a lakosságnak mára kevesebb mint 10%-a magyar, ebben leginkább keleti, így főleg ukrán hatások érvényesülnek.

Megemlítendő az is, hogy a város kulturális életében a második világháborúig jelentős szerepet játszott a (főleg magyar ajkú) zsidó értelmiség, míg az utóbbi esztendőkben Ungvár a magát kárpátaljai őslakosnak tekintő, eredetileg főként a hegyvidék falvakban élő ruszinságnak is a kulturális központja lett.

Látnivalók [szerkesztés]

Skanzen

A görög katolikus székesegyház ikonosztáza

Ungvári vár
A vártemplom romjai
Skanzen
Egykori vármegyeháza, ma többek között a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum foglal benne helyet
Görög katolikus székesegyház és püspöki palota
Római katolikus templom
Református templom
A filharmónia épülete (egykori zsinagóga)
A bazilita szerzetesrend kolostora
Ceholnyai volt görög katolikus templom
12. századi gerényi rotunda
Orosz templom
Botanikus kert
Nevickei vár

Híres emberek [szerkesztés]

Az Ung télen

Az Avangard stadion

Ungváron született:

1855. december 7-én Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, az MTA tagja;
1863. július 4-én Lipschutz Salomon sakkozó, az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka;
1870. szeptember 13-án Vedres Márk szobrászművész;
1872. december 8-án Janovics Jenő színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus;
1891. október 2-án Boksay József festő, grafikus, Erdélyi Bélával együtt az ungvári művészeti iskola megalapítója;
1909. december 16-án Jan Pastor szlovák régész, a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik alapítója;
1919. szeptember 23-án Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, egyetemi magántanár, az MTA tagja;
1923. július 28-án Örvös Lajos író, műfordító, a francia Nemzeti Érdemrend és a francia Akadémiai Pálmák Tiszti fokozatának kitüntetettje;
1926. augusztus 8-án Ország Lili festőművésznő;
1933. május 27-én Ilku Marion József festőművész;
1934. augusztus 9-én Krocskó Gyula biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja;
1937. március 27-én Szemán Ferenc festőművész;
1940. február 29-én Szabó József labdarúgó, edző, minden idők legjobb "szovjet" középpályása;
1942. április 9-én Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, orvos;
1957. január 17-én Balla D. Károly József Attila-díjas író, szerkesztő, blogger;
1959. január 28-án Erfán Ferenc festő, iparművész;
1962. május 24-én Jankovics Mária textilművész, grafikus;
1965. május 3-án Bódi László (becenevén Cipő), a Republic énekese;
1967. december 8-án Massányi Viktor operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze.