Ungvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ungvár (Ужгород)
Uzhhorod-city.jpg
Ungvár központjának látképe az Ung felől
Ungvár címere
Ungvár címere
Ungvár zászlaja
Ungvár zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang területi jelentőségű város
Alapítás éve 9. század
Polgármester Viktor Sadej (ügyvivő)
Irányítószám 88000
Körzethívószám +380 312
Népesség
Teljes népesség 116 423 fő (2011)[1] +/-
Magyar lakosság 8 000
Népsűrűség 3726 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 169 m
Terület 31,56 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ungvár (Ukrajna)
Ungvár
Ungvár
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 37′, k. h. 22° 18′Koordináták: é. sz. 48° 37′, k. h. 22° 18′

Ungvár (ukránul Ужгород [Uzshorod], ruszinul Ужгородъ [Uzshorod], oroszul Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és csehül Užhorod, németül Ungwar, jiddisül אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alföld északi peremén, az Előkárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el, a jelenlegi ukrán-szlovák határ mellett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népvándorlás időszakában a területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg.

Források szerint a Vereckei hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése.

Ungvár a 910. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Fontos továbbá szólni arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak. Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű.

Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően alakult ki a vármegyerendszer. Nagykapos központtal jött létre Ung vármegye, amelyben Ungvár csak járásközponti szerepet tölt be.

A városháza

1320 körül került Ungvár vára a Drugeth olasz származású család kezére, akik hozzáláttak a vár újjáépítéséhez. Ekkor költöztek a városba leginkább német, flamand és olasz telepesek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung-folyón. 1384-ben Drugeth László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat. 1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette. A 1617. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban.

A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult. 1598-ban megalakult a református iskola is. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek és a jezsuiták között.

1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus felekezet.

A Rákóczi-szabadságharc leverésével a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás város lett.

1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül került át Munkácsról a görög katolikus püspökség központja. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása elsősorban Galíciából, akik hamar a korábban leginkább görög kézen lévő kereskedelem nagy részét magukénak tudhatták.

Ungvár 1933-as, csehszlovák időkből származó térképe
A régi ungi vármegyeháza

1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850), a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap – Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek.

1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatja, hogy az 1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta. Az 1938-as bécsi döntést követően ismét Magyarországhoz tartozott a Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult.

A Vörös Hadsereg 1944. december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SZSZK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került.

Ukrajna 1991-es függetlenedésével Ungvárnak fokozatos leépítésekkel kellett szembenéznie, megszűntek a nehézipari üzemek, a szolgáltatás nagy mértékben romlott, ám a rendeződő magyar–ukrán, illetve szlovák–ukrán kapcsolatokkal Ungvár új fejlődési időszakba lépett.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasútállomás

A város lakossága 115 600 fő, ebből 8000 magyar, 89 900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 2 500 szlovák, 1 700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján).[2] A város lakossága 2011. január 1-jén 116 423 fő volt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élelmiszeripar, bútoripar.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos közúti közlekedési csomópont. A Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonalon vasútállomása és nemzetközi repülőtere van. A város határában található az Ungvár-Felsőnémeti közúti határátkelő.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ungvár éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlaghőmérséklet (°C) −2,8 −1,4 4,0 10,1 15,2 17,9 20,0 19,2 15,1 9,6 3,7 −1,5
Átl. csapadékmennyiség (mm) 54 49 45 50 62 91 78 79 60 62 60 62
Forrás: Boros László:Táj és ember - A Bodrogköz geológiai fejlődéstörténete, természetföldrajzi jellemzői


Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ungvár Kárpátalja kulturális központja. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem tíznél több karral, innen sugározza műsorát számos televízió és rádió. Könyv- és lapkiadók tucatjai jelentetik meg kiadványaikat, a városban több színház is működik. Minden évben megrendezik a nemzetközi színházi fesztivált, melyen magyarországi színházak is részt vesznek.

Ungvár az első világháborúig a történelmi Magyarország egyik keleti kulturális centruma volt, Trianon után magyar jellegét részben, majd a második világháború után szinte teljesen elvesztette. Építészeti szempontból a csehszlovák érában (1920-1938) fejlődött a legtöbbet, ekkor alakult ki a nagyrészt máig sértetlen városkép (míg a belváros belső utcái még az Osztrák–Magyar Monarchia stílusát őrzik). 1945 után a város mind építészeti, mind egyéb kulturális tekintetben a szovjet szocreál és proletkult hatása alá került, régi jellegét fokozatosan elvesztette.

A Szovjetunió széthullása és a független Ukrajna megalakulása után néhány krízises esztendő elteltével Ungvár kultúrája újra fejlődésnek indult, ám tekintettel arra, hogy a lakosságnak mára kevesebb mint 10%-a magyar, ebben leginkább keleti, így főleg ukrán hatások érvényesülnek.

Megemlítendő az is, hogy a város kulturális életében a második világháborúig jelentős szerepet játszott a (főleg magyar ajkú) zsidó értelmiség, míg az utóbbi esztendőkben Ungvár a magát kárpátaljai őslakosnak tekintő, eredetileg főként a hegyvidék falvakban élő ruszinságnak is a kulturális központja lett.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Skanzen
A görög katolikus székesegyház ikonosztáza
  • Ungvári vár
  • A vártemplom romjai
  • Skanzen
  • Egykori vármegyeháza, ma többek között a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum foglal benne helyet
  • Görög katolikus székesegyház és püspöki palota
  • Római katolikus templom
  • Református templom
  • A filharmónia épülete (egykori zsinagóga)
  • A bazilita szerzetesrend kolostora
  • Ceholnyai volt görög katolikus templom
  • 12. századi gerényi rotunda
  • Orosz templom
  • Botanikus kert
  • Nevickei vár

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ung télen
Az Avangard stadion

Ungváron született:

  • 1855. december 7-én Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, az MTA tagja;
  • 1863. július 4-én Lipschutz Salomon sakkozó, az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka;
  • 1870. szeptember 13-án Vedres Márk szobrászművész;
  • 1872. december 8-án Janovics Jenő színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus;
  • 1891. október 2-án Boksay József festő, grafikus, Erdélyi Bélával együtt az ungvári művészeti iskola megalapítója;
  • 1909. december 16-án Jan Pastor szlovák régész, a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik alapítója;
  • 1919. szeptember 23-án Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, egyetemi magántanár, az MTA tagja;
  • 1923. július 28-án Örvös Lajos író, műfordító, a francia Nemzeti Érdemrend és a francia Akadémiai Pálmák Tiszti fokozatának kitüntetettje;
  • 1926. augusztus 8-án Ország Lili festőművésznő;
  • 1933. május 27-én Ilku Marion József festőművész;
  • 1934. augusztus 9-én Krocskó Gyula biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja;
  • 1937. március 27-én Szemán Ferenc festőművész;
  • 1940. február 29-én Szabó József labdarúgó, edző, minden idők legjobb „szovjet" középpályása;
  • 1942. április 9-én Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, orvos;
  • 1957. január 17-én Balla D. Károly József Attila-díjas író, szerkesztő, blogger;
  • 1959. január 28-án Erfán Ferenc festő, iparművész;
  • 1962. május 24-én Jankovics Mária textilművész, grafikus;
  • 1965. május 3-án Bódi László (becenevén Cipő), a Republic énekese;
  • 1967. december 8-án Massányi Viktor operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze.

Ungváron töltötte életénék utolsó évét és itt hunyt el 1796. október 20-án Dayka Gábor költő, pap, tanár.

Itt hunyt el 1941. december 8-án Kozma Miklós magyar belügyminiszter, Kárpátalja kormányzója.

Itt végezték ki 1946-ban Andrej Bródy ruszin miniszterelnököt, két miniszterével, Mihai Demkóval és Sztepan Fenczikkel együtt.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarasz Sevcsenko szobra a kárpátaljai területi adminisztráció székháza előtt

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sirokay Zoltán 1942: Ungvár multja és szellemisége. Uj Magyar Museum I/1, 61-68.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungvár témájú médiaállományokat.