Kéthly Anna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kéthly Anna
Kethlyanna.jpg
A Magyar Népköztársaság államminisztere
Hivatali idő
1956. november 3.1956. november 4. (de facto)/november 12. (de iure)
Szociáldemokrata Párt elnöke
Hivatali idő
1956. október 31.1956. november
Előd Szakasits Árpád (1948-ig)
Utód Petrasovits Anna (1989-től)
A Magyar Köztársaság Országgyűlésének (Nemzetgyűlés) alelnöke
Hivatali idő
1945. november1948. február

Született 1889. november 16.
Budapest, Magyarország
Elhunyt 1976. szeptember 7. (86 évesen)
Blankenberge, Belgium
Párt Szociáldemokrata Párt

Házastárs nem ment férjhez
Foglalkozás politikus, újságíró

Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16.Blankenberge, Belgium, 1976. szeptember 7.) magyar szociáldemokrata politikus, az Országgyűlés második női képviselője, 1922-től 1948-ig parlamenti képviselő. Az 1956-os forradalom idején újjáalakult Szociáldemokrata Párt elnöke és a Harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyerekeként született. Apja villanyszerelő szakmunkás volt. Már fiatalon dolgoznia kellett, munka mellett végezte el a négy polgári iskolát. Ezután gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. Közben egy konfekcióüzemben dolgozott, de gyenge fizikuma miatt nehezen bírta a megerőltető munkát. Először a Tolnai Világlapjánál kezdett dolgozni, majd 1907-től Kassán vállalt magántisztviselői állást különböző cégeknél. 1913-ban lép be a Tisztviselői Szakszervezetbe. A szakszervezeten keresztül került kapcsolatba az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP). A pártnak 1917-ben lett a tagja, csakúgy, mint a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségének. Az 1918. október 28-án lezajlott őszirózsás forradalmat üdvözölte, hiszen a forradalom lehetőséget jelentett a polgári demokratikus társadalom kialakulására. A Tanácsköztársaságot ugyanakkor elítélte, jórészt a Lenin-fiúk atrocitásai miatt.

A két világháború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalmak után, a Horthy-korszakban kezdődött politikai pályája. Az MSZDP legálisan működhetett, hiszen a párt vezetője, Peyer Károly megállapodást kötött Bethlen István miniszterelnökkel. Ez volt az úgynevezett Bethlen–Peyer-paktum, amit 1921. december 21-én kötöttek meg, így a párt indulhatott az 1922-es választásokon. A megállapodás értelmében a párt legálisan működhetett, a tagjait nem üldözték jobban, mint más ellenzéki pártokét, a sajtójuk szabadon írhatott. Cserébe az MSZDP nem fejt ki rendszerellenes propagandát külföldön, nem szervez sztrájkokat, illetve postás- és vasutas szakszervezeteket. Kéthly Anna 1922-es választásokon lett Magyarország második női országgyűlési képviselője. Azonban ő volt az első, aki mandátumát több választáson keresztül is megtartotta. Azért lehetett képviselő, mert a párt, amely szabadulni akart a Tanácsköztársaság idején „kompromittálódott” emberektől, új, korábban ismeretlen politikusokat akart előtérbe helyezni. 1922-től 1945-ig jórészt a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor enyhítése beszédeinek témája. Felszólalt az egészségügyi ellátás javítása és természetesen a nők védelmének érdekében. Gyakran az iskolázás kiterjesztése, a tankötelesség 14 éves korig történő emelése mellett érvelt. Ez tulajdonképpen a népiskola 8 osztályossá tételét jelentette, hiszen akkor 4 osztályt kellett kötelezően kijárni. Szintén gyakran foglalt állást az egészségügyi ellátás kiterjesztése mellett.

Érvelési módszere kiemelendő a kor ellenzékijei közül: nem csak azt hangsúlyozta, hogy a munkások mit nyerhetnek az adott javaslat elfogadásával, hanem azt is, hogy a munkaadók számára milyen előnyöket jelentenek az egészséges, képzett munkások.

A Nemzetgyűlés többször is napirendre tűzte a női választójog szűkítését. A cenzust 24-ről 30 évre emelő törvény ellen azzal érvelt, hogy a nők az orvostudomány állása szerint hamarabb érnek meg a férfiaknál, és hogy sok 24-30 év közötti nő van munkában a gazdaság különböző területén. A műveltségi cenzus ellen az volt a kifogása, hogy a vidéki gyerekek illetve a szegények gyermekei hamar, 8-9 éves korukban dolgozni kényszerülnek.

Parlamenti tevékenysége közben különböző újságokban is publikált, valamint volt a szerkesztője. Még fiatalkorában kezdett dolgozni a „Tolnai világlapjá”-nál. A leghíresebb a „Nőmunkás” volt, aminek felelős szerkesztője volt. A lap 1926-1938 között jelent meg. Cikkei elsősorban szociális kérdésekkel foglalkoztak, valamint a társadalomban betöltendő női szerepekhez adtak útmutatást.

A második világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as évek vége felé egyre inkább radikalizálódik a közélet, a szélsőjobb előretör, az ország a hitleri Németország felé közeledik. Kéthly Anna a társadalmi problémák hangoztatója mellett most már a zsidótörvények éles bírálójává vált. A Horthy-korszakban 1939-ben tartottak utoljára választásokat. Az MSZDP számára a választás mélypontot jelentett. Míg 1922-ben 25, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11 képviselőt küldtek, addig 1939-ben csak ötöt. Kéthly Anna megőrizte mandátumát, és továbbra is az országgyűlés tagja maradt. Egyre inkább a németek elleni összefogásra buzdított. Kereste a lehetőséget a polgári erők összefogására, és ezáltal a háborúból való kilépésre. Az 1942-es újvidéki vérengzés ellen Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt emelte fel a szavát, követelte a tettesek felelősségre vonását. Ekkor több halálos fenyegetést is kapott. Amikor barátai azt tanácsolták neki, hogy ezekbe az ügyekbe ne ártsa bele magát, akkor tette híres kijelentését: „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”. Bátorságáért párttársa, Böhm Vilmos a magyar politika Jeanne d’Arcjának nevezte. A demokratikus pártok összefogásának a lehetősége 1943-ban realizálódott, a két legerősebb pártjuk, a Független Kisgazdapárt és az MSZDP szövetséget kötött. Abban reménykedtek, a háború után ez a két párt fog egy demokratikus váltást létrehozni, és elindítják az országot a többpárti demokrácia felé. 1943-44 telén többször tárgyalt Peyer Károllyal együtt angolbarát politikusokkal, a háborúból való kilépés érdekében.

Az országot 1944. március 19-én megszállták a német csapatok. A németekkel kollaboráns Sztójay-kormány betiltott valamennyi nem szélsőjobboldali pártot és szervezetet. Kéthly ugyanakkor többször is felhívta az ország figyelmét arra, hogy párttársai jelentős részét deportálták, sőt, a miniszterelnök Kállay Miklós és a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc eltűnését is szóvá tette. Mint az ellenzék egyik vezéregyéniségét, előbb a németek, majd a nyilasok keresték, de nem tudták elfogni. Egy Nógrád megyei kis településen bujkált, hamis papírokkal és személyazonossággal. A német megszállás alóli felszabadulás után, 1945 februárjában, nem sokkal az ostrom vége után Budapesten jelentkezik az MSZDP vezetőségénél. Az ismert politikus pártja külpolitikai és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának lesz a vezetője. Tagja lesz a politikai bizottságnak, valamint a „Világosság” című lap felelős szerkesztője lesz.

A második világháború után 1956-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1945-ös választásokon az MSZDP a parlament második legnagyobb pártja lett 17%-kal az 57%-ot szerző FKGP mögött, de szovjet nyomásra kénytelenek voltak a Magyar Kommunista pártot is bevenni a koalícióba.

Kéthly Anna 1945-től egészen 1948-ig a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett. Egyben ő lett pártja parlamenti frakciójának a vezetője.

A koalícióba bekerült, a belügyi szerveket megszerző kommunisták hozzá láttak a többi párt felszeleteléséhez és beolvasztásához. A „szalámi-taktika” az FKGP-vel kezdődött, de nyilvánvaló volt, hogy az MSZDP sem kerülheti el a beolvadást. A pártnak a két világháború közötti több vezetőjét, például a korábbi pártelnököt, Peyer Károlyt már 1947-ben távozásra kényszerítették a hatóságok és a letartóztatástól való félelem.

Peyer távozása után a párton belül egyre inkább Kéthly lett a vezetője azoknak, akik ellenezték az MKP-val való egyesülést. Kéthly hangsúlyozza, hogy a kommunistákat világnézeti különbségek választják el a szociáldemokratáktól, és hogy a két pártot emiatt nem lehet egyesíteni.

Az 1947-es választáson az MKP választási csalásokkal és visszaélésekkel (például a kékcédulás szavazókkal és a 15%-ot elért MFP mandátumainak megsemmisítésével)a legerősebb párt lesz.

1948 volt a „fordulat éve”: ekkor egyesült a két munkáspárt. Az MSZDP XXXVI. kongresszusán a kommunistákkal való egyesülés mellett döntött. Az ezzel egyet nem értőket, valamint a háború előtti vezetők jelentős részét kizárják a pártból, köztük Kéthly Annát. A két pártból pedig létrejön a Magyar Dolgozók Pártja. A koalícióból Hazafias népfront lesz. Az 1949-es választások pedig véget vetnek a többpárti demokráciának, minden mandátum az MDP-é lesz.

A 60 éves Kéthly ezek után visszavonul a politikától és a közélettől. A letartóztatást azonban nem kerüli el. A Rajk-perben megkezdődött a kommunisták egymás közti leszámolása, így nyilvánvaló volt, hogy a még az országban illetve szabadlábon lévő egykori MSZDP vezetők is sorra kerülnek. Kéthlyhez hasonlóan kerül törvénytelenül börtönbe Szakasits Árpád, aki az MSZDP elnöke volt, amikor Kéthlyt kizárták. Kéthly 4 évet töltött börtönben, ítélet nélkül, végül életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A politikusnő bebörtönzése éles nemzetközi visszhangot keltett. Végül a Nagy Imre-kormány idején felülvizsgálták az ellene hozott ítéletet, és házi őrizetbe került.

Emigrációban 1956 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. október 23-án forradalom kezdődött a szovjet típusú rendszer ellen. A Szociáldemokrata párt újjá alakult. Elnöke Kéthly Anna lett. Őt nem kompromittálta semmilyen együttműködés a kommunistákkal, és ő volt a legtekintélyesebb az itthon maradt vezetők közül. A november 3-án megalakult Harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott.

1956. november 4-én Bécsben tartózkodott, részt vett a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafelé tartva értesült a szovjetek bevonulásáról. Többé nem tért vissza az országba. Első útja New Yorkba, az ENSZ magyar bizottságához vezetett, ahol részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. Több memorandumot küldött az ENSZ-hez. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le. Ezenkívül ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. 1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéthly Anna témájú médiaállományokat.