A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lilith (1892), John Collier festménye
Arcát sminkelő nő
A nő anatómiai alaphelyzetben

A a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival.

A nő biológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pubertáskorban kialakuló másodlagos nemi jegyek közül kifejezetten a nőkre jellemző a deréknál szélesebb csípő (nőies testalkat), a duzzadt mell és a férfiakénál magasabb hangfekvésű beszédhang. Átlagosan a női agy kisebb mint a férfié (10-20%), ami nem egyenes arányú a szellemi képességgel. A testi növekedés a nőknél az első menstruáció (menarche) bekövetkeztével fejeződik be, ez körülbelül a 15. életévre tehető. Ekkor kezdődik meg a serdülő lányból az érett nővé válás folyamata. A nők átlagos magassága Közép-Európában 160 cm körüli, szemben a férfiak 170 cm körüli átlagmagasságával. A nők 20-22 éves korukban válnak testileg teljesen éretté a gyermekszülésre, mivel akkor éri el általában a felnőttekre jellemző méreteit és tulajdonságait a méh nyálkahártyája, a hüvely és a szeméremajkak. Többnyire 45-55 éves kor között, a menopauza beköszöntével szűnik meg a nők fogamzóképessége, ez az időszak a klimax. 58 éves kor fölött már csak igen kevés nő esik teherbe.

A nők csontjai és vázizmai általában kisebbek és vékonyabbak a férfiakénál, a medencecsontjuk viszont – saját testarányaikhoz képest – szélesebb, hogy a medencenyíláson átférjen a világra jövő csecsemő feje. A női emlőt megvastagodott zsírpárna alkotja, amelybe beágyazódnak a terhesség során működésnek induló tejmirigyek. A női mell nagysága azonban nincsen összefüggésben a szoptatási képességgel és az anyatej mennyiségével. Az egyéni testalkatban nagy genetikai változatosság mutatkozik. A születendő gyermek nemét egyetlen kromoszómapár határozza meg (nő: XX; férfi: XY), míg a többi 22 kromoszómapár felelős az összes egyéb genetikailag meghatározott testi és lelki tulajdonságért, mint például a magasság vagy a szem és a haj színe, a temperamentumtípus vagy a veleszületett adottságok.

A nők és az egyenjogúság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Sand (1804-1876), az egyik leghíresebb korai feminista
Anya a kislányával

Minden nyelv ismeri a hétköznapi beszédben a női és férfi nem fogalmát mind biológiai értelemben, mind pedig a társadalmi nemi szerepek szintjén. Bizonyos társadalmi és filozófiai irányzatok, például a feminizmus, marxizmus és egzisztencializmus úgy vélik, hogy a hagyományos női társadalmi szerep a nevelés eredménye, és nem egyeztethető össze a társadalmi egyenlőség eszméjével. Simone de Beauvoir ezt így fogalmazta meg: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.”.

A nők a férfiakkal való egyenjogúságukért a nyugati világban a 19-20. század fordulóján kezdtek harcolni, aminek eredményeként az addig elfogadott normarendszerrel ellentétben a nők is egyenjogúságot nyertek: hivatalt tölthettek be, felsőfokú tanulmányokat folytathattak, szavazhattak az általános választójog alapján. Ezt először Franciaországban, majd az Egyesült Királyságban vezették be, végül tovaterjedt a világ számos országába. Európa túlnyomó részén a II. világháború környékén vált általánossá, ugyanakkor például Svájcban csak 1971-ben szerezték meg ezt a jogot a nők.

Ma a férfiak és a nők közti egyenjogúság megkérdőjelezhetetlen szinte az egész világon, egyes iszlám országokat kivéve. A mai magyar törvények tiltják a nemi diszkriminációt.

Lány születése egyes országokban és területeken (Kínában, Észak-Indiában és korábban Dél-Koreában), főleg vidéken hátrányosnak számít a fiúkhoz képest (pl. a majdani hozomány magas összege miatt), így a lánymagzatokat nagyobb arányban vetetik el. A hatóságok ennek nyomán sok esetben külön támogatással igyekeznek segíteni a lányok vállalását. Csak akkor kell a gyerek, ha fiú] (Index, 2010. július 9.)

Nő és lány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőttkor elérését megelőzően a nő elnevezése lány (régiesebb formájában leány vagy ritkábban lyány). Ennek a kifejezésnek a fiú az ellentétpárja. Akárcsak a férfi-nő, a fiú-lány megkülönböztetés is mind biológiai szinten, mind pedig a kulturális szerepek szintjén használatos.

Az emberi fajra jellemző, hogy összességében kevesebb lánygyermek születik, mint fiú (100 lányra 105 fiú esik). Ennek ellenére az időskorú népességen belül jelentős többségben vannak a nők. Egy 2006. január 1-jei statisztika szerint Magyarország népessége: 10 077 000 fő, ebből férfi: 4 783 000 fő; nő: 5 294 000 fő. A különbség szembeötlő: ~500 000 fő. (Forrás: KSH). A fiúk és férfiak halálozási aránya ugyanis valamennyi életkorban magasabb a lányokénál és nőkénél, különösen idősödő korukban. Közép-Európában kb. 10 évvel élnek tovább a nők a férfiaknál. A jobbmódú országokban a különbség kisebb, de ott is létezik, például Skandináviában kb. 5 évvel élnek tovább a nők, mint a férfiak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Az emberek különbözőségéről fejezet.) (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Nemi különbségek fejezet.) (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) (Sexual characteristics.) ISBN 0-03-011914-6 (Sexual characteristics.)

A „nő” megfelelői néhány nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
témában.