Simone de Beauvoir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Simone de Beauvoir, Jean-Paul Sartre és Che Guevara Kubában, 1960

Simone de Beauvoir (Franciaország, Párizs, 1908. január 9. – 1986. április 14.) francia írónő, filozófus

A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó gondolkodója volt, nagy hatással a háború után a megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban akkoriban felnövő ifjúságára. Mint a feminizmus jelentős ideológusa is maradandó érdemeket szerzett. Irodalmi tevékenységével, szociológiai munkásságával, memoárjával is jelentőset alkotott.

[szerkesztés] Élete

Eredeti neve Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir, 1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d'une jeune fille rangée) (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l'âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)). Tanulmányait a École Normale Supérieure iskolában kezdi, ahol matematikát és irodalmat tanul. 1926-ban filozófiát tanul a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Sartre után, 1929-ben leteszi a agrégation (mesterfokozat) vizsgáját. Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ben (1933-1937) és a párizsi Moliére Lycee-ben (1938-1943) tanít. Az irodalmi áttörtést A vendég (L'Invitée) (1943) és a A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozzák meg, ettől kezdve az irodalomnak él. Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedik meg az egzisztencialista filozófussal, későbbi élettársával Jean-Paul Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára. Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-nagydíjat. Sartre-rel együtt tiltakozik a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Szerkesztője lesz a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabádságharca állt. Biszexualitását nyíltan vállalta.^[1] Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig, 1980-ig. 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én hal meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-on temetik el.

[szerkesztés] Feminizmus

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Művei

L'Invitée (1943)
Pyrrhus et Cinéas (1944)
Le Sang des autres (1945)
Tous les hommes sont mortels (1946)
Pour une morale de l'ambiguïté (1947)
L'Existentialisme et la Sagesse des nations (1948)
L'Amérique au jour le jour (1948)
Le Deuxième Sexe (1949)
Les Mandarins (1954),
Privilèges (1955)
La Longue Marche (1957)
Mémoires d'une jeune fille rangée (1958)
La Force de l'âge (1960)
La Force des choses (1963)
Une mort très douce (1964)
Les Belles Images (1966)
La Femme rompue (1968)
La Vieillesse (1970)
Tout compte fait (1972)
Faut-il brûler Sade? (1972)
Quand prime le spirituel (1979)
La Cérémonie des adieux (1981)

[szerkesztés] Művei magyarul

Amerikai útinapló. Bp.: Európa, 1960. 440 p.
Egy jó házból való úrilány emlékei. Bp.: Magvető, 1961. 441 p. (Világkönyvtár)
A kor hatalma. Bp.: Magvető, 1965. 590 p. (Világkönyvtár)
A körülmények hatalma. Bp.: Magvető, 1966. 591 p. (Világkönyvtár)
Mandarinok. Bp.: Magvető, 1966. 734 p. (Világkönyvtár)
Képek, káprázatok. Bp.: Európa, 1969. 137 p. (Európa Zsebkönyvek)
A második nem. (szerző által engedélyezett, rövidített kiadás), Bp.: Gondolat, 1969. 577 p.
A megtört asszony. Bp.: Gondolat, 1972. 289 p. (benne: A megtört asszony, A szerénység kora, Könnyű halál)
Az öregség. Bp.: Európa, 1972. 862 p.
Minden ember halandó. Bp.: Európa, 1973. 372 p. (Európa Zsebkönyvek)

Epilógus In: Nagyvilág, 1964. IX. évf. 6. sz. 925-934. p.
A kétértelműség erkölcse. (Részlet) In: Modern polgári etika. Szöveggyűjtemény, 2. köt. Bp.: Tankönyvkiadó, 1976.

[szerkesztés] Lásd még

Jeruzsálem-díj

[szerkesztés] Szakirodalom

Szabó Anna: Simone de Beauvoir halálára In: Nagyvilág, 1986. 31. évf. 8. sz. 1240-1241. p.
Szabó Ferenc: Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir : Sartre ateizmusa In: Szabó Ferenc: "Csillag után" : Istenkeresés a modern irodalomban, Bp.: Távlatok, 1995. 245-267. p.
Lackfi János: Egy szerelem innenső partja – Simone de Beauvoir levelei margójára In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 235-257. p. [1]
Lévy, Bernard-Henri: Sartre százada. Sartre és a nők: egy szerelem, akit Hódnak hívtak In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 258-273. p.
Darabos Enikő: "Mit akar a nő?" In: Alföld, 2002. 53. évf. 10. sz. 55-71. p.
Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és a Második nem In: Pro Philosophia Füzetek, 2003. 35. sz. 35-55. p. [2]