Poliamoria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A poliamoria széles körben használt szimbóluma: a végtelen szív[1]

Poliamoria, magyarul többszerelműség (a görög πολύ [poly, jelentése sok vagy több] és a latin amor [szerelem] szóösszetételből) kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van és amelyhez hozzájárul. Nem tévesztendő össze a poliszexualitással.

A poliamoria kifejezést gyakran rövidítik mint poli, illetve nevezik mint konszenzusos, etikus vagy felelős nonmonogámia. A szexuálisan nem kizárólagos intim kapcsolatokra vonatkozó fogalmat néha tágabb értelemben használják, bár ennek mértékében nincs teljes egyetértés; hangsúlyozott viszont, hogy az erkölcsiség, az őszinteség és a nyíltság széleskörűen elismert mint döntő meghatározó jellemző.

A „többszerelmű” kifejezés vonatkozhat egy kapcsolat számos időbeli fázisának természetére, filozófiájára, illetve a kapcsolat orientációjára (leginkább nemi és szexuális orientációjára). Néha mint összefoglaló kifejezés használatos, mely magában foglal számos különböző plurális kapcsolati formát; a többszerelmű viszonyok sokfélék, tükrözik a résztvevő egyének választásait és filozófiáit.

A poliamoria kevésbé specifikus kifejezés, mint az egynél több házasfél bírásának gyakorlatát vagy állapotát jelentő poligámia. A poligám kultúrák többsége tradicionálisan többnejű, ahol egy férjnek több felesége van. A többférjű társadalmak, melyekben egy feleségnek több férje van, sokkal kevésbé gyakoriak, de léteznek.[2] A házasság nem előfeltétel a többszerelmű kapcsolatokban.

A többszerelmű kapcsolatok döntő jellemzője a „tudomás és a beleegyezés minden érintett partner részéről”.[3] A poliamoria megkülönböztető jegye a poligámia tradicionális formáitól (v.ö. „megcsalás”) az az ideológia, mely szerint a nyitottságnak, jó szándéknak, őszinte kommunikációnak, etikus viselkedésnek dominálnia kell a résztvevők mindegyikének körében.[4][5] Az Egyesült Államokban 2009 júliusában a becslések szerint több mint 500.000 többszerelmű kapcsolat létezett.[6]

A magukat többszerelműnek tekintő emberek tipikusan visszautasítják azt a nézetet, hogy a szexuális és párkapcsolati kizárólagosság szükséges a mély, elkötelezett, hosszú távú szerelmi kapcsolathoz. Mindazok, akik nyitottak vagy érzelmileg alkalmasak a többszerelműségre, beszállhatnak egy többszerelmű kapcsolatba függetlenül attól, hogy egyedülállók vagy monogám, illetve nyitott párkapcsolatban vannak. A szex nem szükségszerű elsődleges középpont a többszerelmű kapcsolatokban, amelyeket általában hosszú távú kapcsolatépítést kereső, egymást kölcsönösen elfogadó egyének alkotnak, akik számára a szex csak egyik aspektusa társas viszonyaiknak.

A többszerelmű kapcsolatok a gyakorlatban résztvevőiktől függően nagyon különfélék és egyéniek. Sokak számára az ilyen kapcsolatok a bizalom, a hűség, a kölcsönösen elfogadott határok, a komperzió (compersion) eszményi értékeire, úgyszintén a féltékenység, a kisajátítási törekvés legyőzésére és a korlátozó kulturális minták visszautasítására épülnek.[7] Létezhet erőteljes intim kötődés három vagy több személy között. A többszerelmű kapcsolatok fenntartásához szükséges sajátos készségek és magatartások növelik a kihívásokat, melyek ritkán találhatók meg a hosszú távú kapcsolatok hagyományos „randevú és házasság” modelljében. A poliamoria egy sokkal folyékonyabb, rugalmasabb szemléletet kíván a szerelmi kapcsolatban, sőt még a szabályok és határok összetett rendszerének működtetésében is. Ráadásul egy többszerelmű kapcsolatban a résztvevők nem rendelkezhetnek, partnerüktől sem várhatják el, hogy rendelkezzenek a kapcsolat tartamának prekoncepciójával, ellentétben a monogám házasságokkal, ahol általában a cél az élethosszig tartó egyesülés. Mindazonáltal a többszerelmű kapcsolatok sok éven át képesek fennállni, illetve fennállnak.

Poliamoristák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes filmsorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Family: the web series [67]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. West, Alex: A List of Poly Symbols, 2001. február 6. (Hozzáférés: 2002. május 11.) „variations on Pi-and-the-three-colors the ILIC symbol ... The symbol that started this category, Jim Evans' Poly Pride Flag. He has put this image in the public domain ... "ILIC" stands for Infinite Love in Infinite Combinations (a reference to Star Trek's IDIC credo --- the D in the Star Trek version stands for "Diversity").”
  2. Whittington, Dee. „Polyandry Practice Fascinates Prince”, 1976. december 12. (Hozzáférés ideje: 2010. október 14.) 
  3. New edition: pleb to Pomak'. Quarterly updates to OED Online, 2006. szeptember 14. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
  4. Alan M. "Five Speeches from Poly Pride Weekend", Polyamory in the News, Oct. 20, 2008 (retrieved Feb. 21, 2011)
  5. "Welcome to the Polyamory Leadership Network", Oct. 2010 (retrieved Feb. 21, 2011)
  6. George, Robert P.. „Gay Marriage, Democracy, and the Courts”. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 13. „This week's Newsweek reports more than 500,000 polyamorous households in the U.S.” 
  7. In When two just won't do, The Guardian, November 14, 2003, Helen Echlin states: "For most people, the biggest stumbling block to polyamory is jealousy. But polys try to see jealousy less as a green-eyed monster than as an opportunity for character-building." Retrieved March 27, 2007.
  8. Anapol, The New Love without Limits, pg 122-129
  9. en
  10. thefreelibrary.com
  11. en
  12. Siehe die ausführlichen Angaben in den Artikeln zu Karl Barth und Charlotte von Kirschbaum
  13. ^ a b Hussey, Andrew. The Game of War: The Life and Death of Guy Debord, 2002, pg 182
  14. ^ a b Wark, McKenzie. The Bench Beneath The Street: The Everyday Life and Glorious Times of the Situationist International, 2011, pg 76
  15. Freitag.de: Sexuell vernetzte Singles, 12. February 1999
  16. Bertolt Brecht: Große, kommentierte Berliner und Frankfurter Ausgabe, Briefe 1-3, Band 28–30, Aufbau-Verlag, Berlin und Weimar, Suhrkamp-Verlag, Frankfurt am Main, 1998; 832 S., 816 S., 816 S. (nicht eingesehen).
  17. Dieter Lattmann: Kennen sie Brecht Reclam-Verlag, Stuttgart 1988, ISBN 3-15-008465-2 (not seen)
  18. Dr Fiona Neilson: Late Night Live - discussion of Simone de Beauvoir. Radio National, 2011. augusztus 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
  19. en
  20. en
  21. en
  22. ^ a b c McNab, Robert. Ghost ships: A Surrealist Love Triangle. Cultural Geographies July 2006 vol. 13 no. 3 477-478. http://cgj.sagepub.com/content/13/3/477.extract
  23. ^ a b c Max Ernst, 2011. december 19. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  24. Heffelfinger, E. & Wright L. Visual Difference: Postcolonial Studies and Intercultural Cinema (2011), pg. 145
  25. en
  26. en
  27. en
  28. Ellis, Havelock. My Life (1939). (autobiography)
  29. Bone, Gavin and Farrar, Janet: Our Views. Wicca na hErin. (Hozzáférés: 2005. december 10.)
  30. de
  31. Carola Hilmes: Georg Forster und Therese Huber: Eine Ehe in Briefen S. 21
  32. Jemima Kahn. Pakistani Herald. (Hozzáférés: 2001. december 21.)
  33. City tycoon in £11 million divorce battle admits to keeping a second family. The Telegraph, 2009. május 12. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  34. "Seattle-based ‘Family’ webisodes no ordinary sexy sitcom." Mark Rahner Seattle Times, March 9, 2009. Accessed July 3, 2011.
  35. Porn star Nina Hartley talks sex to UC-Berkeley students (en nyelven). Daily Californian, 2000. november 22. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  36. ^ a b c d columbia.edu news service
  37. Etty Hillesum, Das Denkende Herz. Die Tagebücher von Etty Hillesum 1941–1943
  38. Adam Mars-Jones: Aldous and his women (en nyelven). The Observer, 2002. április 7. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  39. Aleksandra Mikhaylovna Kollontai (en nyelven). Russiapedia, 2014. július 25. (Hozzáférés: 2011. december 30.)
  40. Aus einem Interview in der 3sat-Sendung „kulturzeit“ vom 14. Februar 2008
  41. Matthesen, Elise. "Faithful Polyamory (a Unitarian Universalist sermon)" originally presented at First Universalist Church of Minneapolis, as part of the Gay Pride Sunday Service June 18, 2000
  42. (en)
  43. (en)
  44. Friedwagner, Sonja. Polyamory- eine Studie zur Beziehungsgestaltung polyamorer Menschen. GRIN Verlag, 2011. Page 249.
  45. von Tunzelmann, Alex. Indian Summer: The Secret History of the End of an Empire McClelland & Stewart, 2007. Page 74.
  46. en
  47. Bernhardt, Colette. „Meet the polyamorists – a growing band of people who believe that more lovers equals more love”, Independent newspaper, 2009. szeptember 13. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 19.) (en nyelvű) 
  48. birgittephilippides.com
  49. en
  50. Kaldera, Raven. Pagan polyamory: becoming a tribe of hearts. Llewellyn Worldwide, 2005.
  51. http://en.wikipedia.org/wiki/Jennifer_Diane_Reitz
  52. en
  53. en
  54. de
  55. Susanne Amarain, So geheim und vertraut. Virginia Woolf und Vita Sackville-West., Suhrkamp, 2006, ISBN 978-3-518-45826-6
  56. Mitchel Leaska und John Phillips: Violet to Vita: The Letters of Violet Trefusis to Vita Sackville-West. Viking, 1990
  57. Nigel Nicholson, Portrait of a Marriage: Vita Sackville-West & Harold Nicholson. Atheneum 1973
  58. bloomsbury.denise-randle.co.uk
  59. Siehe u. a. Quentin Bell, Bloomsbury recalled, New York 1995, Columbia University Press, ISBN 0-231-10565-7, mantex.co.uk
  60. en
  61. (en)
  62. fr
  63. fr
  64. de
  65. fr
  66. "Drei": Wie Tom Tykwer eine Dreierbeziehung auslotet - Nachrichten Kultur - WELT ONLINE
  67. en

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyamory című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyamory című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]