Bertolt Brecht

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertolt Brecht
Bertolt-Brecht.jpg
Bertolt Brecht
Élete
Született 1898. február 10.
Augsburg
Elhunyt 1956. augusztus 14. (58 évesen)
Berlin
Nemzetiség német
Felesége Marianne Zoff (1922–1927)
Helene Weigel (1930–1956)
Gyermekei Frank Banholzer, Hanne Hiob,
Stefan Brecht, Barbara Brecht-Schall
Pályafutása
Jellemző műfajok drámaíró, költő, rendező,
Alkotói évei 1918-1956.
Első műve Baal (1918)
Fontosabb művei Koldusopera
Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935–38) )
Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
Brecht Unterschrift.jpg
Bertolt Brecht aláírása

Bertolt Brecht (Augsburg, 1898. február 10.Berlin, 1956. augusztus 14.) német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bertolt Eugen Berthold Friedrich Brecht néven a bajorországi Augsburg városában született. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonakórházban szolgált.

Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Emellett dolgozott Max Reinhardt és Erwin Piscator színházában is. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált és 1928-ban Helene Weigel színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.

A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte, ezt a művét magyarra Vas István fordította. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx A tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletariátus szolgálatába kívánta állítani. Brecht és Weill együttműködésének legsikeresebb darabja a Lipcsében 1930-ban, majd Berlinben 1931-ben bemutatott náciellenes musical, a Mahagonny városának tündöklése és bukása. 1930–1933 között Brecht Berlinben élt, és tandrámáinak gyűjteményén, illetve az epikus színház elméletének megfogalmazásán dolgozott.

Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába, majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba, végül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta náciellenes drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935–38) és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).

1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.

Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.

Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedtek le.

1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, majd feleségével együtt vezette. A színház igazgatása és rendezése mellett megírta a Kis organon a színház számára (1949) című átfogó színházelméleti tanulmányát, átdolgozást készített Jakob Michael Reinhold Lenz (1751–1792) A házitanítójából (magyarul: A nevelő úr, 1950), Shakespeare Coriolanusából (1951), Goethe Ős-Faustjából (1952), Molière Don Juanjából (1954), egyébként pedig inkább már csak szatirikus politikai verseket írt.

1953-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, amit az Német Demokratikus Köztársaság kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását. Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.

Színházelméleti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brecht nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.

E célok érdekében Brecht elidegenítő effektusoknak (Verfremdungseffekt) nevezett dramaturgiai és színpadi eszközöket alkalmaz, melyek ráébresztik a nézőt, hogy amit lát, az csupán a valóság reprezentációja, nem maga a valóság. Ilyen eszközök a közönség közvetlen megszólítása, a dalbetétek ('song'-ok) alkalmazása, a helyszín és a jelenetek tartalmának jelzésére szolgáló feliratok stb.

A színház drámai formája A színház epikus formája
A színpad megtestesít egy folyamatot A színpad elmond egy folyamatot
a nézőt bevonja egy aktusba, és feléli aktivitását a nézőt szemlélőjévé teszi, de felébreszti aktivitását
érzelmekre indítja, élményeket közvetít neki döntéseket kényszerít ki belőle, ismereteket közvetít neki
belehelyezi egy cselekménybe, szuggesztióval dolgozik, az érzések érzések maradnak szembehelyezi a cselekménnyel, érvekkel dolgozik, az érzések megismeréssé válnak
az embert ismertnek és változatlannak tételezi fel a változó és változtató ember a vizsgálat tárgya
a jelenetek egyenes vonalban haladnak, egymásért vannak, a figyelem tárgya a dolgok kimenetele a jelenetek egymásutánja nem lineáris, a jelenetek önmagukért vannak, a figyelem tárgya a dolgok menete
a színház tárgya a világ, ahogy van, és az ember, ahogy cselekednie kellene a színház tárgya a világ, ahogy alakul, és az ember, ahogy cselekednie kell
középpontjában az ember ösztönei állnak; a tudat határozza meg a létet középpontjában az ember indítékai állnak; a társadalmi lét határozza meg a tudatot
(Brecht: Színházi tanulmányok, 1936)

Brecht színházelmélete nagy hatással volt a modern színházi törekvésekre, innovációi azonban – paradox módon – a színházi köznyelv részévé váltak.

Drámái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brecht szülőháza Augsburgban
Brecht-ház Berlinben
Brecht a Berliner Ensemble előtt. Fritz Cremer (1906 – 1993) német szobrász alkotása

Mivel Brecht drámái közül több is csak jóval a megírását követően (némelyikük pedig csak a szerző halálát követően) került bemutatásra, az alábbiakban a cím után egyes pontokon zárójelben először a megírás, majd a bemutatás dátuma szerepel.

Drámai "zsengék"

  • A koldus, vagy a halott kutya (Der Bettler oder Der tote Hund)
  • Ördögűzés (Er treibt einen Teufel aus)
  • Lux in tenebris
  • A halászzsákmány (Der Fischzug)
  • Kispolgári nász (Die Kleinbürgerhochzeit)

Érett drámák

  • Baal (1918/1926)
  • Dobszó az éjszakában (Trommeln in der Nacht, 1918–20)
  • A városok sűrűjében (Im Dickicht der Städte, 1921–23)
  • Egy fő az egy fő (Mann ist Mann, 1924–25)
  • Koldusopera /Háromgarasos opera (Dreigroschenoper, 1928)
  • Mahagonny városának tündöklése és bukása (Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny, 1928–29/1930)
  • Aki igent mond (Der Jasager, 1929)
  • A vágóhidak Szent Johannája (Die heilige Johanna der Schlachthöfe, 1929/1959)
  • Aki nemet mond (Der Neinsager, 1930)
  • A rendszabály (Die Maßnahme, 1930)
  • Az anya (Die Mutter, 1930/1932)
  • A kivétel és a szabály (Die Ausnahme und die Regel, 1930–31/1936)
  • Badeni tandráma a beleegyezésről (Das Badener Lehrstück vom Einverständnis, 1930)
  • A hét főbűn (Die sieben Todsünden, 1933)
  • A gömbfejűek és a csúcsfejűek (Die Rundköpfe und die Spitzköpfe, 1931–36)
  • Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (Furcht und Elend des Dritten Reiches, 1935–38)
  • Carrar asszony puskái (Die Gewehre der Frau Carrar, 1937)
  • Kurázsi mama és gyermekei (Mutter Courage und ihre Kinder, 1939/1941)
  • Lucullus pere (Das Verhör des Lukullus, 1939)
  • Galilei élete (Leben des Galilei) (1938/1943)
  • A szecsuáni jólélek /Jó embert keresünk (Der gute Mensch von Sezuan, 1940/1942)
  • Puntila úr és szolgája, Matti (Herr Puntila und sein Knecht Matti, 1941)
  • Állítsátok meg Arturo Uit! (Der aufhaltsame Aufstieg des Arturo Ui, 1941/1961)
  • Svejk a Második Világháborúban (Schweyk im Zweiten Weltkrieg, 1941–44)
  • A kaukázusi krétakör (Der kaukasische Kreidekreis, 1944–45)
  • A kommün napjai (Die Tage der Commune, 1948–49)
  • A nevelő úr (1950)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertolt Brecht témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Bertolt Brecht témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]