Miou-Miou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miou-Miou
Miou-Miou 2013 3.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Sylvette Héry
Született 1950. február 22. (63 éves)
Párizs, francia
Pályafutása
Aktív évek 1971 – napjainkig
Híres szerepei Patricia
Egy indián Párizsban

Sylvette Héry (Párizs, 1950. február 22. –), művésznevén Miou-Miou francia színésznő.

Egyes források Sylvette Hery, illetve Sylvette Herry néven szerepeltetik.

Tartalomjegyzék

Életrajza [szerkesztés]

Apja rendőr volt, anyja piaci árus. A kárpitos-tanonc Sylvette 1967-ben csatlakozott ahhoz a műkedvelő színésztársasághoz, amely Romain Bouteille vezetésével 1969-ben egy átalakított motorjavító műhelyben megalapította a Café de la Gare-t. A kísérletező, új hangot megütő társaság gyors népszerűségre tett szert. Ebben az időszakban, ugyanitt kezdte karrierjét Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Coluche. Művésznevét is Coluche adta, mivel a fiatal színésznőnek hangja macskanyávogásra emlékeztette.

A híres kávézó-színház számos előadásában játszott szerepein felül, kisebb szerepeket kapott a kor nem igazán jelentős filmjeiben; ez alól csak a társasághoz tartozó Claude Faraldo „Themroc” című műve kivétel. Az igazi áttörést Bertrand Blier rendező filmje, a „Herék, avagy a tojástánc” hozta meg számára, amelyben a nagyközönség Gérard Depardieu és Patrick Dewaere oldalán fedezhette fel. Botrányos szerep, egy nagy botrányt kavaró filmben: pályája tehát nem szokványos módon indult, de ez a film azonnal az ismert „sztárok” közé röpítette.

A folytatás sem okozott csalódást, Miou-Miou biztos pontnak, egyfajta értéknek számított a francia filmiparban a 70-es évek végén, illetve a 80-as években.

Korai időszakában a szabados, párizsi vagány stílus jellemezte, szerepei megformálásában gyakran használta fel erotikus kisugárzását. Képes volt az egyszerre törékeny és erős prostituált szerepének megformálására „A szökés” című filmben – melyért megkapta a legjobb női alakításért járó César-díjat – vagy a rafinált rendőrére, a „La femme-flic” (Zsarunő) című filmben. Egyes kritikusok szerint ez a két legjelentősebb szerepe.

A 80-as évek végén ismét visszatért a „világot jelentő deszkákra” és a 90-es években mindvégig ott is maradt. Ez már művészetének az érett időszaka, amikor olyan színházi szerepekben tündökölt, mint Ariane, az „Utazás Luxemburgba” című darabban (Théâtre national de Chaillot). A filmekben is képességeinek méltó szerepeket kapott („Ártatlan gyönyör”, „Vegytisztítás”), s hitelesen alakította a hős anya szerepét az 1993-ban forgatott Germinal-ban.

A 70-es évek elején együtt élt Patrick Dewaere-el, akitől Angèle nevű lánya született, majd az ünnepelt énekes, Julien Clerc élettársa volt, akitől ugyancsak lánya született: Jeanne, aki maga is színésznői pályát választotta. Jelenleg Jean Teulé regényíróval él együtt Párizs Marais-negyedében.

Magyarországon bemutatott filmjei [szerkesztés]

További filmjei [szerkesztés]

  • 1971 – La cavale (Michel Mitrani)
  • 1971 – La vie sentimentale de Georges Le Tueur (Daniel Berger)
  • 1972 – Themroc (Claude Faraldo)
  • 1972 – Quelques messieurs trop tranquilles (George Lautner)
  • 1972 – Elle court, elle court, la banlieue (Gérard Pirès)
  • 1973 – L’An I (Jacques Doillon)
  • 1974 – Tendre Dracula (Pierre Grunstein)
  • 1974 – Lily aime-moi (Maurice Dugowson)
  • 1975 – D'amour et d'eau fraîche (Jean-Pierre Blanc)
  • 1976 – Marcia trionfale (Marco Bellochio)
  • 1977 – Al piacere di riverderla (Marco Lado)
  • 1977 – Dites-lui que je l'aime (Claude Miller)
  • 1978 – Les routes du Sud (Joseph Losey)
  • 1979 – Au revoir, à lundi (Maurice Dugowson)
  • 1979 – L’ingorgo – Una storia impossibile (Luigi Comencini)
  • 1979 – La femme-flic (Yves Boisset)
  • 1980 – Josepha (Christopher Frank)
  • 1981 – Est-ce bien raisonnable? (Georges Lautner)
  • 1981 – La gueule du loup (Michel Leviant)
  • 1983 – Coup de foudre (Diane Kurys)
  • 1984 – Le vol du Sphinx (Laurant Ferrier)
  • 1984 – Canicule (Yves Boisset)
  • 1985 – Une vie comme je veux (Jean-Jacques Goron)
  • 1985 – Blanche et Marie (Jacques Renard)
  • 1988 – Un vrai bonheur (Jean-Marie Cornille)
  • 1988 – L’argent (Jacques Rouffio) (TV)
  • 1992 – Le bal des casse-pieds (Yves Robert)
  • 1995 – Une femme dans la tourmente (Serge Moati) (TV)
  • 1995 – Court toujours: Joséphine et les gitans (Vincent Ravalec) (TV)
  • 1995 – Ma femme me quitte (Didier Kaminka)
  • 1988 – Hors jeu (Karim Dridi)
  • 2000 – Pour une fois (Jérôme Bonnelle)
  • 2001 – Agathe et le grand magasin (Bertrand Arthuys)
  • 2003 – Ambre a disparu (Denys Granier-Deferre) (TV)
  • 2003 – Le correcteur (Patrice Ambard)
  • 2004 – Folle embellie (Dominique Cabrera)
  • 2004 – Mariages! (Valérie Guignabodet)
  • 2004 – L’après-midi de monsieur Andesmas (Michelle Porte)
  • 2005 – L’un reste, l'autre part (Claude Berri)
  • 2005 – Riviera (Anne Villacèque)
  • 2005 – La science du sommeil (Michel Gondry)
  • 2005 – Les poils du pinceau (Gérald Hustache-Mathieu)
  • 2005 – Les murs porteurs (Cyril Gelblat)

Külső hivatkozás [szerkesztés]