Coluche

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Coluche
ColucheA.jpg
Jellegzetes öltözetében az 1970-es évek végén
Életrajzi adatok
Születési név Michel Gérard Joseph Colucci
Művésznév Coluche
Született 1944. október 28.
Párizs, Franciaország, FRA
Elhunyt 1986. június 19. (41 évesen)
Cannes, Franciaország, FRA
Házastársa Véronique Kantor (1975–1981)
Gyermekei Romain (1972)
Marius (1976)
Pályafutása
Aktív évek (1970–1981)
Díjai
César-díj legjobb színész
Viszlát, Pantin! (1984)

Coluche weboldala
Coluche az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Coluche, eredeti nevén Michel Gérard Joseph Colucci (Párizs, 1944. október 28.Cannes, 1986. június 19.), francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba.

Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok.”

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coluche sírja a montrouge-i temetőben

Családja Észak-Olaszországból költözött át Franciaországba, apja szobafestő, anyja virágkötő volt. Apját korán elvesztette (1947), így őt és lánytestvérét anyja nevelte szerény jövedelméből. Gyermekkorát Párizs egyik déli peremvárosában, Montrouge-ban töltötte. A tanulás nem érdekelte, ezért csupán az elemi iskolát végezte el.

Volt postai távírász, fotós, zöldség- és gyümölcsárus, virágárus, felszolgáló, anyagmozgató, de valójában csak a szereplés, a zene és az előadó-művészet érdekelte. Együttesével kávéházak teraszán lépett fel, Boris Vian, Georges Brassens, Léo Ferré és főleg Yves Montand dalaival. 1968-ban kapta barátaitól a Coluche nevet.

1971-ben ismerte meg az újságírónak tanuló Véronique Kantort, akit 1975. október 16-án feleségül vett. Kapcsolatukból két fiúgyermek született: Romain (1972) és Marius (1976).

1981-ben elvált, depresszióba esett, inni és drogozni kezdett.[1]

1986 júniusában előadásának előkészítésére utazott a Francia Riviérára, amikor két barátjával viszonylag kis sebességgel, de sisak nélkül motorozva a Cannes és Opio közötti kanyargós úton belehajtott egy teherautóba. Párizsban, a montrouge-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

A 2004-ben felfedezett 170906 Coluche nevű kisbolygót róla nevezték el.

Coluche, a színész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. Rendkívül gyors népszerűségre tett szert, ezért a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

Sokan szerették, csodálták, mások viszont ócsárolták a nyíltan provokátori szerepbe bújt személyt, aki népszerűségét felhasználva 1981-ben még a köztársasági elnöki székért folytatott küzdelembe is belevetette magát.[2] A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris”.

Felismerve a média hatékonyságát, óriási avantgárd provokációt szervezett a homoszexuálisok házasságkötésének elismerése érdekében: 1985. szeptember 25-én a televízió-kamerák kereszttüzében kötött házasságot egy másik szertelen humoristával, Thierry Le Luron-nal.

Coluche, a karitatív személyiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel maga is a hátrányos helyzetűek közül származott (Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok), és látta a francia segélyezési rendszer nehézkességét, az elesettekkel szembeni hatékonyság hiányát, „Les Restos du Cœur” (A Szív Éttermei) néven menedékhelyet alapított és adományokat gyűjtött a hajléktalanok számára. A mai is jól működő karitatív szervezet 1988-ban elérte, hogy a nemzetgyűlés külön „Coluche-törvényt” hozzon, melynek alapján az adományozók adójuk egy hányadát leírhatják.

Híres fellépő ruháját, a munkásoverallt az Emmaüs mozgalom adományozta neki, amikor egy jelentős összegű csekket adott át vezetőjüknek, Pierre abbénak, noha a két ember – Jacques Brel szavaival élve – „nem egy hajóban evezett, de egy kikötőbe tartott.”

Coluche, a sportember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Imádta a motorsportokat, indult a Paris-Dakar versenyen is. 1985. szeptember 29-én megdöntötte az 1000 méteres sebességi motorozás világcsúcsát, melynek során 252,087 km/h sebességet ért el (Yamaha 750 OW31).

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1970Le pistonné, rendező: Claude Berri
  • 1970 – Szamárbőr[3] (Peau d'âne), rendező: Jacques Demy
  • 1971Madame êtes-vous libre?, rendező: Claude Heymann (tévéfilmsorozat)
  • 1971 – Hadd keringőzzön[4] (Laisse aller… c'est une valse), rendező: Georges Lautner
  • 1973Szalad, szalad a külváros (Elle court, elle court la banlieue), rendező: Gérard Pirès
  • 1973 – L'an 01, rendező: Jacques Doillon
  • 1973 – Themroc, rendező: Claude Faraldo
  • 1973 – A nagy kóceráj (Le grand bazar), rendező: Claude Zidi
  • 1973 – Alex, rendező: Jacques Ertaud (La ligne de démarcation tévéfilmsorozat 1 epizódja)
  • 1975Salavin, rendező: André Michel (tévéfilm)
  • 1975 – Les Nomades, rendező: Serge Friedman (La cloche tibétaine mini tévésorozat része)
  • 1976Gyilkosság zárt ajtók mögött (Les vécés étaient fermés de l'intérieur), rendező: Patrice Leconte
  • 1976 – Szárnyát vagy combját? (L'aile ou la cuisse), rendező: Claude Zidi
  • 1977Drôles de zèbres, rendező: Guy Lux
  • 1977 – Vous n'aurez pas l'Alsace et la Lorraine, rendező: Coluche
  • 1980Gyanútlan gyakornok[5] (Inspecteur la bavure), rendező: Claude Zidi
  • 1981Signé Furax, rendező: Marc Simenon
  • 1981 – Törekvő tanerő (Le maître d'école), rendező: Claude Berri
  • 1981 – Reporters, rendező: Raymond Depardon (dokumentumfilm)
  • 1982Elle voit des nains partout !, rendező: Jean-Claude Sussfeld
  • 1982 – Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ, rendező: Jean Yanne
  • 1983Titokban Hongkongban (Banzaï), rendező: Claude Zidi
  • 1983 – A haverom nője (La femme de mon pote), rendező: Bertrand Blier
  • 1983 – Viszlát, Pantin! (Tchao Pantin !), rendező: Claude Berri
  • 1984A pajzán Dagobert király (Le Bon Roi Dagobert), rendező: Dino Risi
  • 1984 – A tollaskígyó bosszúja (La vengeance du serpent à plumes), rendező: Gérard Oury
  • 1985A gag királyai (Les rois du gag), rendező: Claude Zidi
  • 1985 – Sac de nœuds, rendező: Josiane Balasko
  • 1985 – A háború bolondja (Scemo di guerra)1985 – Dino Risi
  • 1985 – Coluche 1-faux (tévésorozat)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ezzel kapcsolatban egy televíziós műsorban a következőket nyilatkozta: „…mert szertelen egyéniség vagyok és ha csinálok valamit, azt eltúlzom. Előbb betettem az orromat, aztán betettem a fejemet, fülig benne voltam. De nem szégyellem.”
  2. Sokan viccnek vették, azonban az előzetes felmérések szerint 16%-ot ért volna el, ha nem lép időben vissza.
  3. Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. Előfordul Bohózat lőporralcímen is.
  5. Alternatív címe: Fürkész felügyelő.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Coluche című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Coluche témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Coluche témában.