Georges Brassens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georges Brassens
Brassens TNP 1966.jpg
Georges Brassens 1966-ban egy párizsi koncerten
Életrajzi adatok
Született 1921. október 22.
Sète
Elhunyt 1981. október 29. (60 évesen)
Saint-Gély-du-Fesc
Pályafutás
Műfajok sanzon
Tevékenység énekes, szövegíró, zeneszerző

Georges Brassens (Sète (Cette), 1921. október 22.Saint-Gély-du-Fesc, 1981. október 29.) francia sanzonénekes, szövegíró és zeneszerző.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georges Brassens a költői sanzon (=chanson à texte) egyik igen különleges egyénisége. Egyszerre volt előadó, szövegíró és zeneszerző. Az ő sanzonjaiban a szöveg és a dallam egyformán fontos. Nagy műgonddal komponált, különféle stílusrétegeket kevert ravaszul. Sokan kívülről dúdolták, énekelgették sanzonjainak dallamát és szövegét. Az 1960-70-es években értelmiségi körökben is népszerűek voltak populáris, konformista és nonkoformista sanzonjai. Brassens sanzonjai – mint ez a műfaj általában – minden francia embert, a legegyszerűbbeket is megszólította, a mindenki által átélt és átélhető történelmi és személyes eseményekről és érzelmekről szólt, mintegy nemzeti összetartó ereje volt. A legendás párizsi Bobino-ban[1], a francia sanzon valamikori fellegvárában Georges Brassens mindig telt ház előtt játszott, a rádióadások is erősen népszerűsítették dalait, lemezei nagy példányszámban keltek el. Brassens portréja is igen jellegzetes volt, plakátokon, albumokon, lemezborítókon is gyakran megjelenítették: erőteljes szemöldök, dús bajusz, dús rövid göndör haj, s szájában az elmaradhatatlan pipa.[2] 1973-ban sikeres életrajzi kötetet írt róla Ramón Chao spanyol író.

A Bobino szellemileg igényesebbnek tartotta magát a költői ihletésű és intellektuális szövegek előadása terén riválisánál, az Olympiánál, amelynek színpadán szerintük már csak biztosan befutott, népszerű dalokat adtak elő. Az Olympia kétezer férőhelyes koncerttermében is nagy sikere volt Georges Brassensnek éppen úgy, mint a korábbi és kortárs híres sanzon-énekeseknek (Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Édith Piaf, Charles Trenet, Yves Montand…).

Mind a Bobino, mind az Olympia utolsó nagy fénykora az 1960-70-es évekre esik.[3]

Legismertebb sanzonjaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georges Brassens Színház napjainkban

Harmadik lemezének (1955) sanzonjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chanson pour l'Auvergnat[4] (=Sanzon a lenézett szegényekért)
  • Les sabots d'Hélene
  • Marinette
  • Une jolie fleur (=Egy csinos virág)
  • La légende de la nonne (Victor Hugo versének megzenésítése)
  • Colombine (Paul Verlaine versének megzenésítése)
  • Aupres de mon arbre
  • Gastibelza (Victor Hugo versének megzenésítése)
  • Le testament
  • La Prière (Francis Jammes versének megzenésítése)
  • Le nombril des femmes d'agents
  • Les croquants (=a szegény parasztok)

Kilencedik lemezének (1966) sanzonjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georges Brassens IX. 33-as lemezének borítója

A IX. lemez minden dalának szövege és zenéje Georges Brassens szerzeménye

  • Supplique pour être enterré à la plage de Sète
  • Le Fantôme
  • La Fessée
  • Le Pluriel
  • Les Quatre Bacheliers
  • Le Bulletin de santé
  • La Non-demande en mariage
  • Le Grand Chêne
  • Concurrence déloyale
  • L'Épave
  • Le Moyenâgeux

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a francia sanzon egyik fellegvára, music-hall
  2. Valamelyest érzékelteti ezt még a szócikkbe beidézhető emléktábla is.
  3. Azóta már mindkettőt lebontották, és építettek helyettük újat.
  4. auvergnat = lenézett, műveletlen szegények, de akarnak valamit, ambiciózusok, pld. Párizsban ők nyitottak olyan kocsmákat, amelyek szenet is árultak, őértük énekel Brassens, a velük szembeni előítéleteket akarja megszüntetni. Nem külön Brassens érdeme, de az övé is, s a francia demokráciáé az előitélesség megszüntetése, pld. a lenézett szegények közül többen is lettek a Francia Köztársaság megbecsült elnökei, köztük Georges Pompidou.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ádám Péter: Francia-magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. 255 o. ISBN 9631352374 Brassens szócikket ld. 40. o.
  • Georges Brassens IX. (lemeze): Supplique pour être enterré à la plage de Sète. Paris, Théatre National Populaire, 1966.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Brassens témájú médiaállományokat.