Basilicata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Basilicata | |
|---|---|
 |
|
| Adatok | |
| Székhelye: | Potenza |
| Területe: | 9 992 km² |
| Lakossága: | 560 596 fő |
| Népsűrűség: | 59 fő/km² |
| Hivatalos honlap: | regione.basilicata.it |
| Politika | |
| Kormányzó: | Vito De Filippo |
| Térkép | |
 |
|
Basilicata (latin nyelven Lucania) egy olaszországi régió, Puglia, Campania, és Calabria régiók valamint a Jón-tenger által határolva. Kijárata van a Tirrén-tengerre is. Székhelye Potenza város.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Basilicata területének 46,8%-a hegyvidéki. Meghatározó domborzati egysége a Lukániai-Appenninek vonulata, melynek déli vége a Pollino-hegység (2233 m). A régió északnyugati részében található a Monte Vulture, egy kialudt vulkán, mely a Campaniai vulkáni ív része. A hegységeket elsősorban mészkövek és dolomitok építik fel, emiatt gyakoriak a karsztjelenségek. Jellegzetes felszínformák a gyorsfolyású hegyipatakok és folyók által kialakított szurdokvölgyek (olasz nyelven gravina). Egyetlen kiterjedtebb síkvidéke a Tarantói-öböl partján húzódó Metapontumi-síkság.
A régiót átszelő legjelentősebb vízfolyások a Bradano, Basento, Agri, Sinni és Cavone, melyek a Tarantói-öbölbe torkollnak. Állóvizei közül a legjelentősebb a vulkáni eredetű Monticchio, valamint a Bradano mentén felduzzasztott San Giuliano-tó és Acerenzai-tó.
A régió klímája mediterrán jellegű a tengerparti vidékeken, a hegyvidéken pedig mérsékelten kontinentális jellegű.
[szerkesztés] Tájegységek
| Matera megye | Potenza megye |
|---|---|
| Vulture-Melfese Pollino Collina materana Metapontino |
Potentino Lagonegrese Pollino Val d'Agri |
[szerkesztés] Nevének eredete
A Lucania név eredetéről több feltételezés létezik:
- a névadók a lukániaiak voltak (oszk eredtű népcsoport), akik a legendás Lucus hős leszármazottjainak tartották magukat
- a latin lucus szóból ered, melynek jelentése erdő
- a görög lykos szóból származik, melynek jelentése farkas
A Basilicata név a 13. századból származik. Eredete a görög basilikos szóból ered, mely a Bizánci Birodalom itáliai helytartóinak titulusa volt.
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Őskor
Az első, emberi településekre utaló régészeti leletek a paleolitikumból származnak: a Venosa melletti Homo erectus. Ebből az időszakból származó kőszerszámokat találtak Tursi és Policoro mellett is valamint a Matera melletti barlangokban (Grotta Funeraria és Grotta dei Pipistrelli). A mezolitikumból származnak a Filiano és Latronico melletti barlangokban feltárt rajzok.
A neolitikum elején (i. e. 5 évezred) alakultak ki az első tulajdonképpeni települések a basilicatai folyók partjain. Ilyen, általában kör-alakú, védőárkokkal körülvett települések nyomaira bukkantak többek közt Tolve, Tricarico és Latronico területén. A késő-neolitikumban alakultak ki az első mezőgazdaságilag megművelt területek a tengerparti síkvidékek mentén. illetve a régiót átszelő folyók völgyeiben.
[szerkesztés] Magna Graecia
Az első görög gyarmatosítók az i. e. 8 században érkeztek a lukániai partokra, megalapítva Siris városát. Az akhájok i. e. 630-ban alapították meg a vidék másik legjelentősebb gyarmatát Metapontumot. A görögök érkezésével a vidék őslakosai az enotrik az északi hegyvidékekre szorultak.
A görög gyarmatok közötti versengés i. e. 510-ben érte el tetőfokát, amikor Kroton seregei elpusztították Szübarisz városát. Ez a háború két korabeli politikai és államigazgatási irányvonal összecsapását is jelentette: Szübarisz demokráciája állt szemben a püthagoreusok által uralt krotoni arisztokratikus államvezetéssel. Szübarisz pusztulása után azonban felerősödtek a demokratikus irányvonalakat követő csoportosulások, minek következtében Püthagorászt és követőit Metapontumba száműzték.
[szerkesztés] Római fennhatóság
A rómaiak először i. e. 330-ban léptek szövetségre a lukániaiakkal a szamniszok ellen folytatott háborúk során, majd i. e. 282-ben a Tarentummal folytatott háborúk idején. A pürrhoszi háborúk idején, i. e. 280-ban az epirusziak által támogatott tarentumi seregek megsemmisítő csapást mértek a lukániaiakra a Heraclea-i csatában, de i. e. 272-ben alulmaradtak a rómaiakkal szemben a beneventumi csatában. E siker után a rómaiak befolyása fokozatosan növekedett a vidéken. Az i. e. 3 század elején Hannibál karthágói seregeit támogatták. Fennhatóságuk biztosításaként a rómaiak ekkor alapították meg Potentia és Grumentum coloniákat. A rómaiak Lucania-nak nevezték a tartományt és Bruttiummal (Calabria) közös közigazgatási egységhez tartozott. Ebben az időszakban épült fel Venusia, Horatius szülővárosa.
[szerkesztés] Középkor
A Nyugatrómai Birodalom bukása után Lucania a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A vidék gazdasági fejlődését a görög-gót háborúk pusztításai hátráltatták. 568-ban a langobárdok elfoglalták Lucania nagy részét (kivéve Matera környékét) és a Beneventói Hercegséghez csatolták. A 8-9. században a tengerparti településeket többször is kifosztották az Észak-Afrikából érkező szaracénok. A 11. században a normannok hódították meg és 1059-ben rövid ideig Melfit tették meg királyságuk fővárosának.
II. Frigyes német-római császár és szicíliai király 1231-ben Melfiben vezette be országa alkotmányát (Constitutiones regni Siciliae), melyben többek között az ország közigazgatását és adózrendszerét szabályozta.
A 14-15. században Basilicata területén nápolyi nemesi családok osztoztak. Gazdaságilag a Nápolyi Királyság legelmaradottabb régiójának számított.
[szerkesztés] 19-20. század
Az 1799-ben megalakult tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaság leverése után, ennek támogatói a basilicatai hegyvidékekre menekültek a Bourbon-párti megtorlók elől és innen irányították partizánharc-jellegű forradalmukat, melyet brigantaggionak neveztek. 1860-ban Giuseppe Garibaldi seregeinek véres harcok során sikerült meghódítaniuk Basilicata területét, melyet 1861-ben csatoltak a frissen alapított Olasz Királysághoz.
Az új olasz államvezetés sikertelen gazdasági politikája miatt Basilicata gazdasági élete tovább gyengült, minek következtében a 19-20. század fordulóján több mint 180 000 lakos hagyta el a régiót. Basilicata volt az utolsó európai terület, ahol a maláriajárvány tört ki (1876-1900 között). A gyengén fejlett infrastruktúra miatt az ipar elkerülte a régiót.
1980-ban a régió több települését is megrongálta egy földrengés. Az ezt követő újjáépítési időszakban fejlesztették az infrastruktúrát is illetve az ipart, ezzel megállítva az évtizedekig tartó kivándorlási folyamatot.
[szerkesztés] Közigazgatás
Basilicata területe két megyére van osztva:
Legnépesebb városai:
| Szám | Címer | Város | Lakosság |
Megye |
|---|---|---|---|---|
| 1° |  |
Potenza | 68 197 | PZ |
| 2° |  |
Matera | 59 738 | MT |
| 3° |  |
Pisticci | 17 794 | MT |
| 4° |  |
Melfi | 17 177 | PZ |
| 5° |  |
Policoro | 15 664 | MT |
| 6° |  |
Lavello | 13 679 | PZ |
| 7° |  |
Lauria | 13 556 | PZ |
| 8° |  |
Rionero in Vulture | 13 447 | PZ |
| 9° |  |
Bernalda | 12 180 | MT |
| 10° |  |
Venosa | 12 083 | PZ |
[szerkesztés] Népessége
A régió lakosságának nagyrésze (56%) a 12. legnagyobb városban él, 27%-a a közepes méretű (5000-10000 lakos) kisvárosokban, 17%-a pedig az 5000 lakosnál kisebb településeken. A 19. század végétől tartó folyamatos kivándorlás miatt a legtöbb település lakossága csökkent. Mindössze három kistérségben növekedett az utóbbi évtizedekben a lakosság (elsősorban a gazdasági fejlesztéseknek köszönhetően), ezek: Metapontino kistérség, Melfi környéke valamint Potenza környéke.
[szerkesztés] Lukániai dialektus
Részletező szócikk: Lucaniai dialektus[szerkesztés] Fő látnivalók
- természeti látnivalók:
- Világörökség részét képező látnivalók:
- kulturális helyszínek:
[szerkesztés] Gazdaság
Basilicata fő mezőgazdasági területei a Metapontumi-síkság (gabonafélék) illetve a Matera-környéki folyóvölgyek (gyümölcs- és zöldségfélék). A hegyvidéki területeken elsősorban állattenyésztéssel foglalkoznak (juh, kecske, stb.). A halászat néhány tengerparti településen jelentős.
A régió gazdag ásványkincsekben: a Basento völgyében jelentős metángáz-telepeket találtak, míg az Agri völgyében kőolajat.
Az ipar fő ágazatai az élelmiszeripar és textilipar. Potenzában egy vegyiüzem működik, Melfiben a Fiat üzemeltet egy gépkocsiösszeszerelő gyárat.
A turizmus számára vonzerőt jelentenek a tengerparti görög városok romjai: Metapontum, Siris, valamint a római időkből származó Venusia és Grumentum romjai. A legszebb középkori települések Melfi és Tricarico. Matera fő vonzerejét a Világörökség részét képező Sassik képezik.
[szerkesztés] Közlekedés
A régió infrastruktúrája gyengén fejlett. Egyetlen repülőtere van, a Pisticci mellett fekvő Basilicata repülőtér. Legfontosabb autóutak az S.S. Basentana (Potenza-Bernalda között) és az S.S. Jonica (Bernalda-Nova Siri között). Az A3-as autópálya Lagonegro és Lauria között érinti területét. Délen a Jón-tenger partján halad a Tarantót Catanzaróval összekötő vasútvonal, a Tirrén-tenger partján pedig a Salerno-Paola vonal. A régiót átszeli a Salerno-Potenza-Bernalda vonal.
[szerkesztés] Híres lukániaiak
[szerkesztés] Források
- Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Galéria
| Olasz régiók | |
|---|---|
| Abruzzo | Basilicata | Calabria | Campania | Emilia-Romagna | Friuli-Venezia Giulia | Lazio | Liguria | Lombardia | Marche | Molise | Piemont | Puglia | Szardínia | Szicília | Toszkána | Trentino-Alto Adige | Umbria | Valle d’Aosta | Veneto | |
