Melfi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melfi
Castello di melfi1.JPG
Melfi vára
Melfi címere
Melfi címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Basilicata
Megye Potenza (PZ)
Frazionék Capannola, Foggianello, Foggiano, Leonessa, Masseria Casella, Masseria Catapane, Masseria Menolecchia, Parasacco, San Giorgio di Melfi, San Nicola, Villa Mariannina
Irányítószám 85025
Körzethívószám 0972
Népesség
Teljes népesség 17 425 fő (2011. okt 9.)[1]
16 110 fő (2001. okt 21.)[2]
Népsűrűség 78,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 530 m
Terület 205 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Melfi (Olaszország)
Melfi
Melfi
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 59′, k. h. 15° 39′Koordináták: é. sz. 40° 59′, k. h. 15° 39′
Melfi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Melfi témájú médiaállományokat.

Melfi város (közigazgatásilag comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Monte Vulture lábánál fekszik. Határai: Aquilonia, Ascoli Satriano, Candela, Lacedonia, Lavello, Monteverde, Rapolla, Rionero in Vulture és Rocchetta Sant’Antonio.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első települést a mai Melfi területén a daunusok alapították. A rómaiak az i.e. 291-ben alapított Venusia coloniához csatolták. A Nyugatrómai Birodalom bukása után nagy jelentőségre tett szert ugyanis a bizánciak és longobárdok által birtokolt területek határán helyezkedett el. A 11. század elején a normannok hódították meg és a Szicíliai Királyság része lett. Melfi 1059-ben az Apuliai Hercegség része lett, majd ugyanebben az évben, valamint 1109-ben is pápai zsinat színhelye volt. 1089-ben itt hirdették ki az első keresztesháborút. 1231-ben II. Frigyes német-római császár kiadta a melphei alkotmányt (Constitutiones Augustales), amelyben megerősítette királyságának kormányzási eszközeit valamint felállította az adózási rendszer alapjait. A következő évszázadokban a Nápolyi Királyság része volt és hosszas hanyatlási időszakba lépett. A város gazdasági élete a 19. században indult ismét fejlődésnek.

Magyar vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Lajos magyar király második nápolyi hadjárata során, 1350. júliusában ostrommal foglalta el Melfi várát az Acciaiuoli fivérektől, akik a várat „kiváló hozzáértéssel és vitézséggel védelmezték”.

A Névtelen Minorita szerint Melfi várának ostroma közben Lackfi Miklós és unokaöccse Dénes Benevento városánál 150 katonával 300 német zsoldoson ütött rajta, akik azt tervezték, hogy a magyar királyt megkötözve viszik Johanna nápolyi királynő elé. Lackfiék a zsoldosok egyik felét levágták, a másik felét pedig megkötözve hurcolták Lajos elé, aki lefegyvereztette, majd szétkergettette őket.[3]

Melfi ostroma közben, július 9-én kapott I. Lajos párbajkihívást Tarantói Lajos nápolyi királytól. A párbajsegédek a nápolyi Szent Antal templomban egyeztek meg a párbaj körülményeiben: az 1351. január 6. és január 14. között lett volna II. Eduárd angol király előtt. A párbajból később nem lett semmi, mert Tarantói Lajos visszalépett.[4]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Castello dei Doria - a város látképét meghatározó vár, amelyet a 11. században a normannok uralkodása idején építettek. Az eredetileg négyszögletű várat a 16-18. századokban bővítették ki. I. Károly nápolyi király a várban rendezte be rezidenciáját. Később a Caracciolo, majd a Doria nápolyi nemesi családok tulajdonába került át. Otthont ad az 1976-ban alapított 'Melfi Nemzeti Régészeti Múzeumnak (Museo Archeologico Nazionale del Melfese), amely a város ókori és középkori emlékeit mutatja be.
  • Santa Maria Assunta-katedrális - barokk stílusú, normann harangtoronnyal
  • a 11. században épült, majd a 18. században barokk stílusban átépített püspöki palota (Palazzo del Vescovado)
  • Santa Lucia-barlangtemplom (1260)
  • Sant’Antonio-templom
  • Santa Maria ad Nives-templom
  • Santa Margherita-templom (12. század)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011-es olasz népszámlálás
  2. 2001-es olasz népszámlálás
  3. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156. oldal
  4. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 156-158. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]