II. Eduárd angol király
| II. Eduárd | |
 |
|
|
|
|
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje 1307. július 7. – 1327. január 20. |
|
| Koronázása | 1308. február 25. |
| Elődje | I. Eduárd angol király |
| Utódja | III. Eduárd angol király |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Plantagenet-ház |
| Született | 1284. április 25. Caenerfon Kastély, Gwynedd |
| Elhunyt | 1327. szeptember 21. (43 évesen) Berkeley Kastély, Gloucestershire |
| Nyughelye | Gloucester Katedrális |
| Házastársa | Franciaországi Izabella |
| Gyermekei | III. Eduárd angol király János Eleonóra Johanna |
| Édesapja | I. Eduárd angol király |
| Édesanyja | Kasztíliai Eleonóra |
II. Eduárd (Caernarvon, Caernarvonshire, 1284. április 25. – Berkeley, Gloucestershire, 1327. szeptember 21.)[1] angol király 1307-ben követte apját a trónon. Eduárd a frissen megszállt Walesben született, I. Eduárd első életben maradt fiaként. Franciaország hűbérese, Guyenne hercegsége révén.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Eduárd királyt nem érdekelték különösebben az uralkodás gondjai, jobban szerette a kétkezi munkát. Szeszélyes, szertelen ember volt. Nem értett a középkori királyok számára olyan alapvető dolgokhoz, mint a hadvezetés vagy a bajvívás. Közismert volt homoszexualitása is.[2] Feleségül vette IV. (Szép) Fülöp francia király lányát, Izabellát. Fiuk később III. Edward néven Anglia királya lett, és háborúba keveredett Franciaországgal a francia trónért. Eduárd botrányos élete és kegyencei nagy hatalma sok angol nemes szemében szálka volt. A király teljesen kegyencei, előbb Gaveston, majd később a két Despenser, apa és fia, befolyása alatt állt, akik szinte helyette uralkodtak, és elsősorban a saját érdekeiket nézték.
A nemesség fellázadt a király és kegyencei ellen, de a próbálkozás kudarcba fulladt, és a felkelés vezetőit börtönbe csukták.
A király felesége a kegyencektől fenyegetve érezte magát, Franciaországba szökött, és magával vitte a trónörököst is. Miután a korábbi felkelés egy vezetője megszökött, ismét fellángolt az elégedetlenség, és az angol nemesség, a királynéval együttműködve, Eduárdot elfogatta, és lemondtatta az angol trónról. Utána fia következett a trónon, aki szerencsésebb és tehetséges uralkodónak bizonyult.
Halála [szerkesztés]
II. Eduárd halála máig sem tisztázott. Bukott uralkodóként börtönben tartották, és valószínűleg a felkelés egyik vezetőjének parancsára meggyilkolták. Az üzenet, ami a kivégzésére szólította fel fogvatartóit, hasonlít arra, amelyet Merániai János esztergomi érsek írt 113 évvel korábban, és amely az európai retorikai tananyagok része volt (lásd: Reginam occidere): „Eduárd halálát nem kell félnetek jó lesz”. Attól függően hova kerül a vessző, a mondat kétértelmű. Fogvatartói a király ellen döntöttek, mert 1327 szeptemberében Berkeley várában meggyilkolták. „Mortimer úgy rendelkezett, hogy külső szemlélő ne vegye észre a halálát. Az őt őrző grófok döntése volt: úgy haljon meg, ahogy élt. Kezeit, lábait összekötözték, hasra fektették, egy lefűrészelt ökörszarvat, azon keresztül pedig egy izzó vasat dugtak fel a végbelébe.”[3]
Gyermekei [szerkesztés]
Felesége, Franciaországi Izabella angol királyné (1296 – 1358. augusztus 22.) 4 gyermeket szült férjének:
|
|
|
|
|
|---|---|---|---|
| III. Eduárd | 1312. november 13. | 1377. június 21. | |
| János | 1316. augusztus 25. | 1336. szeptember 13. | |
| Eleonóra | 1318. június 18. | 1355. április 22. | |
| Johanna | 1321. július 5. | 1362. szeptember 7. |
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- England, kings 1066-1603. Edward II 1307-1327 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 23.)
- Eduard II, König von England (1307-1327) (német nyelven). Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer. (Hozzáférés: 2010. január 23.)
| Előző uralkodó: I. Eduárd |
|
Következő uralkodó: III. Eduárd |
|
|||||||||||
