II. Eduárd angol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Eduárd
King Edward II of England.jpg

Anglia királya
Uralkodási ideje
1307. július 7. – 1327. január 20.
Koronázása
1308. február 25.
Elődje I. Eduárd angol király
Utódja III. Eduárd angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Plantagenet-ház
Született
1284. április 25.
Caenerfon Kastély, Gwynedd
Elhunyt
1327. szeptember 21. (43 évesen)
Berkeley Kastély, Gloucestershire
Nyughelye Gloucester Katedrális
Házastársa Franciaországi Izabella
Gyermekei III. Eduárd angol király
János
Eleonóra
Johanna
Édesapja I. Eduárd angol király
Édesanyja Kasztíliai Eleonóra

II. Eduárd (Caernarvon, Caernarvonshire, 1284. április 25.Berkeley, Gloucestershire, 1327. szeptember 21.)[1] angol király 1307-ben követte apját a trónon. Eduárd a frissen megszállt Walesben született, I. Eduárd első életben maradt fiaként. Franciaország hűbérese, Guyenne hercegsége révén.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduárd királyt nem érdekelték különösebben az uralkodás gondjai, jobban szerette a kétkezi munkát. Szeszélyes, szertelen ember volt. Nem értett a középkori királyok számára olyan alapvető dolgokhoz, mint a hadvezetés vagy a bajvívás. Közismert volt homoszexualitása is.[2] Feleségül vette IV. (Szép) Fülöp francia király lányát, Izabellát. Fiuk később III. Edward néven Anglia királya lett, és háborúba keveredett Franciaországgal a francia trónért. Eduárd botrányos élete és kegyencei nagy hatalma sok angol nemes szemében szálka volt. A király teljesen kegyencei, előbb Gaveston, majd később a két Despenser, apa és fia, befolyása alatt állt, akik szinte helyette uralkodtak, és elsősorban a saját érdekeiket nézték.

A nemesség fellázadt a király és kegyencei ellen, de a próbálkozás kudarcba fulladt, és a felkelés vezetőit börtönbe csukták.

A király felesége a kegyencektől fenyegetve érezte magát, Franciaországba szökött, és magával vitte a trónörököst is. Miután a korábbi felkelés egy vezetője megszökött, ismét fellángolt az elégedetlenség, és az angol nemesség, a királynéval együttműködve, Eduárdot elfogatta, és lemondatta az angol trónról. Utána fia következett a trónon, aki szerencsésebb és tehetséges uralkodónak bizonyult.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Eduárd halála máig sem tisztázott. Bukott uralkodóként börtönben tartották, és valószínűleg a felkelés egyik vezetőjének parancsára meggyilkolták. Az üzenet, ami a kivégzésére szólította fel fogvatartóit, hasonlít arra, amelyet Merániai János esztergomi érsek írt 113 évvel korábban, és amely az európai retorikai tananyagok része volt (lásd: Reginam occidere): „Eduárd halálát nem kell félnetek jó lesz”. Attól függően hova kerül a vessző, a mondat kétértelmű. Fogvatartói a király ellen döntöttek, mert 1327 szeptemberében Berkeley várában meggyilkolták. Mortimer úgy rendelkezett, hogy külső szemlélő ne vegye észre a halálát. Az őt őrző grófok döntése volt: úgy haljon meg, ahogy élt. Kezeit, lábait összekötözték, hasra fektették, egy lefűrészelt ökörszarvat, azon keresztül pedig egy izzó vasat dugtak fel a végbelébe.”[3]

II. Eduárd

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Franciaországi Izabella angol királyné (12961358. augusztus 22.) 4 gyermeket szült férjének:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
III. Eduárd 1312. november 13. 1377. június 21.
János 1316. augusztus 25. 1336. szeptember 13.
Eleonóra 1318. június 18. 1355. április 22.
Johanna 1321. július 5. 1362. szeptember 7.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 148. p.
  2. Norman Cantor: In the Wake of the Plague: The Black Death and the World It Made (Harper Perennial, 2002, 75.o.
  3. hatter.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Eduárd
Anglia királya
13071327
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
III. Eduárd