I. Eduárd angol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Eduárd
Edward I of England.png
I. Eduárd angol király

Ragadványneve Nyakigláb Eduárd
(Edward Longshanks)
Anglia királya
Uralkodási ideje
1272. november 16. – 1307. július 7.
Koronázása
1274. augusztus 19.
Elődje III. Henrik angol király
Utódja II. Eduárd angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Plantagenêt-ház
Született
1239. június 17.
Westminster Palota, London
Elhunyt
1307. július 7. (68 évesen)
Burgh by Sands, Cumberland
Nyughelye Westminsteri apátság
Házastársa 1) Kasztíliai Eleonóra
2) Franciaországi Margit
Gyermekei 1.-től:
NN (leány)
Katalin
Johanna
János
Henrik
Eleanor
NN (leány)
Johanna
Alfonz
Margit
Berengária
NN (leány)
Mária
NN (fiú)
Erzsébet
II. Eduárd angol király

2.-tól:
Tamás
Edmund
Eleanor
Édesapja III. Henrik angol király
Eduárd angol király és felesége, Eleonóra királynéegy tizennegyedik századi kézirat iniciáléjában
Eduárd angol király és felesége, Eleonóra királyné
egy tizennegyedik századi kézirat iniciáléjában

I. (Nyakigláb) Eduárd angol király (Westminster, Middlesex, Anglia, 1239. június 17. – Burgh-by-Sands, Carlisle mellett, Cumberland, 1307. július 7.) 1272-től Anglia királya. Meghódította és az angol korona fennhatósága alá vonta Walest, valamint kísérletet tett Skócia meghódítására is. A harminckét évesen trónra lépő király személyében Angliának ismét egy harcos lovagkirálya lett, aki sorra vette fel a harcot a szomszédos államokkal. Emellett pedig más uralkodói feladatainak is eleget tett. Felesége Kasztíliai Eleonóra 15 gyermeket szült neki.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Eduárd hadai folyamatos sikereket értek el francia földön és többször meg is ostromolták Párizst. Ő szerepel Arany János A walesi bárdok című versében.

A walesi hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A franciaországi háború mellett a király más célokat is kitűzött maga elé. A walesi uralkodóház hanyatlóban volt. Így nem okozott túl nagy gondot az angol királynak, hogy a kontinensen vívott háború mellett még a Brit-sziget nyugati felén elterülő, ősi kultúrával rendelkező Walest is elfoglalja. Hosszú harcok árán 1282-re meg is szállta a térséget és az angol koronához csatolta. A hódító király legendásan kegyetlenül bánt a walesiekkel.[1] A lázadók ellen erős védvonallal vette körbe Walest.

Skóciai hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolok eleinte lassan haladtak előre Skóciában. Eduárd inkább békefenntartóként lépett föl a súlyos belviszályokkal szabdalt Skócia ügyeibe, abban reménykedve, hogy később magát teheti a királlyá. 1290-ben Leithben Eduárd hozzáadta I. Margit skót királynőt trónörökös fiához (szintén Eduárd), aki így a skót trón örököse is lett. Ám Margit még ebben az évben meghalt tengeribetegségben. A későbbi II.Eduárddal kötött házassága viszont alapul szolgált később Anglia skót trón iránti igényére. 1292 novemberében Eduárd ellenőrizte a megüresedett skót trón sorsát. Tizenhárom jelöltből végül kettőt, John Balliolt és Robert the Bruce-t választotta. A skót nép végül az előbbit tette királlyá.

Ám Eduárdnak nem volt elég ez a jóságos békebíró szerep. 1296. március 30-án nyílt háborút indított a skótok ellen, és megostromolta Berwik-upon-Tweed várát. Az angol katonák lemészárolták a civil lakosság kétharmadát. A skótok viszont ugyanezen év április 8-án Hexham váránál véresen megtorolták sérelmeiket. Az április 27-én zajló dunbari csata ismét Eduárdnak kedvezett, aki egyre előrébb nyomult a Skót-felföld hegyei között. Július 8-án John Balliol skót király lemondott a trónról I. Eduárd javára Montrose-ban. Eduárd elvette a skótok nemzeti kincsét, a Stone of Scone nevű koronázókövet[2], és Londonba vitte, miután skót nemesek hűségesküt tettek neki. Ezután Surrey earljét bízta meg Skócia igazgatásával. Ám az angol uralom nem tartott sokáig. 1297 májusában William Wallace rajtaütött Lanark kastélyán. Megölte a helytartót és lemészárolta az összes ott lévő angolt. Ezzel kitört a szabadságharc Skóciában. A nyár folyamán Sir Andrew Murray elfoglalt számos angol kastélyt és várat a Skót-felföldön, valamint Skócia északkeleti részein, beleszámítva a Loch Ness partján lévő Urquhart várát is. Végül szeptember 11-én William Wallace és Sir Andrew Murray megalázó és átfogó vereséget mért az angolokra a Stirling melletti hídnál. Wallace ekkor alkalmazott stratégiája legendává lett. Az angolok kénytelenek voltak kivonulni Skóciából.

Eduárd azonban nem adta föl. 1298. július 22-én Falkirknél legyőzte Wallace-t. Ám ezzel sem ért el túl sokat. 1303 májusában még egy végső támadást indított Skócia ellen. Április 22-én Eduárd elfoglalta az utolsó skót védőbástyát, a Stirlingi várat. A védők pedig még azt követően is három hónapig kitartottak, hogy az élelmük elfogyott. 1305. augusztus 3-án William Wallace-t elfogták Glasgow mellett. Londonba vitték, majd augusztus 23-án brutális módon kivégezték.[3] Bár jelentős befolyást szereztek, az angoloknak mégsem sikerült elfoglalni Skóciát. I. Eduárd halála után pedig a Brit-sziget egyesítése angol kézen még évszázadokig csak álom maradt.

Uralkodásának vége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduárd nagy bánatára a francia hadjárat sem járt túl nagy sikerrel, de annyit elért, hogy sikerült egyes, korábban angolok által uralt területeket ismét visszafoglalnia.

1307-ben megőrült és meg is halt, hatvanhét évesen. A trónon fia, II. Eduárd követte. I. Eduárd rosszabbul talán nem is dönthetett volna. Fia uralkodását ugyanis olyan botrányok tarkították, amelyek ismét visszasüllyesztették Angliát III. Henrik korának helyzetébe.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kasztíliai Eleonórától (12411290. november 28.):

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
leány 1255 1255
Katalin 1261/1263 1264. szeptember 5.
Johanna 1265. januárja 1265. szeptembere
Henrik 1268. májusa 1274. október 14./16.
Eleanor 1269. júniusa 1298. augusztus 19.
leány 1271 1271
Johanna 1272. áprilisa 1307. április 7.
Alfonz 1273. november 24. 1284. augusztus 19.
Margit 1275. szeptember 11. 1338 után
Berengária 1276. május 1. 1278. június 6–27.
leány 1278 1278
Mária 1279. március 11./12. 1332. május 29.
fiú 1281 1281
Erzsébet 1282. augusztusa 1316. május 5.
II. Eduárd 1284. április 25. 1327. szeptember 21.

Franciaországi Margittól (12791318. február 14.):

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Tamás 1300. június 1. 1338. augusztus 4.
Edmund 1301. augusztus 1. 1330. március 19.
Eleanor 1306. május 6. 1310

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Arany JánosA walesi bárdok” című műve hűen tükrözi, milyen volt az akkori helyzet, ám Arany annyiban eltér a valóságtól, hogy I. Eduárd személyesen sohasem vegyült a versben ábrázolt módon a megszállt népekkel. Katonái halomszámra ölték a leigázott kelta népességet. Arany másik tévedése az, hogy Eduárdot egyáltalán nem érintette mélyen a walesiek sorsa. Annyira nem törődött az ottani állapotokkal, hogy rögtön el is indult egy újabb háborúra.
  2. Ezt a követ nevezik másképp Scone-i kőnek, vagy a Végzet kövének is
  3. William Wallace#Wallace elfogása és kivégzése


Előző uralkodó:
III. Henrik
Anglia királya
12721307
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
II. Eduárd