I. Richárd angol király

I. Richárd
Anglia királya
Uralkodási ideje 1189. július 6. – 1199. április 6.
Koronázása	1189. szeptember 3.
Elődje	II. Henrik angol király
Utódja	János angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Plantagenet-ház
Született	1157. szeptember 8. Beaumont Palota, Oxford
Elhunyt	1199. április 6. (41 évesen) Châlus, Limousu
Nyughelye	Fontevraud Apátság, Franciaország
Házastársa	Navarrai Berengária
Gyermekei	nem ismert
Édesapja	II. Henrik angol király
Édesanyja	Aquitániai Eleonóra

I. Richárd angol király (1157. szeptember 8. – 1199. április 6.) miután értesült apja, II. Henrik haláláról Richárd herceg Angliába utazott és 1189 szeptemberében I. Richárd néven királlyá koronáztatta magát. Ám ezután nem sokáig maradt Angliában. Kiszabadította anyját, Aquitániai Elenonórát, akit apja Winchesterbe záratott, amiért segítette Richárdot és testvéreit apjuk elleni küzdelmükben. Ezután visszatért aquitaniai birtokaira. Tíz éves uralkodásából mindössze fél évet töltött Angliában.

Harcos király

I. Richárd ünnepelt harcos volt. Aquitániában dicső győzelmeket aratott II. Fülöp Ágost francia király ellen. (Persze csak akkor, amikor épp nem volt vele szövetségben II. Henrik ellen.) Őt tartották a lovagi erény mintaképének. Ezért is tűnt alkalmasabbnak az uralkodásra, mint öccse, János, aki kapzsi volt és hatalomvágyó. A királynál 11 évvel fiatalabb János Írország hercegeként folyamatosan azért küzdött hogy elorozhassa bátyjától hatalmát és trónját. Erre részben alkalma is nyílt, amikor a lovagias király egy évvel megkoronázása után 1190 júliusában a király 100 hajóval és 8000 emberrel elindult a Szentföldre és országának kormányzását Jánosra hagyta.

A hit hős védelmezője, Oroszlánszívű Richárd

Miután megérkezett a Szentföldre, az angol királyra hárult a teljes III. keresztes hadjárat levezénylése. Hiszen a másik két király, aki útnak indult semmi szerepet nem vállalt a harcokban. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár, aki Richárd mellett Európa egyik legharciasabb és legsikeresebb uralkodója volt, 1187-ben ugyan elindult a Szentföldre 100. 000 fős seregével, de 1190-ben Antiochiában belefulladt egy folyóba. Egyesek szerint a hideg víztől görcse támadt és elsüllyedt a vízben, mások szerint viszont lezuhant lováról és a vízbe fulladt, így a német-római császár nem messze céljától 67 évesen meghalt, seregei pedig visszafordultak. II. Fülöp Ágost, bár kitűnő egészségben elérte a Szentföldet, betegségre hivatkozva visszatért Európába. Így a hadjáratot lényegében I. Richárd vezette. Csakhogy miután 1191-ben megérkezett Akkon kikötőjébe (ma Izrael) súlyosan megbetegedett. Ellenfele, a muzulmánok vezetője, Szaladin szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója, tanúságot téve „lovagiasságáról” egy tál gyümölcsöt küldött a beteg Richárdnak, hogy felépüljön. A király hamarosan jobban lett és megostromolta Akkont. A város néhány napi ostrom után elesett. A keresztesek 3500 foglyot ejtettek. Richárd ezért a csatáért kapta az „Oroszlánszívű” jelzőt. Ezt követően Richárd hadai dél felé indultak. Az Akkontól néhány száz kilométerre fekvő Jaffát többször is megostromolták, de csak kemény harcok árán sikerült bevenni. A keresztesek szorongatott helyzetbe kerültek, és ellentétben, az Európában bevett szokásokkal, melyeket mellesleg maga Richárd is ezt megelőzően vallott, parancsot adott az Akkonnál fogságba ejtett 3500 arab fogoly kivégzésére, azért mert Szaladin nem volt hajlandó a foglyokért odaadni cserébe a keresztesek legfőbb ereklyéjének, Jézus keresztjének darabját, amit korábban (1187-ben Jeruzsálem bevételekor) megszerzett. Később sok győzelmet arattak az arabok fölött, de számottevő sikert nem értek el. 1192-ben megostromolták ugyan Jeruzsálemet és elméletben be is vették, már nem tudták birtokba venni. Richárd megbetegedett és seregeivel haza indult. Ezzel, részleges sikerrel, lezárult a III. keresztes hadjárat.

Oroszlánszívű Richárd szobra Londonban

Fogságban a király

Richárd elkövette azt a súlyos hibát, hogy a Szentföldön inzultált egy lovagot, név szerint V. Lipót osztrák herceget. Richárd lehajíttatta egy vár fokáról a Babenbergek zászlaját, mondván, egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű annál, hogysem az övével egy helyen lobogjon. Lipót herceg bosszút esküdött ellene.

Richárd hajótörést szenvedett Velencénél, ezért szárazföldön kellett tovább mennie Anglia felé. Bécsen álruhában utazott át, de felismerték rátalált, és Lipót herceg elfogatta. A legenda szerint a konyhai segédnek öltözött Richárd elfelejtette levenni gyűrűit, erről ismerték fel. Ausztria hercege börtönbe vetette az angol királyt, majd hamarosan átadta őt VI. Henrik német-római császárnak. A császár horribilis összeget kért cserébe I. Richárdért. A király öccse, János herceg hajlandó volt az egész országot felforgatni, azért hogy visszavásárolhassa bátyját, és ezzel megvegye hatalmát. II. Fülöp Ágost is megpróbálta megkaparintani Richárdot, hogy kizsarolhassa tőle a franciaországi angol birtokokat. A „győztes” végül János herceg lett, aki 1194. február 4-én kifizette a váltságdíjat VI. Henriknek.

A vég kezdete

Richárd ekkor visszatért Aquitaniába és folytatta harcait a franciák ellen. Ám előtte még (utoljára életében) útba ejtette Angliát és megfosztotta öccsét minden hatalmától. 1199-ben a Limousin-ban fekvő chalus-i vár ostrománál egy lovag számszeríjának nyilával eltalálta. A seb elfertőződött, Richárd belehalt sérülésébe. Utolsó lovagias cselekedeteként a haldokló király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot. Egy zacskó aranyat adott neki és elengedte fogságából, ugyanis időközben az angolok bevették a várat.

Halála után

Akárcsak szüleit és János feleségét Angoulême-i Izabellát, őt is a Fontevraud-i apátságban temették el. Az apátságot 1099-ben alapították és különös módon együtt éltek benne szerzetesek és apácák. Apátnőinek csak a pápa volt a felettese. A lenyűgöző sírok és faragott domborművek kiállták az idő próbáját. A francia forradalom után a fontevraud-i rendet eltörölték, és az apátság épületét Napóleon uralma idején állami börtönként használták. Bár Richárd holtteste Fontevraud-ban nyugszik, kérésére szívét a roueni katedrálisban helyezték el. 1838-ban találták meg a szívét egy ólomdobozba zárt ezüstdobozban.

Jegyzetek

Előző uralkodó: II. Henrik

Anglia királya 1189 – 1199

Következő uralkodó: János