III. Henrik angol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Henrik
King Edward II.jpg

Anglia királya
Uralkodási ideje
1216. október 18. – 1272. november 16.
Koronázása
1216. október 28.
1220. május 17.
Elődje János angol király
Utódja I. Eduárd angol király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Plantagenet-ház
Született 1207. október 1.
Winchester Kastély, Hampshire
Elhunyt 1272. november 16. (65 évesen)
Westminster, London
Nyughelye Westminsteri apátság
Házastársa Provence-i Eleanor
Gyermekei I. Eduárd angol király
Margit
Beatrix
Edmund
Richárd
János
Katalin
Henrik
Édesapja János angol király
Édesanyja Angoulême-i Izabella

III. Henrik (Hampshire, 1207. október 1.London, 1272. november 16.) angol király

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, I. (Földnélküli) János halála után, gyermekként került a trónra. Ráadásul Angliát ekkor legnagyobb ellenségének, Franciaországnak a hadai dúlták. A franciákat vezető Oroszlán Lajos herceg ekkor épp Londont ostromolta, így a gyermekkirálynak és anyjának, Izabellának Nyugat-Angliába kellett menekülnie. Korona híján az anyakirályné arany nyakláncával koronáztak meg Henriket 1216. október 28-án a gloucesteri székesegyházban. Az alig kilencéves király mellé William Marshalt nevezték ki régensnek, aki rögtön hadakat gyűjtött, és hamarosan le is győzte Capet Lajost. 1217. szeptember 12-én Londonban született meg a háború végét jelző békeszerződés, és 1219-re a régensnek sikerült a király mellé állítania az összes bárót. Izabella 1220-ban visszatért Franciaországba, és végre hozzámehetett régi nagy szerelméhez, X. Lusignan-i Hugóhoz, akitől kilenc gyermeke született. Úgy tűnt, minden jóra fordul, ám az angol királyi család II. Henrik halálával kezdődő züllése csak most kezdett kiteljesedni.

A polgárháború kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor megkoronázták, az angolok még nem sejtették, hogy III. Henrikkel még több gondjuk lesz, mint I. Jánossal. Az újdonsült király gyermekként meglehetősen kezelhetetlen volt, és amikor felnőtt, kegyetlen, ám gyengekezű király lett belőle. Henrik rettentően kedvelte a pompát, és rengeteg díszes kastélyt építtetett. Emellett a díszes ceremóniákat is kedvelte. Ám a főurakat egész uralkodása alatt apja gyilkosainak tartotta, ezért egytől egyig brutális vadállatnak tekintette őket. Henrik abszolutista uralkodóként akarta kormányozni országát, ám nem vette figyelembe, hogy az angol királynak soha nem volt abszolút hatalma. Mindig állt mellette valamilyen tanácsadó szerv: Hódító Vilmos előtt az angolszász Witan, majd a bárók tanácsa és végül a Parlament. Ezt azzal kívánta demonstrálni, hogy harcba szállt a franciákkal az Anjou-Plantagenet birodalom visszaállításának érdekében, sőt a határokat még tovább akarta tágítani, mélyen a Német-római Birodalom földjén. Ám a főurak érdekei csupán a Brit-szigetek partjaiig terjedtek, így súlyos ellentétek támadtak köztük és a király között. Emellett a király franciákkal töltötte be a fontosabb tisztségeket, és 1236-ban Provence-i Eleonóra személyében francia feleséget szerzett magának. Az udvart ellepték a franciák. Eleonóra rokonai mellett Henrik féltestvérei is gyakori vendégek voltak itt, és a királyi tanácsadók is egytől egyig franciák voltak. Eleonóra két nagybátyja is fontos szerephez jutott: Savoyai Vilmos a király legfőbb tanácsosa és despotikus hatalmának támogatója, Savoyai Bonifác pedig canterburyi érsek lett.

1254-ben Henrik szövetkezett IV. Ince pápával. Vállalta, hogy elfoglalja a szaracén kézen lévő Szicíliát, és annak trónjára második fiát, Edmundot akarta ültetni. A hadjárat fedezésére, pápai jóváhagyással, hatalmas adókat vetett ki. A főurak és az egyháziak nem fizettek. Sőt 1258-ban összehívták az országgyűlést, amelyen a franciák királyi udvarból való eltávolítását követelték. Ezek voltak az oxfordi províziók. Végül a fontosabb tisztségeket angolokkal töltötték be, és felállítottak egy tizenkét főből álló tanácsot a király segítésére (valójában ellenőrzésére). Henrik nem volt hajlandó elfogadni az új helyzetet, és 1264-ben felrúgta az egyezményt, mire kitört a polgárháború. Május 14-én a sussexi Lewesban vívott csata után Henrik és trónörökös fia, Edward is fogságba esett. A tényleges hatalmat a főurak nagyravágyó vezetője, Simon de Montfort, Leicester 6. grófja vette át. 1238-ban de Monfort elvette III. Henrik húgát, Eleonórát, amivel még több jogot szerzett magának a hatalomhoz. Ezután a gyáva királyt félreállítva elkezdte felélni az ország vagyonát. Henrik ekkor már csak báb volt a hataloméhes gróf kezében.

Egy új kor előszelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward herceg, aki apjával együtt raboskodott, elhatározta, hogy kihasználja azt a helyzetet, ami de Monfort nagyzási tébolyából kialakult. Mivel a főuraknak elegük volt a leicesteri grófból, boldogan mellé álltak volna, ám a hercegnek előbb meg kellett szöknie. Erre 1265. május 18-án került sor, amikor őrök, köztük Simon fia, Henry de Montfort társaságában Nyugat-Angliában, Hereford környékén lovagoltak. Edward szökése után a főurak élére állt, és a worcestershire-i Eveshamnél megütköztek Simon de Montforttal. A csatát Edward nyerte, és ezzel sikerült visszaültetnie apját Anglia trónjára. Simon de Monfort meghalt a csatában. Testét megcsonkították és lemészárolt követői mellé temették.

Egy új aranykor kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Henrik tanult hibáiból. Visszavonta azokat a döntéseket, amelyeket de Montfort kényszerített ki belőle, és uralkodása hátralevő részében egy új Westminsteri apátság építésén munkálkodott az ország irányítását pedig Edwardra bízta. 1272-ben szívszélütés következtében meghalt III. Henrik. A trónon nyolcvan év után egy erős és határozott király követte, aki képes volt kiharcolni akaratát a főurakkal szemben.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Provence-i Eleonóra (12231291. június 24.) 8 gyermeket szült Henriknek:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
I. Eduárd 1239. június 17. 1307. július 7.
Margit 1240. szeptember 29. 1275. február 26.
Beatrix 1242. június 25. 1275. március 24.
Edmund 1245. január 16. 1296. június 5.
Richárd 1247 után 1256 előtt
János 1250 után 1256 előtt
Katalin 1253. november 25. 1257. május 3.
Henrik 1253 után fiatalon


Előző uralkodó:
János
Anglia királya
12161272
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. Eduárd