Richárd német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richárd
RisaCornwall.jpg
Richárd királyi pecsétje

Német király
Uralkodási ideje
1257. január 13.[1]1272. április 2.
Koronázása
1257. május 17.[1]
Elődje Vilmos
Utódja I. Rudolf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Plantagenêt-ház
Született 1209. január 5.
Winchester[1]
Elhunyt 1272. április 2. (63 évesen)
Berkhamsted Kastély, Berkhamsted[1]
Nyughelye Hailes Apátság, Gloucestershire
Édesapja János angol király
Édesanyja Angoulême-i Izabella

Cornwalli Richárd (németül Richard von Cornwall(is)), (1209. január 5.[1]1272. április 2.[1]), Poitou grófja 1225-től és német király 1257-től 1272-ig. Európa legvagyonosabb embereinek egyike volt. Részt vett a Hatodik keresztes hadjáratban is, ahol diplomataként ért el nagy sikereket, és segédkezett Ascalon fellegvárának építésében is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1209. január 5-én született a Winchester kastélyban, (Földnélküli) János angol király és Angoulême-i Izabella második fiaként. Alig nyolc évesen Berkshire nagyseriffje lett és 1225-ben Poitiou grófjává nevezték ki, ugyanabban az évben, amikor tizenhat éves korában bátyja, Henrik, Cornwallt adta neki születésnapi ajándékként. Cornwalli jövedelmei gazdag emberré tették Richárdot, és ezzel Európa egyik legvagyonosabb embere lett. Gondolkodott azon, hogy részt vesz bátyja oldalán a Poitou és Bretagne elleni hadjáratban és háromszor is régensséget töltött be. Henrik uralkodásának korai éveiben elég feszült volt a viszony a fivérek között. Richárd háromszor is fellázadt és bátyja csak értékes ajándékokkal tudta lekenyerezni.

1231 márciusában elvette Marshall Izabellát, Gloucester grófjának gazdag özvegyét, bátyja nagy bosszúságára, aki neheztelt a Marshall családra vagyonuk és befolyásuk miatt, ami nagy mértékben ellene fordította őket. Richárd lett a mostoha apja Izabella első házasságából származó hat gyermekének. Ugyanabban az évben megszerezte későbbi központját, a Wallingford kastélyt, Berkshire-ben (ma Oxfordshire), és rengeteg pénzt költött az átalakítására. További kedvelt birtokai feküdtek Marlowban és Cippenhamben, Buckinghamshire-ben. Richárdnak és Izabellának négy gyermeke született, akik közül csak a fia, Almaini Henrik, élte meg a felnőttkort. Richárd szemben állt Simon de Montfort-ral és lázadást vezetett ellene, amikor a nővére, Eleonóra hozzáment feleségül. Ismét csak bőséges ajándékokkal tudták lecsillapítani.

Amikor Izabella 1240-ben már a halálos ágyán feküdt, azt kérte, hogy temessék első férje mellé, Tewkesburybe, Richárd azonban helyette a Beaulieu apátságban helyezte örök nyugalomra. Azonban jámbor gesztusként a szívét elküldte Tewkesbury-be. Még ugyanebben az évben Richárd elutazott a Szent Földre. Nem harcolt egy csatában sem, de jelentős szerepet játszott a tárgyalások során, amelyek a Gáza 1239-es ostroma során fogságba esett és meggyilkolt katonák sorsáról folytak. Szintén újjá építette Ascalont, amit Szaladin romboltatott le. Hazatérőben Richárd meglátogatta nővérét, Izabellát, II. Frigyes császár feleségét. Nem sokkal hazatérése után, 1242. január 28-án Henrik és felesége, Eleonóra, felvetette, hogy házasodjon össze Eleonóra nővérével, Sanchiával. A Szent Földre menet Richárd egyszer találkozott vele Provence-ban, ahol a leány édesapja, IV. Rajmund Berengár szívélyesen fogadta és bele is szeretett a gyönyörű leányba. Richárd és Sanchia (akit az angolok Cynthiának hívtak) 1243 novemberében házasodtak össze Westminsteri apátságban. Ez a házasság még közelebb hozta őt a királyi körökhöz.

Megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1256 elején meghalt Vilmos német király. Ekkor – a német történelemben először – majd az 1356-os Német Aranybullában megnevezett hét fejedelem döntött az új uralkodó személyéről.[1] A néhai II. Frigyes sógorára, Richárdra a kölni és a mainzi érsek, valamint a – IV. Konrád fiának, Konradinnak gyámjaként működő – rajnai palotagróf adta a szavazatát.[1] Miután a cseh király a másik jelöltre, Kasztíliai Alfonzra is szavazott, kettős választás lehetősége jött létre.[1]

Látogatásai Németországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richárd csak ezután jött Németországba, de 1259-ben már vissza is tért Angliába.[1] Az őt megválasztók körének megfelelően már ekkor is csak a birodalom nyugati felében ismerték el – de valóságos hatalom nélkül.[2]

Második és harmadik látogatására – mert többnek nemigen nevezhető – 1260-ban, illetve 12621263-ban került sor, minden különösebb eredmény nélkül.[3]. 1264-ben, a bárók lázadásakor a lewesi csatában bátyjával, III. Henrikkel együtt Simon de Montfort fogságába esett, ahonnan csak 16 hónap múlva szabadult.[3]

12681269-ben járt negyedszer és egyben utoljára Németországban.[3] Részt vett a wormsi birodalmi gyűlésen, ekkor kötötte harmadik házasságát is.[3] Ezt követően 1272-ben bekövetkezett haláláig Angliában élt.[3]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ezenkívül még két törvénytelen gyermeke is született:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 93. oldal
  2. Weiszhár, 93–94. oldal
  3. ^ a b c d e Weiszhár, 94. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Plantagenets (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Vilmos
Német király
12571272
Kasztíliai Alfonzzal
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
I. Rudolf