II. Károly nápolyi király

II. Sánta Károly nápolyi király
II. Sánta Károly nápolyi király
Nápolyi király, Albánia királya, Akháj herceg, Anjou grófja
Uralkodási ideje 1285. január 7. – 1309. május 5.
Elődje	I. Károly
Utódja	Róbert
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Anjou-ház
Született	1254
Elhunyt	1309. május 5.
Házastársa	Mária magyar hercegnő
Gyermekei	Károly, Lajos, Róbert, Fülöp, Rajmund Berengár, János, Trisztán, Péter, János, Margit, Blanka, Eleonóra, Mária, Beatrix
Édesapja	I. Károly
Édesanyja	Provance-i Beatrix

II. Károly címere az anjou-ház liliomjaival és a jeruzsálemi királyság keresztjével.

II. Sánta Károly (franciául le Boiteux, olaszul lo Zoppo) (1254 – 1309. május 5.) Nápoly és Szicília királya, névleg Jeruzsálem királya és Salerno hercege volt.

Élete

Apja I. Anjou Károly, aki az 1260-as években hódította meg a normannoktól a nápolyi és a szicíliai királyságokat. Anyja Provence-i Beatrix.

1282 húsvétján az ún. szicíliai vecsernye során Szicília lakosai lemészárolták a szigeten tartózkodó francia katonákat és I. Károly tisztviselőit. A szigetet III. Péter aragóniai király szállta meg. Az ellene indított nápolyi flottát II. Károly irányította, de az 1284. június 5-én a nápolyi öbölben vívott csata során vereséget szenvedett Ruggiero di Lauria admirálistól és Károly fogságba esett.

1288-ban I. Eduárd angol király közbenjárására III. Péter és II. Károly békét kötött és Károlyt szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy megelégszik a nápolyi királysággal. Szicília a béke értelmében az aragóniai uralkodó befolyása alá került, illetve Károlynak rá kellett beszélni unokaöccsét, Valois Károlyt, hogy 20 000 ezüst fejében mondjon le az aragóniai királyi címről – ezt IV. Márton pápa adta Valois Károlynak, mivel így akarta megbüntetni III. Péter királyt Szicília megszállása miatt.

Károly szabadon engedése után három fia és mintegy 60 provence-i nemes továbbra is az aragóniai király túsza maradt, értük Károly 30000 ezüstmárkát ígért kifizetni, vagy pedig önként visszatért volna a fogságba, ha három éven belül ezt nem tudja teljesíteni. Szabadon engedése után azonban Rieti-be sietett, ahol IV. Miklós pápa felmentette minden esküje alól, 1289-ben Szicília királyává koronázta és kiátkozta ellenségét, III. Alfonz aragóniai királyt. Ezzel egyidőben Valois Károly előkészületeket tett az aragóniai királyság elleni hadjáratra a kasztíliai királysággal szövetségben. Alfonz ekkor beleegyezett a taragoni béke aláírásába, ígéretet tett a Jakab öccsének küldött támogatás visszahívására, lemondott Szicíliáról és hűbért fizetett a pápának. Azonban a békeszerződés életbe lépése előtt Alfonz meghalt, az aragóniai trónt öccse, Jakab foglalta el és a szicíliai trónt öccsére, Frigyesre hagyta.

Az 1294-ben Nápolyban megválasztott VIII. Bonifác pápa próbált Jakab és Károly között közvetíteni, ennek eredményeként aláírták az anagni szerződést: Jakab feleségül vette Károly lányát, Anjou Blankát, a pápától megkapta volna Szardíniát és Korzikát és átadta Szicíliát Károlynak.

A szigetet ténylegesen birtokló Frigyest azonban nem lehetett a szerződés elfogadására rávenni és a sziget lakosságának támogatásával Szicília királyává koronázták. Károly, a pápa, Valois Károly és Jakab támogatásával, tengeren és szárazföldön indított támadást Frigyes ellen, de nem tudta meghódítani azt, sőt az 1299-ben vívott La Falconara-i csata során fia, Fülöp is fogságba esett. 1302-ben írták alá a végleges békeszerződést Caltabellotta-ban, amelyben Károly minden követelését feladta Szicíliára nézve, és Elinor lányát feleségül adta Frigyeshez.

Károly utolsó éveit Nápolyban töltötte, 1309. május 5-én halt meg, utóda fia, Róbert volt.

Családja

1270-ben vette feleségül Árpád-házi Mária magyar hercegnőt (1257 – 1323. március 25.), V. István magyar király és Kun Erzsébet lányát, akitől 14 gyermeke született:

1. Anjou Martell Károly herceg, a magyar trón követelője
2. Toulouse-i Szent Lajos (1275. február 9. – 1298. augusztus 19.), Toulouse püspöke
3. Róbert nápolyi király, 1. felesége Jolán szicíliai és aragón királyi hercegnő, 2 fiú, 2. felesége Aragóniai Sancia mallorcai királyi hercegnő
4. Fülöp, Tarantó hercege, Akháj herceg, Románia despotája, Durazzo hercege, névleges címzetes konstantinápolyi latin császár
5. Rajmund Berengár (1281 – 1307), Provence grófja, Piedmont és Andria hercege
6. János (1283 – 1308), pap
7. Trisztán (1284 – 1288)
8. Péter durazzói herceg (1291 – 1315. augusztus 29.), Gravina grófja
9. János durazzói herceg (1294 – 1336. április 5.), akháj herceg, Gravina grófja. 1. felesége I. Matild, Achaja uralkodó hercegnője, akit 1318-ban erőszakkal vett feleségül, hogy megszerezze az Achajai Hercegséget. Miután ezt elérte, 1321-ben elvált tőle, második felesége Périgord Ágnes
10. Margit (1273 – 1299. december 31.), Anjou és Maine grófnője, 1290-ben feleségül ment Valois Károly francia királyi herceghez.
11. Blanka (1280 – 1310. október 14.), 1295. november 1-jén feleségül ment II. Jakab aragóniai királyhoz.
12. Eleonóra, (1289 – 1341. augusztus 9.), 1303. májusában Messinában feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.
13. Mária (1290 – kb. 1346), 1304. szeptember 20-án Palma de Mallorca városában feleségül ment I. Sancho mallorcai királyhoz.
14. Beatrix (1295 – 1335), 1. férje VIII. Azzo, Este ura, 2. férje Balzo Bertalan andriai gróf

Előző uralkodó: I. Károly

Szicíliai uralkodó 1285 – 1309 (Nápolyban)

Következő uralkodó: Róbert

Előző uralkodó: I. Károly

Akháj fejedelem 1285 – 1309

Következő uralkodó: I. Fülöp

Előző uralkodó: I. Károly

Jeruzsálem királya 1285 – 1309

Következő uralkodó: Róbert

Forrás

• Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában