Flandria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A flamand oroszlán - a régió hivatalos zászlója
Flandria régió elhelyezkedése Belgiumban, a térképen bordó színnel jelölve

Flandria vagyis a Flamand Régió (hollandul Vlaams Gewest vagy Vlaanderen) a Belga Királyság egyik hivatalos régiója. Belgium északi részét foglalja el mintegy 13 522 km² (Belgium 44,29%-a) területtel.

A történelmi Flandria vagy Flamand Grófság területe magában foglalta Belgium, Észak-Franciaország és Dél-Hollandia egyes területeit is. Napjainkban a Flandria megnevezést használják a belgiumi flamand közösségre is (amely magában foglalja Brüsszel városát is).

A "Francia Flandria" (franciául: La Flandre française; hollandul: Frans-Vlaanderen) megnevezés a Franciaország északi részén, a Nord-Pas-de-Calais régióban található Nord département-ra vonatkozik, amely korábban a Flamand Grófság része volt. A terület a Habsburg-fennhatóság alatt álló Németalföld részét képezte egészen a 17. sz. végéig, de a francia király és a Habsburgok között született 1659, 1668, és 1678-as szerződések értelmében XIV. Lajos uralma alá került.

A "Tengermenti Flandria" (hollandul Zeeuws-Vlaanderen) megnevezés a hollandiai Zeeland tartomány részére utal, amely korábban szintén a Flamand grófság része volt.

Jelentései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

templombelső - Brüsszel, városközpont

A szónak eredeti formájában (Vlaanderen) elárasztott, vízzel borított föld jelentése volt. A történelem során a Flandria megnevezés jelentése, illetve a Flandriához tartozó területek jelentős változásokon mentek keresztül. A középkorban a Flamand Grófságra, illetve annak területeire használták. A grófság felosztása, illetve a flamand grófok befolyásának csökkenésével párhuzamosan egyre inkább Németalföld déli részére használták. A 19. század végére, Belgium függetlenné válása után kialakult jelentéstartalom a tengerparti De Panne városától Maasmechelenig terjedő területet takarta, beleértve a Brabanti és Limburgi Hercegség területeit is.

A Flandria szónak (hollandul: Vlaanderen) a mai Belgiumban, illetve a flamand nyelvben szövegkörnyezettől függően több jelentése is lehet:

  • legáltalánosabb értelmében Belgium flamand nemzetiségű lakosainak összességére, kulturális és társadalmi értelemben vett flamand népre utal,
  • leggyakoribb jelentése szerint a Flamand Régióra (hollandul: Vlaams Gewest) utal, amely a Belgiumot alkotó három szövetségi régió egyike,
  • kevésbé általánosan használt jelentése szerint a Flamand Közösségre (hollandul: Vlaamse Gemeenschap) utal, amely magában foglalja az egynyelvű Flamand Régiót és a hivatalosan is kétnyelvű Brüsszel régiót,
  • bizonyos esetekben a történelmi Flandriára, azaz a Flamand Grófságra utal, amely magában foglalta Kelet- és Nyugat-Flandria tartományokat, Francia és a Tengermenti Flandria területeit, valamint a Romans-Flandria (hollandul: Romaans-Vlaanderen, franciául Flandre romane vagy Flandre gallicante) tartományát is.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rögtön megalakulása után a régió transzferálta minden alkotmányos hatáskörét a flamand közösségnek. A jelenlegi flamand hatóság (Flamand parlament, Flamand kormány) így minden flamand egyént reprezentál, beleértve a Brüsszel-Fővárosi Régióban élőket is. Ezen felül a Flamand Régiót a Flamand Közösség Intézményei irányítják. Mindazonáltal a Flamand Közösségi Parlamentnek, melyet a Brüsszeli-Fővárosi Régióban választanak meg, nincs joga hogy szavazzon a flamand regionális ügyekben.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öt flamand tartomány elhelyezkedése Flandrián belül
Onze Lieve Vrouwekerk, Brugge
Antwerpeni homlokzat
Az állatkert bejárat - Antwerpen
Gyermekkaraván a tengerparton - Oostende
Tengerészek emlékműve - Oostende
Az oostendei pályaudvar épülete

A Flamand régió 5 provinciából áll (308 településsel):

  1. Antwerpen (Antwerpen)
  2. Limburg (Limburg)
  3. Kelet-Flandria (Oost-Vlaanderen)
  4. Flamand-Brabant (Vlaams-Brabant)
  5. Nyugat-Flandria (West-Vlaanderen)

Brüsszel Flandria része, de csak a flamand lakosság és helyi intézményeik részéről (melyek mind a Flamand mind a Brüsszeli Régióban élhetnek). Ugyancsak Flandria hivatalos fővárosa. A második világháborút követő évtizedek népességmozgásainak eredményeként Brüsszel lakossága túlnyomórészt – becslések szerint kb. 85-90% – francia anyanyelvű[1][2][3] és kb. 10-15% a hollandul beszélők aránya.[3]

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régió legnagyobb városai a következők (2007-es lakosság-számokkal):

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelv a holland, gyakran hivatkoznak rá a lakosok mint flamand nyelvre. A francia nyelv használható bizonyos adminisztratív célokra az úgynevezett nyelvi szolgáltatásokkal rendelkező törvényhatóságok egy részénél a Brüsszeli Fővárosi Régió körül és Vallónia határán.

Hivatalos ünnepnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belgiumi flamand közösség minden év július 11-én ünnepli hivatalos ünnepnapját. Az 1970-es belga alkotmányreform eredményeként létrejött (akkori elnevezéssel) Holland Kulturális Közösség 1973-ban fogadta el az új közösség hivatalos zászlóját, himnuszát, és egyben meghatározta a közösség ünnepnapját.

1302. július 11-én Kortrijk közelében az egyesült flamand városok serege, a brugge-i városi milícia vezetésével, döntő vereséget mért IV. Fülöp francia király seregére. A gyalogos katonákból álló városi milíciák olyan súlyos veszteségeket okoztak a jórészt nemesi lovagokból álló francia seregnek, hogy az alig három órás ütközet után több mint 500 pár aranyozott sarkantyút gyűjtöttek össze a csatamezőről. Az „Arany Sarkantyúk Csatája” (hollandul: Guldensporenslag, franciául: Bataille des éperons d'or) eredményeként a flamand városok sikeresen elhárítottak a francia királyok északi terjeszkedési törekvéseit, és időlegesen megtarthatták függetlenségüket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lexilogos weboldal az európai nyelvekről (angol, francia, német, holland, stb.) - a brüsszeli francia anyanyelvű népesség számát 90%-ra becsüli)
  2. Langues majoritaires, langues minoritaires, dialectes et NTIC by Simon Petermann, Professor at the University of Liège, Wallonia, Belgium
  3. ^ a b Flemish Academic E. Corijn, at a Colloquium regarding Brussels, on 5 December 2001, states that in Brussels there is 91% of the population speaking French at home, either alone or with another language, and there is about 20% speaking Dutch at home, either alone (9%) or with French (11%) - After ponderation, the repartition can be estimated at between 85 and 90% French-speaking, and the remaining are Dutch-speaking, corresponding to the estimations based on languages chosen in Brussels by citizens for their official documents (ID, driving licenses, weddings, birth, death, and so on); all these statistics on language are also available at Belgian Department of Justice (for weddings, birth, death), Department of Transport (for Driving licenses), Department of Interior (for IDs), because there are no means to know precisely the proportions since Belgium has abolished 'official' linguistic censuses, thus official documents on language choices can only be estimations.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]