Gent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gent
Ghent - centre.jpg
Gent címere
Gent címere
Gent zászlaja
Gent zászlaja
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Flag of Flanders.svg Flamand régió
Polgármester Daniël Termont
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 243 366 fő (2010. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 1493 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 156,18 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Gent (Belgium)
Gent
Gent
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 03′ 00″, k. h. 3° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 51° 03′ 00″, k. h. 3° 44′ 00″
Gent weboldala

Gent (francia Gand, angol Ghent, régiesen Gaunt) város Belgium flamand régiójában. Kelet-Flandria tartomány legnagyobb városa és központja. A város a Schelde és a Leie (francia nevén Lys) folyók találkozásán épült fel és a középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Jelenleg kikötője és egyeteme miatt ismert, Észak Firenzéjeként is emlegetik.

Lakossága 233 120 fő (2006).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gent város és az azonos nevű járás központja Flandriában. A Kelet-Flandriai tartomány legnagyobb városa, egyben fővárosa. A település a Schelde és a Leie folyók torkolatánál fekszik. A középkorban egyike volt a legnagyobb és leggazdagabb városoknak Észak-Európában. Ma kikötő- és egyetemváros. Tengeri kapcsolata a Gent–Terneuzen csatornán keresztül van. Az európai E17 és E40-es autóút találkozásánál fekszik és a harmadik legnagyobb vasútállomással rendelkezik Belgiumban.

A járás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A genti járás áll Gent városából, valamint Afsnee, Desteldonk, Drongen, Gentbrugge, Ledeberg, Mariakerke, Mendonk, Oostakker, Sint-Amandsberg, Sint-Denijs-Westrem, Sint-Kruis-Winkel, Wondelgem és Zwijnaarde városokból. Belgium harmadik legnagyobb tartománya volt 2006-ban 233 120 fős lakosságával. Jelenlegi polgármestere Daniel Termont, az SP.a és VLD koalícióját vezeti.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város 1775-ben

A két folyó összefolyásánál archeológiai leletek igazolják település jelenlétét már a kőkorszakban, és a vaskorban. A legtöbb történész úgy tartja, hogy Gent régebbi neve – Ganda – a kelta 'ganda' – összefolyás, torkolat szóból ered. Nincsenek írásos feljegyzések a római korból de archeológiai kutatások megerősítik, hogy Gent régiója továbbra is lakott maradt.

Mikor a frankok meghódították a római területeket – a 4. század végétől és bőven az 5. századba nyúlóan – hozták magukkal nyelvüket így a kelta és latin nyelv az ó-hollandra cserélődött.

650 körül Szent Amand két katedrálist alapított Gentben: a Szent Péter és a Szent Bávó katedrálist (Sint-Baafskathedraal). A város a katedrálisok és a kereskedelmi központok körül fejlődött. 800 körül Jámbor Lajos, Nagy Károly frank uralkodó fia, Einhardot, Nagy Károly történetíróját nevezte ki mindkét székesegyház abbéjává. 851-ben és 879-ben a várost két alkalommal megtámadták és kifosztották a vikingek.

A város felépült újra és tovább virágzott a 11. században. A 13. századig Gent a legnagyobb város volt Európában Párizs után. Nagyobb volt Londonnál, Kölnnél és Moszkvánál is.

A városfalak között mintegy 65 000 ember lakott. Ma a Szent Bávó katedrális és Szent Miklós templom (Sint-Niklaaskerk) harangtornyai és tornyai csak néhány példa a korszak látképére.

A folyó időszakosan sok területet elárasztott. Az így keletkezett gazdag növényzetű vízrétek - „meersen” elnevezése – az angol „marsh” szóhoz köthető nem teljesen azonos jelentéssel, mivel a „meers” nem folyamatos víz alatt levő terület jelent. Ezek a rétek ideálisak voltak juh legeltetésre. Gyapjukból azután szövetet készítettek. Gyakorlatilag Gent a középkorban a szövetgyártás legfontosabb városa volt.

A gyapjúipart eredetileg Bruggében alapították meg, de itt alakult ki az első európai iparosított területet a középkorban. A merkantilista körzet olyan fejlett volt, hogy a gyapjút Angliából importálták a feldolgozáshoz. Ez volt a flamandok Angliával való jó kapcsolatának egyik oka.

Gent volt Genti János lancasteri hercegnek szülővárosa. A város kereskedelme Angliával súlyosan meggyengült a százéves háború idején.

A város a 14. században újra magára talált, amikor a flamandok egyesültek e környező tartományokkal a burgundiai herceg kormányzása alatt. A magas adók felkeléshez és végül a gaver-i csatához vezettek, melyben Gent súlyos vereséget szenvedett. Ez idő tájt Németalföld súlypontja Flandriából (Brugge–Gent) Brabantba (Antwerpen–Brüsszel) tevődött át, bár Gent továbbra is fontos szerepet töltött be a régióban.

1500-ban itt született Kasztíliai Johanna királynő fia, V. Károly német-római császár. Az 1539-es felkelést a császár súlyosan megtorolta szülővárosán. Gent protestáns köztársaság volt, de a spanyol hadsereg rekatolizálta a lakosságot. A Szent Bávó székesegyházat lerombolták. A vallásháborúk tönkretették Gent várost és környékét, és nemzetközi uralmi pozícióját is.

A 18–19. században Gent textilipara ismét virágzásnak indult. Lieven Bauwens bevezette az első mechanikus szövőgépet az európai kontinensen. Ennek terveit 1800-ban csempészték ki Angliából.[forrás?]

Gent volt a genti békeszerződés aláírásának helyszíne is, mely formálisan lezárta az 1812-es háborút Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között. Az 1815-ös waterlooi csata után Gent a Hollandiai Egyesült királyság része lett 15 éven át. Ebben az időszakban Gent megalapította saját egyetemét 1817-ben és új összeköttetést épített ki a tengerhez 1824–27 között.

Az 1830-as belga szabadságharc, az első belga kereskedelmi egyesülés Gentből eredeztethető. A kapcsolódó ünnepek előkészületeként épült a St. Pieter pályaudvar 1912-ben.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Graslei

A Graslei az egyik legszebb látványt nyújtja Gent óvárosában. A híd jobbra a Szt-Michielssbrug, az épület a sarkon a volt postahivatal és a távolban jobbra Gent három tornya látható.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok középkori építészeti emlék maradt épen és remekül megőrizték, restaurálták őket. Központja a legnagyobb autómentes terület Belgiumban. Érdekes látnivaló a Szt. Bavo katedrális a genti oltárképpel, a harangtorony, a Gravensteen kastély, és a gyönyörű tervezésű régi Grasle-i kikötő. Gent jó arányt talált a magas életszínvonal és a történelem keverésében – és nem vált múzeumvárossá. Gent városa három béguinages-nak és számos templomnak ad otthont. Ezek közt a St.-Jacob templom, a St. Nicolas templom a legszebb példa. Van operaháza és néhány színháza. a modern építészet kiemelkedő példája az egyetem épület (a Boekentoren vagy Könyv Torony), Henry Van de Velde építésztől.

A "Beguinage" és a harangtorony, valamint a közeli szövetcsarnok az UNESCO világörökség része 1998-tól ill. 1999-től.

Éttermek és kulináris hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb belga város,így Gent is a helyi és külföldi konyhák gazdag választékát kínálja. Különösen a Patershol negyedbe koncentrálódnak az éttermek. A Sleepstraat-on, - kicsit följebb, északra- számos török éttermet és ételbárt találunk. Gentben és Kelet-Flandria más régióiban a pékségek donut alakú zsemléket árulnak " mastel" néven. "Mastellen"-t még St. Hubert kenyérnek is hívják, mert a szent ünnepén, november 3-án a pékek a reggeli misére áldásra viszik a tésztát. A hagyomány szerint a megáldott mastellek megvédenek a veszettségtől.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város helyt ad számos nagy kulturális eseménynek is. Ilyen a Gentse Feesten, I Love Techno, Flamand Nemzetközi Filmfesztivál Gentben, és a Festival van Vlaanderen. Továbbá ötévente nagy botanikus kiállítást rendeznek Gentse floralien néven, mely ugyancsak számos látogatót vonz a városba.

het Huis van Alijn

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos múzeuma Gentnek a Museum voor Schone Kunsten – szépművészeti múzeum- Hieronymus Bosch, Jean Fouquet, és sok más flamand mester képeivel, a SMAK vagy Stedelijk Museum voor actuele kunst – városmúzeum a modern művészetek, 20. sz.-i munkákkal mint Joseph Beuys és Panamarenki, és a Besignmuseum. A Huis van Alijn – az Alijn család háza- eredetileg BEGUINAGE volt és ma népművészeti múzeum. Ez a múzeum gyakran ad helyt színháznak és bábjátéknak gyerekek számára. Van múzeum Gent ipari erejét demonstrálandó, a Museum voor Industriele Archeologie en Tectiel ,vagy másképp MIAT. Itt található workshopok és raktárak felújításai az 1800-as évekből, és látható a csévélő és fonógépek melyek ebben a hajdani szövőmalomban maradtak.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gent kikötője a város északi részén a harmadik legnagyobb kikötő Belgiumban. A Ghent-Terneuzen csatornán keresztül lehet bejutni. Ez a holland Terneuzen kikötőhöz közel torkollik a tengerbe. A kikötő, másokkal együtt olyan nagy cégeknek doglozik mint a Sidmar, a Volvo Autógyár és Teherautógyár, Honda és a Stora Enso. A genti egyetem és több kutatás orientált cég helyezkedik el a város központjában és déli részén. Lévén a legnagyobb város kelet-Flandriában, Gent sok kórházzal, iskolával és vásárlóutcával rendelkezik. Az egyre több turista a munkavállalás fő szegmensét jelenti.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gentnek két fő vasútállomása van : Gent -Sint -Pieters és Gent -Dampoort. Gent-Sint -Pieters a fő állomás. A város kapcsolódik más fő belga városokhoz – Brüsszel Antwerpen, Brugge stb. direkt vonalakkal.

Minden személyszállítást a városon belül a flamand közlekedési vállalat a De Lijn működteti. Jelenleg öt villamosvonallal és sok buszvonallal rendelkezik.

Hétvégenként a város ingyenes éjszakai járatokat üzemeltet.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • V. Károly császár 1500-ban született Gentben
  • Jacob van Artevelde szobor a Pénteki piacon Ghent See-ben
  • St. Bavo – Gent patrónusszentje 589-654
  • Gent-i Henrik – skolasztikus filozófus 1217-1293
  • Jacob van Artevelde, államférfi és politikus vezető 1290-1345
  • Gaunt-i János, Lancaster első hercege 1340-1399
  • Jan van Eyck festő (1440-1482)
  • Jacob Obrecht, reneszánsz zeneszerző 1457-1505
  • Charles Quint 1500-1558
  • Daniel Heinsius, holland reneszánsz tudós
  • Gaspar de Crayer, festő 1582-1669
  • Frans de Potter, író 1834-1904
  • Jan Frans Willems, író 1793-1846
  • Hippolyte Metdepenningen, jogász és politikus 1799-1881
  • XVIII. Lajos francia uralkodót ide száműzték a 100 nap során 1815-ben
  • Charles John Seghers, jezsuita szerzetes és misszionárius 1839-1886
  • Victor Horta, Art Nouveau építész 1861-1947
  • Maurice Maeterlinck, költő, drámaíró, esszéíró, irodalmi Nobel díjas 1862-1949
  • Frans Rens, író 1805-1874
  • Leo Baekeland, kémikus, a bakelit feltalálója 1863-+1944
  • Pierre Louys költő és romantikus író 1870-1925
  • Corneille Jean Francois Heymans, fiziológus és kémiai Nobel díjas 1892-1968
  • Suzanne Lilar, novellista, regényíró, és drámaíró 1901-1992
  • Jean Daskalides, nőgyógyász és a Leondas csokoládé kitalálója 1922-1992

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Galaxis útikalauz stopposoknak című regényben Gent mint sértés szerepel – a Zaphod u Ghent és Belgium mint a legförtelmesebb szitokszó a galaxisban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gent témájú médiaállományokat.