Gent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gent
Ghent - centre.jpg
Gent címere
Gent címere
Gent zászlaja
Gent zászlaja
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Flag of Flanders.svg Flamand régió
Polgármester Daniël Termont
Népesség
Teljes népesség 243 366 fő (2010. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 1493 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 156,18 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Gent  (Belgium)
Gent
Gent
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 03′ 00″, k. h. 3° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 51° 03′ 00″, k. h. 3° 44′ 00″
Gent weboldala

Gent (francia Gand, angol Ghent, régiesen Gaunt) város Belgium flamand régiójában. Kelet-Flandria tartomány legnagyobb városa és központja. A város a Schelde és a Leie (francia nevén Lys) folyók találkozásán épült fel és a középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Jelenleg kikötője és egyeteme miatt ismert, Észak Firenzéjeként is emlegetik.

Lakossága 233 120 fő (2006).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gent város és az azonos nevű járás központja Flandriában. A Kelet-Flandriai tartomány legnagyobb városa, egyben fővárosa. A település a Schelde és a Leie folyók torkolatánál fekszik. A középkorban egyike volt a legnagyobb és leggazdagabb városoknak Észak-Európában. Ma kikötő- és egyetemváros. Tengeri kapcsolata a Gent–Terneuzen csatornán keresztül van. Az európai E17 és E40-es autóút találkozásánál fekszik és a harmadik legnagyobb vasútállomással rendelkezik Belgiumban.

A járás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A genti járás áll Gent városából, valamint Afsnee, Desteldonk, Drongen, Gentbrugge, Ledeberg, Mariakerke, Mendonk, Oostakker, Sint-Amandsberg, Sint-Denijs-Westrem, Sint-Kruis-Winkel, Wondelgem és Zwijnaarde városokból. Belgium harmadik legnagyobb tartománya volt 2006-ban 233 120 fős lakosságával. Jelenlegi polgármestere Daniel Termont, az SP.a és VLD koalícióját vezeti.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város 1775-ben

A két folyó összefolyásánál archeológiai leletek igazolják település jelenlétét már a kőkorszakban, és a vaskorban. A legtöbb történész úgy tartja, hogy Gent régebbi neve – Ganda – a kelta 'ganda' – összefolyás, torkolat szóból ered. Nincsenek írásos feljegyzések a római korból de archeológiai kutatások megerősítik, hogy Gent régiója továbbra is lakott maradt.

Mikor a frankok meghódították a római területeket – a 4. század végétől és bőven az 5. századba nyúlóan – hozták magukkal nyelvüket így a kelta és latin nyelv az ó-hollandra cserélődött.

650 körül Szent Amand két katedrálist alapított Gentben: a Szent Péter és a Szent Bávó katedrálist (Sint-Baafskathedraal). A város a katedrálisok és a kereskedelmi központok körül fejlődött. 800 körül Jámbor Lajos, Nagy Károly frank uralkodó fia, Einhardot, Nagy Károly történetíróját nevezte ki mindkét székesegyház abbéjává. 851-ben és 879-ben a várost két alkalommal megtámadták és kifosztották a vikingek.

A város felépült újra és tovább virágzott a 11. században. A 13. századig Gent a legnagyobb város volt Európában Párizs után. Nagyobb volt Londonnál, Kölnnél és Moszkvánál is.

A városfalak között mintegy 65 000 ember lakott. Ma a Szent Bávó katedrális és Szent Miklós templom (Sint-Niklaaskerk) harangtornyai és tornyai csak néhány példa a korszak látképére.

A folyó időszakosan sok területet elárasztott. Az így keletkezett gazdag növényzetű vízrétek - „meersen” elnevezése – az angol „marsh” szóhoz köthető nem teljesen azonos jelentéssel, mivel a „meers” nem folyamatos víz alatt levő terület jelent. Ezek a rétek ideálisak voltak juh legeltetésre. Gyapjukból azután szövetet készítettek. Gyakorlatilag Gent a középkorban a szövetgyártás legfontosabb városa volt.

A gyapjúipart eredetileg Bruggében alapították meg, de itt alakult ki az első európai iparosított területet a középkorban. A merkantilista körzet olyan fejlett volt, hogy a gyapjút Angliából importálták a feldolgozáshoz. Ez volt a flamandok Angliával való jó kapcsolatának egyik oka.

Gent volt John of Gauntnak, Lancaster hercegének szülővárosa. A város kereskedelme Angliával súlyosan meggyengült a százéves háború idején.

A város a 14. században újra magára talált, amikor a flamandok egyesültek e környező tartományokkal a burgundiai herceg kormányzása alatt. A magas adók felkeléshez és végül a gaver-i csatához vezettek, melyben Gent súlyos vereséget szenvedett. Ez idő tájt Németalföld súlypontja Flandriából (Brugge–Gent) Brabantba (Antwerpen–Brüsszel) tevődött át, bár Gent továbbra is fontos szerepet töltött be a régióban.

1500-ban itt született Kasztíliai Johanna királynő fia, V. Károly német-római császár. Az 1539-es felkelést a császár súlyosan megtorolta szülővárosán. Gent protestáns köztársaság volt, de a spanyol hadsereg rekatolizálta a lakosságot. A Szent Bávó székesegyházat lerombolták. A vallásháborúk tönkretették Gent várost és környékét, és nemzetközi uralmi pozícióját is.

A 18–19. században Gent textilipara ismét virágzásnak indult. Lieven Bauwens bevezette az első mechanikus szövőgépet az európai kontinensen. Ennek terveit 1800-ban csempészték ki Angliából.[forrás?]

Gent volt a genti békeszerződés aláírásának helyszíne is, mely formálisan lezárta az 1812-es háborút Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között. Az 1815-ös waterlooi csata után Gent a Hollandiai Egyesült királyság része lett 15 éven át. Ebben az időszakban Gent megalapította saját egyetemét 1817-ben és új összeköttetést épített ki a tengerhez 1824–27 között.

Az 1830-as belga szabadságharc, az első belga kereskedelmi egyesülés Gentből eredeztethető. A kapcsolódó ünnepek előkészületeként épült a St. Pieter pályaudvar 1912-ben.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Graslei

A Graslei az egyik legszebb látványt nyújtja Gent óvárosában. A híd jobbra a Szt-Michielssbrug, az épület a sarkon a volt postahivatal és a távolban jobbra Gent három tornya látható.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok középkori építészeti emlék maradt épen és remekül megőrizték, restaurálták őket. Központja a legnagyobb autómentes terület Belgiumban. Érdekes látnivaló a Szt. Bavo katedrális a genti oltárképpel, a harangtorony, a Gravensteen kastély, és a gyönyörű tervezésű régi Grasle-i kikötő. Gent jó arányt talált a magas életszínvonal és a történelem keverésében – és nem vált múzeumvárossá. Gent városa három béguinages-nak és számos templomnak ad otthont. Ezek közt a St.-Jacob templom, a St. Nicolas templom a legszebb példa. Van operaháza és néhány színháza. a modern építészet kiemelkedő példája az egyetem épület (a Boekentoren vagy Könyv Torony), Henry Van de Velde építésztől.

A "Beguinage" és a harangtorony, valamint a közeli szövetcsarnok az UNESCO világörökség része 1998-tól ill. 1999-től.

Éttermek és kulináris hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a legtöbb belga város,így Gent is a helyi és külföldi konyhák gazdag választékát kínálja. Különösen a Patershol negyedbe koncentrálódnak az éttermek. A Sleepstraat-on, - kicsit följebb, északra- számos török éttermet és ételbárt találunk. Gentben és Kelet-Flandria más régióiban a pékségek donut alakú zsemléket árulnak " mastel" néven. "Mastellen"-t még St. Hubert kenyérnek is hívják, mert a szent ünnepén, november 3-án a pékek a reggeli misére áldásra viszik a tésztát. A hagyomány szerint a megáldott mastellek megvédenek a veszettségtől.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város helyt ad számos nagy kulturális eseménynek is. Ilyen a Gentse Feesten, I Love Techno, Flamand Nemzetközi Filmfesztivál Gentben, és a Festival van Vlaanderen. Továbbá ötévente nagy botanikus kiállítást rendeznek Gentse floralien néven, mely ugyancsak számos látogatót vonz a városba.

het Huis van Alijn

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos múzeuma Gentnek a Museum voor Schone Kunsten – szépművészeti múzeum- Hieronymus Bosch, Jean Fouquet, és sok más flamand mester képeivel, a SMAK vagy Stedelijk Museum voor actuele kunst – városmúzeum a modern művészetek, 20. sz.-i munkákkal mint Joseph Beuys és Panamarenki, és a Besignmuseum. A Huis van Alijn – az Alijn család háza- eredetileg BEGUINAGE volt és ma népművészeti múzeum. Ez a múzeum gyakran ad helyt színháznak és bábjátéknak gyerekek számára. Van múzeum Gent ipari erejét demonstrálandó, a Museum voor Industriele Archeologie en Tectiel ,vagy másképp MIAT. Itt található workshopok és raktárak felújításai az 1800-as évekből, és látható a csévélő és fonógépek melyek ebben a hajdani szövőmalomban maradtak.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gent kikötője a város északi részén a harmadik legnagyobb kikötő Belgiumban. A Ghent-Terneuzen csatornán keresztül lehet bejutni. Ez a holland Terneuzen kikötőhöz közel torkollik a tengerbe. A kikötő, másokkal együtt olyan nagy cégeknek doglozik mint a Sidmar, a Volvo Autógyár és Teherautógyár, Honda és a Stora Enso. A genti egyetem és több kutatás orientált cég helyezkedik el a város központjában és déli részén. Lévén a legnagyobb város kelet-Flandriában, Gent sok kórházzal, iskolával és vásárlóutcával rendelkezik. Az egyre több turista a munkavállalás fő szegmensét jelenti.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gentnek két fő vasútállomása van : Gent -Sint -Pieters és Gent -Dampoort. Gent-Sint -Pieters a fő állomás. A város kapcsolódik más fő belga városokhoz – Brüsszel Antwerpen, Brugge stb. direkt vonalakkal.

Minden személyszállítást a városon belül a flamand közlekedési vállalat a De Lijn működteti. Négy villamosvonala, egy trolibuszvonala - az egyetlen Belgiumban- és sok buszvonallal rendelkezik.

Hétvégenként a város ingyenes éjszakai járatokat üzemeltet.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • V. Károly császár 1500-ban született Gentben
  • Jacob van Artevelde szobor a Pénteki piacon Ghent See-ben
  • St. Bavo – Gent patrónusszentje 589-654
  • Gent-i Henrik – skolasztikus filozófus 1217-1293
  • Jacob van Artevelde, államférfi és politikus vezető 1290-1345
  • Gaunt-i János, Lancaster első hercege 1340-1399
  • Jan van Eyck festő (1440-1482)
  • Jacob Obrecht, reneszánsz zeneszerző 1457-1505
  • Charles Quint 1500-1558
  • Daniel Heinsius, holland reneszánsz tudós
  • Gaspar de Crayer, festő 1582-1669
  • Frans de Potter, író 1834-1904
  • Jan Frans Willems, író 1793-1846
  • Hippolyte Metdepenningen, jogász és politikus 1799-1881
  • XVIII. Lajos francia uralkodót ide száműzték a 100 nap során 1815-ben
  • Charles John Seghers, jezsuita szerzetes és misszionárius 1839-1886
  • Victor Horta, Art Nouveau építész 1861-1947
  • Maurice Maeterlinck, költő, drámaíró, esszéíró, irodalmi Nobel díjas 1862-1949
  • Frans Rens, író 1805-1874
  • Leo Baekeland, kémikus, a bakelit feltalálója 1863-+1944
  • Pierre Louys költő és romantikus író 1870-1925
  • Corneille Jean Francois Heymans, fiziológus és kémiai Nobel díjas 1892-1968
  • Suzanne Lilar, novellista, regényíró, és drámaíró 1901-1992
  • Jean Daskalides, nőgyógyász és a Leondas csokoládé kitalálója 1922-1992

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Galaxis útikalauz stopposoknak című regényben Gent mint sértés szerepel – a Zaphod u Ghent és Belgium mint a legförtelmesebb szitokszó a galaxisban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gent témájú médiaállományokat.