Davis-kupa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Davis-kupa

A Davis-kupa az első nemzetközi jellegű férfi csapatverseny a teniszben (a nőknél hasonló verseny a Fed-kupa). Az egyik legnagyobb versenyt a Nemzetközi Teniszverseny keretében rendezik meg. A versenyben országok csapatai versengenek egymással, egyéni és páros küzdelmeket vívnak. Minden Davis-kupa-mérkőzés 5 meccsből áll, 4 egyéni és egy páros mérkőzésből. Először a csapatok egyéni versenyzői játszanak egymással (az első helyen jelölt versenyzők és a második helyen jelölt versenyzők), majd páros mérkőzéssel folytatódik. Végül az első helyen jelölt versenyzők játszanak az ellenfél második helyen jelölt versenyzőivel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Davis-kupát két harvardi egyetemi hallgató találta ki, abból a célból, hogy először Amerika szintjén, később nemzetközi szinten is versenyeket rendezzenek.

A Davis-kupa története 1899-ben kezdődött, amikor Dwight Filley Davis, a Harvard Egyetem tanulója Holcombe Warddal együtt előbb egyetemi bajnokságot nyert, majd az USA teniszbajnoka lett. Ez a cím akkor kizárólag az USA keleti partjainak bajnokaként illette meg őket, de ők az ország bajnokai akartak lenni, ezért Davis elutazott a nyugati partra, hogy megvizsgálja, miként lehet egész Amerikára kiterjedő teniszbajnokságot szervezni. A nyugati partvidékről való visszatérte után már nemzetközi méretekben gondolkodott: „A nyugati országrészben a teniszjáték nagy fejlődést ér majd el a jövőben. Olyan hatalmas nemzetközi mérkőzéssorozatot kell létrehoznunk, hogy az ne csak itt, hanem az egész földkerekségen is föltűnést és érdeklődést keltsen.”

Belekezdett a szervezőmunkába. A gazdag Davis Bostonban a Shreve, Crump c Losx cégnél 18 kg súlyú ezüstserleget készíttetett.

A leendő viadalnak az International Lawn Tennis Challenge Trophy nevet adta, majd Amerikában kezdett el szervezkedni. A torna iránt nem mutatkozott nagy érdeklődés.

Davis elkezdett leveleket írni a nagyvilágba, szinte sikertelenül, majd végül egyedül a nagy-britanniai Lawn Tennis Association fogadta el a meghívást, igaz, nem a híres testvérpárjukat, Reginald Frankot és Hugh Lawrence Dohertyt, hanem egy kevéssé ismert párt, Babe Gore-t és Herbert Roper Barrettet nevezték egyéniben, akik ekkor vesztettek Wimbledonban, párosban pedig Ernest Blackkal egészültek ki.

A mérkőzés a Longwood Brookline Cricket Club pályáján (Massachusetts állam), 1900-ban zajlott le. Az első mérkőzésen Davis nyert Barrett ellen (1 : 0 Amerika javára), a másodikban is amerikai győzelem született Malcolm D. Whitman részéről Gore ellen, majd párosban az angol Barrett és Black sima vereséget szenvedett az amerikai Davis és Wardtól. A harmadik egyesnél vihar miatt a mérkőzés félbeszakadt.

1901-ben a verseny érdeklődés hiánya miatt elmaradt, de 1902-ben folyatódott. 1902 és 1905 között a mérkőzéssorozatba bekapcsolódott Belgium, Ausztria, Franciaország és Ausztrália Új-Zélanddal vegyes csapatot alkotva. 1924-ben a mérkőzéssorozat felkerült az International Lawn Tennis Challenge rendezvényei közé. A kupa végső nevét 1945-ben, Dwight Davis halála után nyerte el.

Százéves évfordulóján már 129 nemzet csapatai indultak a mérkőzéssorozaton.

A Davis-kupa döntői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]