József (Jákob fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

József héberül: יוֹסֵף ) bibliai szereplő, Jákob és Ráhel idősebbik fia.

József Egyiptomban, a bátyjával, Júdával beszélget. James Tissot festménye

Az ószövetségi történet szerint mivel ő volt apja kedvenc fia, féltestvérei irigységből eladták rabszolgának. József álmokat látott, amikben a testvérei leborultak előtte. Egyiptomba került, ahol Potifár szolgája lett. Jó viszonyba került gazdájával. Gazdájának felesége megpróbálta elcsábítani, majd mikor József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár a börtönbe vetette Józsefet. Ez a motívum egy, a korabeli világban rendkívül elterjedt mítosz, az Asertu és Baál (hettita Aszerdusz és a Viharisten, ugariti Atirat és Baál, föníciai Asera és Baál). Az istennő neve összevethető József feleségének nevével, Aszenáthhal.

József börtönbe került, ahol megfejtette két rab álmát: az egyikre kivégzés várt, a másikat szabadon bocsátották. Az egyik a fáraó pékmestere, a másik a fáraó főpohárnoka volt. Mikor ez bekövetkezett, József arra kérte a főpohárnokot, hogy ne felejtse el megemlíteni ezt a fáraónak. A fáraó pár évvel később hívta, hogy fejtse meg álmát; József megjövendölte, hogy hét bő és hét szűk esztendő következik Egyiptom földjén. (A hét szűk esztendő is a föníciai Asera-mítoszból származó elem.) Így Egyiptom tudott élelmet raktározni, és mikor a egész térségben bekövetkezett az éhínség, József apja és testvérei is a családjaikkal együtt bevándoroltak, hogy ne haljanak éhen. Jákob leszármazottaiból - a Biblia alapján - később rabszolgák lettek és Mózes vezetésével hagyták el végül az országot.

József felesége Aszenáth volt, héliopoliszi főpapjának a lánya; két fiuk, Efráim és Manassé két zsidó törzs ősatyja lett. József története szerepel a Koránban is.

József 30 évesen került nagy hatalomra Egyiptomban [1] és 110 éves koráig élt [2] valószínűleg Kr. e. 1750 - 1600 között. [3]. Halála után a testét bebalzsamozták, amelyet később a zsidók, Egyiptomból való kivonulásuk idején magukkal vittek [4] és végül a kánaáni Szikem közelében temették el. [5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. I. Mózes 41:46
  2. I. Mózes 50:26
  3. The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
  4. II. Mózes 13:19
  5. Józsué 24:32

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
  • The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]