Baál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Baál (Ba'al, Bael, héber: בעל) a nyugati sémi népek isteneinek közkeletű megnevezése, jelentése: úr, uralkodó. A kánaánita területeken (a mai Libanon, Izrael és Szíria) városonként, régiónként eltérő megnevezését használták.^[1]. Egyes kutatók szerint a Baál megnevezés pusztán Heród főisten előneveként szolgált, amelynek használata azért terjedt el, mert az istenség valódi nevét csak papok ismerték és mondhatták ki.

Tartalomjegyzék 1 Mitológiai jellemzői 2 Baál a judaizmusban 3 Baál a keresztény démonológiában 4 Baál a populáris kultúrában 5 Jegyzetek, hivatkozások 6 Lásd még

[szerkesztés] Mitológiai jellemzői

Baál a kánaánita mitológiában Él égisten fia. Ő gondoskodik az esőről, biztosítja az emberek és jószágok termékenységét. Személyéhez – az éltető eső mellett – a pusztító vihart is kapcsolták. Értelmezését idővel kiterjesztve az életet képviselő, a halál (Mot) felett diadalmaskodó isteni személyként jelenik meg. Női aspektusát Baálat, illetve Baál leánya, testvére és hitvese, Anat istennők testesítik meg. Baál – akárcsak apja, Él – állata a bika, attribútumai a bikaszarvas sisak és a kezében tartott villám. A hellenizmus idején Zeusz és Jupiter istenekkel azonosították.

[szerkesztés] Baál a judaizmusban

[szerkesztés] Baál a keresztény démonológiában

[szerkesztés] Baál a populáris kultúrában

[szerkesztés] Jegyzetek, hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

• Baál és Anat