Szent sátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szent sátor ábrázolása

A Szent sátor a Bibliában említett sátorszentély, amely istentiszteleti és áldozati helyül szolgált a zsidóknak az Egyiptomi kivonulás után a Sínai-hegyi szövetségkötéstől Salamon király templomának elkészültéig.

A szent sátort a Sínai-hegy lábánál építették, pontosan Isten útmutatása szerint, és az Egyiptomból való kivonulás második évének első napján állították fel. [1]. Az izraeliták a pusztai vándorlásuk alatt magukkal vitték, majd a kánaáni honfoglalás után először Gilgálban, majd Siló városában állították fel. Dávid király Jeruzsálemben állíttatta fel, ahol aztán Salamon király végül állandó templomot építtetett.

A szent sátor és funkciója csak előképe volt Jézus megváltásának és a mennyei szent helynek. [2][3]. Jézus kereszthalálakor a szentélyt a szentek-szentjétől elválasztó kárpit teljes hosszában kettéhasadt, [4] ezzel jelezve hogy a földi szentély és az ótestamentumi ceremónia szerepe beteljesedett és egyben véget ért.

A szentély és a pitvar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentély és az udvara (pitvar)

A szentély elő-udvara (Károlyi-Bibliában: pitvar) fedetlen, téglalap alakú, 54 méter hosszú és 27 méter széles terület volt. Ezt tartóoszlopokra függesztett fehér színű lenvászonnal kerítették be. Ezüst kampókon, ezüst karikákon feszítették ki, ezüst fejű oszlopokra 2,2 méter magasan. [5]

Az pitvaron volt az oltár, a mosdómedence, majd a tabernákulum, vagyis a szentély. A pitvarba bármelyik izraelita beléphetett.

Az oltár a pitvar bejáratánál állt. Vörösrézből készült, és égőáldozati oltárnak is nevezik. Ahogy az izraelita ember belépett a pitvarba, ez előtt az oltár előtt állt meg. A tűz éjjel-nappal égett rajta, és megemésztette az áldozatot, amelyet a bűnös hozott magával. [6]. A bűnbánat önmagában nem törölte el a bűnt, hanem a vér cselekedte ezt, amely az oltáron elfolyt. Az oltár a később megjelenő Krisztus önfeláldozását szimbolizálta. Az Ő vére lett a bűn váltságának a díja.

A mosdómedence ugyancsak vörösrézből készült. Ebben fürödtek meg a papok papszenteléskor, mielőtt átvették volna a papi ruhát. Továbbá a papok amikor bementek a szentélybe, hogy szolgáljanak, azelőtt ebben a medencében kellett megmosni a kezüket és a lábukat. Enélkül nem lehetett bemenni a szentélybe. Aki ezt a mosakodást kihagyta, annak meg kellett halnia.

A szentély (vagy más néven: szent hajlék, arany ház, tabernákulum) aranyozott deszkákból épült fel. A deszkákat akácfából vágták ki, bevonták aranylemezzel, úgyhogy a fa többé nem volt látható. A deszkák külső oldalán arany karikák voltak, amelyekbe aranyozott reteszrudakat dugtak.

Az egész szentély két részből állt, amelyet vaskos függöny (kárpit) választott el egymástól. Ez a két rész volt a szentély és a szentek-szentje.

A szent hajlékot (szentély) három függöny takarta. Az első a szent hajlék bejáratán volt, a második a szentély bejáratán, a harmadik a szentély és a szentek szentje között, amelybe kerubok voltak hímezve.

A szentélyben három tárgy állt: az arany oltár (más néven: illatáldozati oltár), a szent kenyerek asztala és a hétágú gyertyatartó (más néven: menóra). A szentek szentjében csak a szövetség ládája (más néven: frigyláda) állt.

A szentek szentjébe csak a főpap léphetett, és ő is csak évente egyszer, a nagy engesztelési napon. A porrá tört fűszerekből megtöltött égő füstölőt vitte először be, hogy a füst megtöltse a szentek szentjét és a frigyláda tetejét, majd az áldozati baknak a pitvari rézoltáron kifolyt vérével tért be ide; Izrael minden törzséért vezekelt, értük könyörgött Isten előtt; majd meghintette a függönyt vérrel, majd hétszer a szövetség ládáját is (amelyben Isten törvénye állt, melyet áthágott a bűnös nép), majd visszatért az izraelitákhoz az engesztelés áldásával. Ekkor ejtette ki a száján Isten szent nevét (JHVH), csak a főpap ejthette ki, és csak az engesztelés napján, majd ahogy kiejtette, az emberek a földre borultak.

A főpap közbenjáró volt Isten és a bűnbánó nép között. Szimbóluma volt az elkövetkező nagy Főpapnak, Krisztusnak, aki a saját elhullatott vérével lépett majd be a mennyei szentek szentjébe, hogy Isten előtti közbenjáróként örök váltságot szerezzen az istenfélő embereknek. [7]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2. Móz. 40. rész
  2. Zsid. 8:5
  3. Zsid 10:1
  4. Máté 27:51
  5. 2. Móz. 27. rész
  6. 2. Móz 29. rész
  7. Zsidókhoz írt levél 9:12

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Georg R. Brinke: A szent sátor szimbólumai
  • A. Van Deursen: A Biblia világa képekben
  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
  • Seventh Day Adventist Bible Dictionary, 1960.
  • The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]